My World On Fire (1.évad)

80. Alex?

A cukrászdában ülve figyelem Andyt. Az egyik keze folyamatosan testi kontaktusban van velem és ezt egyszerűen imádom. Talán így éri el hogy ez a rengeteg nő aki ide betér levegye a szemét róla? Hisz az első pillanatban ahogy meglátják őt még heves szívdobogást ér el, de amint meglátják hogy ő bizony hozzám tartozik azonnal össze is töri a szívüket. Mondjuk tény...ezért a pasiért az én szívem is szörnyen fájna. Még a mai napig nem értem hogy nyerhettem meg őt. Talán ez az első dolog amire a leginkább emlékezni akarok. Az első pillanatunkra. Andy mesélt róla. Biztos vagyok benne hogy egy maradandó pillanat volt az mindkettőnk számára. Vagyis most már csak neki. Hisz a kettőnk emlékeit ő hordozza. De mégis...bármit megtennék azért hogy újra emlékezzek ránk. Bármit.
-Ha azon gondolkozol hogy szerezd meg az extra csokis süteményt tányéromról, jelentem elég ha édesen rám mosolyogsz.-elmosolyodtam.-Nyertél.- csúsztatta a sütit elém.
-Megeheted. Nekem még itt van ez a gyümölcsös süti.-csúsztattam neki vissza a tányért.
-De azért megkóstolod nem?-kérdezte. Elnevettem magam ahogy a villával a sütijébe nyúltam. Szörnyen édes volt. Akárcsak ő.
-Ijesztő mennyire ismered a szokásaim.
-A férjed vagyok kicsim. Ez egy férj feladata. Hogy mindent tudjon a feleségéről hogy boldoggá tudja tenni.
-Te valami másik gyártósoron készültél?
-Oh most azt állítod engem nem a gólya hozott? Úgy látszik el kell beszélgetnem az anyámmal.-mosolyodtunk el mindketten.
-Tudod hogy értem. Ilyen pasi mint te szinte nincs a földön.
-Még szerencse. Nem mintha nem versenyeznék a szívedért de azért örülök hogy előnybe érezhetem magam.-minden annyira tökéletes rajta.
-Szeretem hogy a férjem vagy. Nem tudom ezt valaha is mondta-e neked az a Eve akibe beleszerettél először de ha nem akkor én mondom. Még ilyen rövid idő után is de...szeretem hogy a férjem vagy. Hogy az enyém vagy.
-Egy. Ugyanaz a nő vagy akibe beleszerettem annak az étteremnek teraszán. Ez nem fog soha se változni. Kettő. Nálam boldogabb ember nincs a világon mert nekem van a legtökéletesebb feleségem. Szerintem életükbe nem kóstoltak még olyan isteni finom muffint mint amit én ma délelőtt.
-De izé vagy!-húztam volna el a kezem nevetve de ő utána nyúlt.
-A-a édes! Kezek a kezembe. Utálom hogy mindegyik pasi aki belép azon az ajtó az első pillanatban máris téged nézeget nyálcsorgatva. Tudod te mennyi farkasszemezésen vagyok túl miattad?
-Mi?-néztem magam mögé.-Azt hittem az utcát nézed.-valóban azt hittem hogy az üzlet hatalmas kirakatának üvegablakján a várost figyeli.
-Nem. Épp megmutatom a férfi társaimnak hogy a szemük vegyék le rólad mert te az enyém vagy.
-Szerintem a kezed helyzetéből gondolják.-súgtam neki.
-Helyes. Ez volt a cél.-imádtam az ilyen pillanatokat vele. Nem aggódtunk semmi miatt, csak boldogok voltunk.
Kézen fogva sétáltunk a városban ahogy a hideg levegőtől már-már piros lett az arcom. De mégis még a maradék karácsonyi fényekbe úszó városban gyönyörködni igazán megérte.-Azon gondolkoztam.-kezdte.-Mi lenne ha elutaznánk valahova?
-Hova?-figyeltem rá.
-Bárhova. Ahova csak szeretnél.
-Bárhova? Akárhova elmehetünk?
-Te dönthetsz. Csak mond meg hova szeretnél menni és máris intézem az utazást.
-Muszáj repülnünk? Én még...soha se repültem.-mondtam kicsit ijedt hangon.
-Dehogynem kicsim. Ezen már rég túl vagy.-mondta ahogy a fejemre nyomott egy puszit.
-Mi?
-Már rég túl vagy rajta és ezernyi hasonló úton.
-Nem! Az lehetetlen hisz én félek a repüléstől.
-Párizs.-mondta.
