My World On Fire (1.évad)

14. Avatar

-Itt még a levegő is más.-sétáltunk kézen fogva Andyvel.
-Croissantot érzed csak.-elnevettem magam.-Én pedig az édes illatod.-nyomott egy csókot a nyakhajlatomba.
-Ne csináld már. Mindenki minket néz.-próbáltam távolságot tartani de ő csak tovább csógolgatta a nyakam Párizs főutcáján.
-Lehet is mindenki irigy mert nekem ilyen csodás barátnőm van.
-Szerintem nem éppen irigyek.-kacagtam.-Szerintem jobban félnek attól hogy mindjárt kirántod a farkad az utca közepén.
-Te akarod?
-Nem akarom hogy más lásson. Hogy másé legyél.-mondtam a szemébe ahogy végre rám nézett.
-Tiéd vagyok. Ez nem kérdés egy pillanatig sem.
-Akkor sem ránthatod elő a farkad.
-Megpróbáltuk.-istenem, imádom őt.
-Nem ülünk be oda? Ott elég sokan vannak, biztos finom süteményeket csinálnak.-mutattam egy cukrászda irányába.
-Menjünk. Ha már nem kaphatok a süteménynél édesebb dolgot.
-Andy!-ütöttem meg gyengéden a karját.
-Mi az?-nevetett.
-Nem szexelhetünk mindig.-mondtam halkan ahogy elindultunk a cukrászda irányába.
-A nap huszonnégy órájában imádna pedig a farkam benned lenni.
-Azt elhiszem, de akkor sem lehet.
-Kegyetlen nő.
A cukrászdába leülve élveztük a napsütést és a táj adta élményt. Rég nem láttam ilyen csodás helyet mint ez. A cukrászdába pedig isteni illat terjengett. Andy meglepetésemre beszél franciául. Ez a férfi mire nem képes? Ő rendelt valami süteményt mert én egyáltalán nem tudtam mi, micsoda. De bízok az ízlésében. A telefonja zavarta meg az idilli szemezgetést.
-Ezt fel kell vennem, ne haragudj.
-Menj csak.-megértettem hogy a munkája miatt nulla-huszonnégyben készenlétbe kell állnia. Kicsit nekem is hiányzott a munkahelyi nyüzsgés de közben imádtam hogy Andyvel lehetek és nem kell aggódnom semmi miatt. Valahogy mellette minden aggodalmam, félelmem a süllyesztőbe veszett. Teljesen más embernek éreztem magam mellette. De ezt persze pozitív értelembe.
-Próbálta már a pezsgőkrémes mille feuillet? Isteni.-szólalt meg a mellettem lévő asztaltól egy férfi.
-Tessék?
-Elnézést, de messziről kivehető hogy nem francia.-szinte perfektül beszélt angolul.
-Mégis miből?
-Annyira csodálva nézi az embereket. A franciák nem ilyenek.-nevetett.
-Oh, igaz.-nevettem.-Csodás ez a hely. Az emberek is annyira másik mint Amerikában.-néztem a férfira.-Mit is mondott? Pezsgőkrémes...micsoda?
-Mille feuille. Olyan...mint a krémes csak pezsgőkrém van a belsejébe töltve.
-Elég izgalmasan hangzik.
-A nevem Maxence.
-Örvendek. Evelyn.-nyújtottam át a kezem egy kézfogásra.-Maga francia?
-Az édesanyám francia, az édesapám angol.
-Remekül beszéli a nyelvet. Már az akcentust leszámítva.-mosolyodtam el.
-Maga egyáltalán nem beszél franciául?
-Nem igazán. Azt viszont tudom, hogy Je suis ton père!, Je t'aime, Je suis malade.
-Oh, ezek igazán fontos kifejezések.-nevetett.
-De legalább ennyit is tudok. Ezzel boldogulnék itt nemde?
-Látod. Simán megértesz engem is.-volt egy érzésem hogy flörtölni próbál velem. Akkor érkezett mikor már Andy távozott az asztaltól. De ki tudja? Lehet csak ennyire barátságos?-Tudod...ha ennyire ismeretlen számodra ez a hely én szívesen körbevezetlek. Még ingyen is.-flörtöl.
-Nagyon kedves vagy de...
-Minden rendben édes?-érkezett vissza Andy.
-Minden.-mosolyogtam rá.-Ő itt Maxence.-mutattam a szomszéd asztalhoz.
-Maxence.-nyújtotta a kezét Andy felé.
-Andy...-fogott vele kezet Andy de a szorításon látható volt hogy simán összetörné a francia kezét.-...a férje ennek a nőnek.-a férjem?
-Férj?-lepődött meg Maxence.-Nem tudtam hogy...
-Nászúton vagyunk.-vágott a szavába Andy. Mi a fenéért okozott ez bennem pillangókat?
-Andy...-próbáltam a feszültséget oldani.-...szívem mi lenne ha elvinnénk a süteményt és az Eiffel-toronynál ennénk meg?
-Ahogy szeretnéd, édes.-felálltam és a belsőrészre sétáltam. De Andy még valamit mondott Maxencenek.-Oubliez-le. Il est à moi. (Felejtsd el őt. Ő az enyém.)-majd követett. A keze erősen fogott a derekamra mutatva kihez is tartozom. De nem bántam. Akartam tudatni kié vagyok. Mert szerettem hogy tartozok valakihez.-Utálom hogy a sok francia pasi csorgatja a nyálát rád.-súgta a fülembe.-Ce sera à emporter. (Elvitelre lesz.)
