-Hova viszel?-kérdeztem Andyt. -Meglepetés.-válaszolta ahogy a kezemen szorított amit végig fogott vezetés közben.-Nem fázol? Hideg a kezed.-emelte az ajkához ahogy megcsókolta. -Kicsit hideg van.-mondtam mire azonnal állított a kocsiban a hőmérsékleten. -Mindjárt jobb lesz kicsim.-csókolgatta a kezem amitől valóban olyan volt mintha a testem már nem is fázna. De maga a figyelmessége az aggodalma a világ legédesebb dolga. Úgy érzem magam mellette mintha hercegnő lennék, ő pedig a hercegem. -Mit csinálunk itt a város külső felén?-kérdeztem ahogy felismertem a városrészt ahol jártunk. A legszebb panorámával rendelkező épületek sora állt itt. -Egy kedves ismerősömmel találkozunk itt. -Ismerősöddel?-néztem rá.-Biztos hogy engem is hozni akartál? -Biztos. Kiváló érzékkel rendelkezel ha a házak stílusáról van szó. Szüksége van a véleményünkre. -Itt bármelyik ház maga a főnyeremény. Én nem gondolkoznék a helyébe. Alakítani utána is bírja bár ezeknél nem hiszem hogy szükség van rá. -Látod? Csak ennyit kell majd mondanod hogy kicsi önbizalmat adj neki hogy nem hoz rossz döntést. -Családos? Mármint feleség, gyerekek, kutya, macska?-kérdeztem. -Most lesz az esküvőjük. Gyereket terveznek. Kutyáról, macskáról nem beszélt de ismerve őt ha a felesége hajlik felé kérdés nélkül rábólint. -Papucs pasi.-motyogtam. -Papucs pasi? Miért? -Mert ha nem akar háziállatot miért menne bele? A feleségét engesztelje ki máshogy. Vagy csak a nő adjon hálát azért hogy egy ilyen házba élhet egy olyan férfival aki ilyen luxust teremt neki.-elmosolyodott Andy.-Most miért mosolyogsz? Nincs igazam?-nem válaszolt mert befordult egy feljáróra ami a csodás házhoz vitt minket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Azta büdös szentségit!-szaladt ki a számon. Andy és én se panaszkodhattunk a lakhatásunk miatt, hisz mindketten saját magunknak értük el azt amink van. De ez minden képzeletem felülmúlta. Ahogy leparkoltunk Andy azonnal ajtót nyitott nekem. Az ismerőse pedig a lépcsőnél fogadott minket. -Szia Darell.-fogott vele kezet Andy.-Darell, ő itt a menyasszonyom Evelyn Quinn. -Üdvözlöm, Evelyn. -Darell.-fogtam vele kezet.-Örülök hogy megismerhetlek, Andy sokat mesélt rólad. -Igen?-néztem Andyre aki elmosolyodott. -Mit csináljak ha ilyen tökéletes menyasszonyom van?-vont vállat. -Te is ezt csinálod a menyasszonyoddal?-kérdeztem Darellt. -Gyerünk, nézzünk gyorsan körbe. Nagyon izgatott vagyok milyen is ez a ház.-húzott Andy magával. -De tapló vagy. Még válaszolni se engedted.-súgtam Andynek. -Csak szörnyen látni akarom a házat belülről.-válaszolta. -Én is izgatott vagyok, de ne csináld már. Segíteni jöttünk. -Oké, jól van.-nyomott egy puszit a fejem búbjára. Valóban mindketten szörnyen izgultunk hisz ebbe a világba dolgozunk és mindig érdekes számunkra mások munkáját látni. Ez az épület maga volt a csoda. Márvány járólapok amibe apró csillogás volt kivehető. A luxus mégis az elegancia jele. Az épületben több helyen kitűnt a márvány, amit én személy szerint imádok. Hatalmas ablakok amin a fény beszűrődik ezzel megvilágítva az egész belső teret. De a csillár is a legszebb kristályból készült. Minden annyira egyedi volt. -Mióta üres ez az épület?-kérdeztem a fiúktól. -Körülbelül másfél évvel ezelőtt még csak az üres helye volt meg az épületnek.-válaszolta Andy.