My World On Fire (1.évad)

40. ,,Elment..."

A napok lassan teltek. Semmihez nem volt kedvem. Olyan voltam akár egy élő halott. Addig éreztem hogy élek amíg Andy mellettem voltam. Utána...egy hulla lettem, álmok, szeretet, szerelem nélkül. Miután elköltöztem tőle, felmondtam a munkahelyemen. Úgy éreztem egyikünknek se lenne előnye abból ha továbbra is egymással dolgozunk. A barátaimnak nem szóltam hova mentem, így Andy nem találhat meg. A telefonom sim-kártyáját lecseréltem. Nem az volt az elsődleges célom hogy örökre elfelejtsem őt. Mert erre képtelen lennék bármikor is. De tudtam ha nem lépem meg ezeket Andy addig keresett volna engem, addig beszélt volna hozzám míg egy újabb esélyt nem adunk a kapcsolatunknak. De tudjuk hogy ugyanide vezetett volna. Az nem egészséges kapcsolat ahol a család és a szerelem nem áll egymással karöltve. Nem ismertek igazán a szülei, mégis megítélték hogy nem én vagyok a megfelelő számára.
Mégis még ma utoljára be kell mennem a munkahelyemre egy két papírt leadni. A recepción akartam hagyni de azt mondták személyesen az ügyvezető igazgató irodájába kell ezt vinni. Valamiért azt éreztem ezt így Andy tervelte ki. A lábaim remegtek a szívem mégis szörnyen hevesen vert a gondolattól ma mégis találkozunk. Képes leszek ezt csak odaadni neki és kisétálni at ajtón? Képes leszek minden ellenére úgy szembenézni vele hogy ne akarjam nyomba megcsókolni és elmondani neki mennyire hiányzik és szeretem? Meg kell próbálnom. Egy mély levegőt vettem és bekopogtam. Nem érkezett válasz. Újabb kopogás, de nem érkezett válasz.
-Ha az öcsémet keresed, el kell szomorítanalak, de nincs itt.-hallottam meg Leonor hangját. A kilincshez nyúlva nyitott be az ajtón ahogy egyenesen a székbe ült Andy helyére.
-Ezt itt hagynám.-mentem Leonor elé.-Megtennéd hogy átadod neki?-kérdeztem.
-Megtenném de nem tudom.-válaszolta.
-Nem dolgozik ma?
-Ülj le Eve.
-Nem...nem igazán érek rá.
-Kérlek Eve.-kérte.
-Talán...beteg?-kérdeztem, ahogy leültem.
-A szíve.-mosolyodott el. Sajnálattal nézett rám.-De azt hiszem a tiéddel is most nagy baj van.-belülről haraptam a számat hogy ne sírjam el magam.
-Ennyire...rosszul viseli?
-Mit gondolsz Eve?
-Azt hittem...pár napig majd talán nem lesz az igazi de utána...
-Egy hete szakítottatok. Azóta pedig semmi se olyan mint volt.-nem tudtam mit mondani.-Komolyan muszáj volt ezt meglépnetek?
-A családod nem támogatott minket.
-Itt az egyetlen felbújtó az édesanyám. Soha se kedvelt senkit, legyen szó Andy vagy az én választottjaimról. Szerinte senki se elég tökéletes hozzánk.
-Azt a lányt mégis szívesebben látta volna Andy mellett.
-Az a ribanc remekül tud nyalizni.-mondta Leonor.
-Értem...
-Nem tudtad volna elengedni az anyám véleményét és boldog lenni Andyvel?
-Nem akartam hogy választania kelljen. Az már régen nem egészséges és jó egy kapcsolatban ha választani kell család és szerelem között. Hogy tudna választani? De ha választ is honnan lehet tudni hogy nem bánja meg később? Ezt nem akartam.
-És? Ezek után mik a terveid? Új szerelem? Új munkahely?
-Pár napig még pihenek. Nem teljesen érzem magam önmagamnak. Utána még nem tudom. Apám cégénél lenne helyem de aztán ki tudja. Szerencsére a vállalkozásokhoz úgyahogy értek hála a tapasztalatoknak. Lehet...kitalálok valamit még nem tudom.
-Kívánom hogy sikerüljön jól az életed. És remélem néha még beszélni fogunk. Tudom hogy nem nagyon tudtuk megismerni egymást de megkedveltelek. Tényleg különleges lány vagy.-a köszönömön kívül semmit nem tudtam mondani.
-Én akkor megyek...vigyázz magadra Leonor. És...kérlek add át Andynek a jó kívánságom.
-Szeretném átadni de nem tudom.
-Veled...veled se beszél? Ennyire...elzárkózott?
-Andy elutazott Eve.
-Mi?-Leonor kifújta a levegőt.
-Andy...nem igazán tudta mihez kezdjen nélküled. Azt mondta az élete ott volt ahol te voltál.
-De...mégis hova...és mennyi időre?
-Európába ment. Hogy mennyi időre nem tudjuk. Annyit mondott hogy ott legalább nem kell a család közelébe lennie és arra gondolnia mennyire tönkretették az életét. Lehet hónapokig, évekig ott lesz. Próbált megtalálni téged de...gondolom miután nem talált, nem ért utol...el kellett fogadnia a döntésed.
-Andy...elment?-a szívem végleg ezer darabjaira hullott.
-Anyám hívott pánikolva hogy állítsam meg az öcsémet. Természetesen tudtam mit tervez mert megkért hogy a céget vezessem addig amíg nem tér vissza. De persze megpróbáltam megállítani. Mikor hívtam már a repülőn ült.
-De...
-Lássuk be Eve. Az utóbbi időben te voltál számára a család. Még ha te nem is érzed úgy hogy annyira hozzánk tartoztál volna. Melletted igenis úgy érezte azt az életet megkaphatná amiről mindig is álmodott. Ő soha se az a fajta ember volt aki rövid távra tervezett. Természetesen voltak rossz döntései, rossz kapcsolatai de kinek nem? Egy ideje a cégnek élt. Azt mondta mikor először meglátott téged, mintha a szíve egy hirtelen mozdulattal ütemet váltott volna.
-Véletlen ismerkedtünk meg.-vallottam be.
-Biztos vagy benne?-mosolyodott el Leonor.
-Mire akarsz célozni?
-Arra hogy valójában lehet nem is tudod az igazat.
-Másban is hazudott...?
-A családunkat kegyes hazugságnak mondanám. Természetesen én se tartom jó döntésnek hogy nem mondta el de....azt is tudom hogy ettől akarta magát védeni. Hogy elveszítsen. És most nem arról van szó hogy csak magára gondolt. Inkább...boldog szeretett volna lenni melletted és...téged boldoggá tenni.
-Azt hiszem...ezt mindketten elveszítettük.
-Eve...
-Minden jót Leonor.-köszöntem el tőle, mert úgy éreztem a lábam alatt a föld egy pillanat alatt megnyílik. A női mosdóba rohanva zártam magamra az ajtót ahogy megtörtem. Sírtam...mert a szívem egy darabja végleg elveszett.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*