-Rám?-néztem körbe és valóban épp találkozott a tekintetem egy két férfiéval. De meglehet hogy véletlen.-Kétlem hogy engem néznek.
-Én tudom hogy téged néznek. Hülyék lennének ha nem vennének észre.
-Én valamiért csak egy pasit tudok nézni. Marha szexi. Egy igazi Istenség.-néztem őt végig.
-Te az enyém, én a tiéd. Ezt így beszéltük meg.
-Akkor csókolj meg.-nem kellett kétszer kérnem. Hevesen kapott az ajkaim után ahogy mindenki tudtára adtuk egymáshoz tartozunk.
Az Eiffel-torony valami eszméletlen. Tényleg a szerelem városa. Rengeteg szerelmes pár sétálgat Párizs utcáin. Köztük én is élvezem Andy társaságát.
-Régen még anyukámmal voltam itt és croissant ettünk. Pont ugyanitt.-ültünk le a tér melletti parkban a fűre. Andy természetesen udvariasan alám terítette a zakóját.
-Milyen anyukád?
-Egy nagyon határozott nő de csupaszív nő. Mindig értünk élt. A gyerekeiért. Apám mellett rengeteget szenvedett de Daniel remek mostoha apánk lett ahogy anyám férje is.
-Mr. Craig akkor igazi ajándék volt mindannyiótoknak.
-Valamiért apám tette miatt is akarok bizonyítani.
-Bizonyítani?
-Nem volt remek férj és apa. Ezért én elszántam magam hogy ha megtalálom az igazit ő érte fogok élni és küzdeni amíg élek. Ő lesz a feleségem és a gyermekeim anyja.
-De gondolom ez mind megváltozott miután...-céloztam az exmenyasszonyára. Valójában nekem is hasonló terveim voltak. Felesége lenni annak a férfinak akiért bármit megtettem volna egy életen keresztül. Gyermekeket akartam, egy nagy boldog családot.
-Azt hittem.-nézett rám.-De talán újra van remény.
-Hogy megtalálod az igazit?
-Talán már meg is találtam. Ezért is kell figyelnem nehogy valami hülye francia lecsapja a kezemről.-nyugodj le szívem.-Mindent meg fogok tenni érted Eve. Mindent.
-Lehet mégis az oltárhoz kellett volna kérnem az utazást?-elmosolyodott.
-Ha ez még megnyugtat, egyetlen egy nővel se ettem süteményt Párizsban.
-Azt hittem törzsvendég vagy Párizsban a tökéletes franciád miatt.
-Nem tökéletes.-mosolygott.-Valójában rengeteget utazok, sok üzletet kötöttem már itt is. És nem mellesleg az iskolába ahova jártam tanultam franciát.
-Nagyon megleptél vele.
-Jobban meglepett mint a farkam mérete?-hangos nevetésbe törtem ki. Imádom ahogy megnevetett.
-Nem.-vallottam be.-Annál szerintem semmi se lepne meg jobban.-az egyik kezem gyengéden fogta az övével. A másikkal az isteni francia süteményt ettük amit rendelt.
-Ízlik?-kérdezte majd az ujja végighúzódott az ajkamon.
-Maszatos vagyok?-töröltem át a szám.
-Nem.-cirógatta meg az arcom.
-Marha finom ez a süti. Receptet el kellett volna kérnem. Bár tuti valami hétpecsétes titok.
-Holnapra megszerzem neked.-mondta teljes komolysággal.
-Na jó...Andy Barber te mire vagy képtelen? Mi az ami túl megy a határaidon?
-Képtelen vagyok végignézni az Avatart és nem szeretem a focit tehát azt is képtelen vagyok megnézni.
-Álljunk meg. Te...nem nézted soha meg az Avatart?
-Nem.
-De miért?
-Mert túl hosszú.
-Mi...? Dehát...az egy remek film.
-Biztos vagyok benne de nem nekem. Túl hosszú, annyi ideig nem tudok csak kibambulni a fejemből.
-Ezt nem hiszem el.
-Nem olyan nagy baj ez nem?
-Figyelmeztetlek, mindenképp meg kell nézned az Avatart.
-Mi? Nem.
-De.
-Eve.
-Az a rengeteg francia pasi biztos látta. És hidd el élvezték.
-Nem érdekel ki látta, én nem fogom.
-De a kedvemért.
-Abban az időben inkább a kedvedért hatszor a csúcsra juttatlak.
-Idefigyelj, ha egyszer is! Ha egyszer is azon agyalsz hogy letérdelj elém....
-Tehát te is agyalsz azon milyen őrülten jó házaspár lennénk?
-Shh! Most én beszélek!-tettem az ujjam a szájára.-Ha egyszer is letérdelsz elém és még akkor se láttad az Avatart számíts arra hogy nemet mondok.
-Nemet mondasz?
-Nemet.
-Mert amúgy igent mondanál?-csőbe húzott. Ne válaszolj.
-Most nem erről van szó. Arról hogy kihagytál egy világklasszis filmet.
-Édes, megérteném ha valami történelmi pillanatról maradtam volna le de ez...
-Avatar vagy ne is gondolkozz azon hogy egyszer is házasok leszünk. Pedig kibaszottul kezd a szívem hevesen verni ha erről beszélünk.-figyelmeztettem.
-Franciául is nézhetjük?-beadta a derekát.
-Nem. Csakis angolul.-mosolyodtam el.
-Kegyetlen nő.-az ajkai után hajoltam ahogy megcsókoltam őt.
-Szeretlek.
-Én is téged.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*