-A mi cégünk vállalta az épület felhúzását. -Mi? Akkor ez az épület...a te céged munkája? -Csak félig.-mosolyodott el Andy.-Miután külföldre mentem akkor átvette más a munkálatokat. -Andy ez egy...remekmű lett! Miért nem meséltél erről soha?-akadtam ki. -Nem volt alkalmam.-válaszolta. -Darell, ez a ház...istenem imádom. Ezt a lehetőséget kihagyni egy óriási hiba lenne. -Tehát szerinted is ideje lenne beköltözni ide?-kérdezte Darell. -Ne vesztegesd az időd. Istenem, itt mennyi csodálatos pillanatot lehet megélni a szeretteivel az embernek.-ez a ház egy álom volt. Egy hatalmas álom. Ez a férfi pedig helyes döntést hozott. -Hallottad Andy.-nézett a vőlegényemre majd a zsebéből elővett egy kulcsot.-Ideje beköltözni.-nyújtotta át neki. Én értetlenkedve pislogtam a két férfi között. -Hallottam. Ezt hallva, most már megnyugodtam.-nevetett majd a kezét nyújtotta Darellnek.-Köszönöm hogy befejeztétek a házunkat. Valóban csodálatos lett, minden elképzelésünk felülmúlta. -Itt valóban alkalmatok lesz a legszebb családot megalapítani.-a kézfogás után Darell hozzámfordult mikor még mindig próbáltam felfogni mi történik.-Örültem Evelyn. Remélem boldog családként tudtok itt élni.-mosolygott rám majd kisétált a hatalmas ajtón. Andyre néztem válaszokat keresve. -Nem azért mert papucs pasi akarok lenni, de most valóban nem lesz kutyánk se macskánk? Vagyis én mindig abba a tudatba voltam te biztosan akarsz és direkt csináltattam nekik külön helyet a házban illetve az udvaron is. -Mi...a fene történik most?-kérdeztem ahogy a mellkasom mintha szorított volna hogy ne kapjak levegőt. -Mikor...először megkértelek utána másnap azonnal eljöttem ide és megvettem ezt a birtokot. Izgatott voltam hogy lesz egy hatalmas családunk. Ezért megterveztettem a tökéletes házat számunkra. Előre betervezve a lehetőséget hogy gyermekeink lesznek. De aztán szakítottunk és képtelen voltam végignézni ahogy a házunk halad előre mi pedig...-elcsuklott a hangja. -Andy... -De mikor kint voltam Belgiumba egy valamit mindennél jobban tudtam. Tudtam hogy ha visszajövök újra küzdeni fogok érted. Tehát annak a háznak késznek kell lennie mire újra letérdelek eléd és felteszem a kérdést. Így hát...mint láthatod el is készült. -Te... -Ez a mi közös házunk Eve. A miénk. A kis családé akik mi leszünk. Tudom hogy nem vagyok tökéletes sok szempontból Eve. És azt is elfogadom ha azt mondod te még várni akarsz mert ez gyors neked vagy...ha menet közben mégis azt mondod nem állsz készen hogy édesanya légy azt is. A te tested tiszteletben fogom tartani a döntésed. De veled akarok lenni. Melletted. Mint a társad, mint a barátod, mint a bástyád. -Te...őrült vagy.-ugrottam szinte a nyakába ahogy a könnyeimmel harcolva csókoltam őt. A kezei szorosan tartottak.-Szörnyen akarom mindezt veled. A feleséged akarok lenni, a gyermekeid édesanyja. -Igen?-kérdezte Andy boldogan. -De gyorsan vegyél el mert nem ígérem hogy nem esek teherbe az esküvő előtt. Hisz...csak nézz magadra az is csoda hogy eddig nem szültem harminc gyereket neked. -Mindent megteszek hogy az esküvőnk után azonnal terhes legyél.-a szavai pillangókat okoztak bennem. -Gyorsan szervezzük meg a nagy napunk.-mondtam. -De előtte...próbáljuk ki a hálószobánk.-emelt fel a karjaiba ahogy az emeletre vitt a hatalmas hálószobába. Megjegyzés...az ágy nagyon kényelmes minden pozícióban.