-Mi?
-Emlékszel a képre Párizsból? Szerinted hogy készült a kép?-kérdezte nevetve.-Az volt az első repülőutad velem.
-Legyőztem...a félelmem?
-És ezernyi más félelmed is. Féltél a kígyóktól. Már egyet a kezedben is tartottál.
-Mivan?!-kezdtem kiakadni.
-Tehát válassz bármilyen helyet amit tényleg valóban akarsz látni. Hidd el...minden félelmed elfelejted amíg mellettem vagy.-imádtam a magabiztosságát. Volt valami ebben a férfiben ami miatt erősebbnek éreztem magam. Ennyire sokat jelent számomra hogy mellettem van?
-Evelyn?-hallottam meg egy férfi hangot magunk mögött. A szemem kikerekedett hisz a hangja élesen bennem él még mindig.
-Tessék? Segíthetünk?-fordult Andy felé. Ahogy szembe fordultam a férfival felismertem őt. Miért? Miért vesztettem el a férjemmel való emlékeket? Miért nem lehetett hogy inkább őt felejtsem el egy egész életre?
-Alex?-mondtam ki a nevét. Andy azonnal rámnézett. A tekintetéből ítélve tudhatott róla a múltamból.
-Evelyn, de rég láttalak!-jött közelebb Alex mire Andy finoman elém állt és a kezemre jobban rászorított.
-Miben segíthetünk?-kérdezte meg újra Andy.
-Evelyn évek óta nem találkoztunk. Csak felismertelek onnan és...-Alex zavarba volt. Sokat változott. Mintha magasabb lenne és az alkata is izmosabb, már amit a kabát alatt ki lehet venni. Az öltözéke végre nem csak melegítőből állt.
-Remélem jól alakult az életed.-mondtam ahogy próbáltam a kínos szemezést a fiúk között megszüntetni. Andy hajthatatlan volt.
-Hát...ha őszinte akarok lenni utánad szinte semmi jó se történt az életemben.-újabb kézszorítás.-A munkámnak élek most.
-Még mindig orvos vagy egy kis eldugott rendelőben?-kérdeztem.
-Nem.-mosolyodott el.-Most már egy magánklinikán vagyok. Agysebész lettem.
-Oh, agyturkász?-próbáltam poénkodni. De valahogy a feszültség nem akart elmúlni. Ha őszinte akarok lenni mindig tiszteltem Alex munkáját. A maga kis stílusa ellenére igazán büszke voltam arra hogy embereknek segít. Nem gondoltam hogy eddig viszi.
-Mondhatni. Elég sok időm elveszi így...
-A feleséged gondolom nem örül neki.
-Nincs feleségem Eve.-a becenévre újra erősen szorított a kezemre Andy. De most én is rászorítottam.-Amióta te elhagytál...senki se volt az életemben.
-De mellettem igen.-mondtam egy kis keserűséggel a hangomban.
-Egy pöcs voltam. Még ha erre későn is jöttem rá. De...úgy látom a te életed viszont pozitívan változott. Ő a...barátod?
-A férje.-válaszolta azonnal Andy.
-Oh. Szóval...te férjhez mentél?-egy mosollyal válaszoltam a kérdésre.-Gy-gyerekek is vannak?
-Nincs...sajnos még nincs.-válaszoltam.-Nemrég...balesetem volt ezért az utóbbi időben azon voltam hogy újra megtudjam ki is vagyok.
-Részleges amnéziád van?-kérdezte azonnal.-bólintottam.-Mennyire nem emlékszel?-faggatózott. Mit is vártam? Hisz orvos egy újabb beteget lát bennem.
-A férjemmel kapcsolatos emlékekre sajnos nem.
-Hol vizsgáltak?
-A St. Louis kórházban.
-Elnézést, de nekünk mennünk kell.-rángatott volna el Andy Alex közeléből.
-Eve ha...ha szeretnéd lekövetnék néhány vizsgálatot rajtad. Nem-e...tudnék segíteni.
-Nem kell a segítsége.-válaszolt Andy.
-Teljesen ingyen csinálnám Evenek.-válaszolta Alex Andynek.
-Azt hiszed képtelen vagyok kifizetni a szolgáltatásaid?-kérdezte idegesen Andy.-Ha akarom másnapra enyém az a kórház ahol dolgozol.
-Andy...-szóltam rá.
-Nem azért mondtam. Eve kedves a szívemnek és...
-Örülök hogy láttalak Alex. De mi most megyünk.-húztam magammal Andyt.
-Azért gondold át Eve! Én segíthetek!-kiabált még utoljára utánunk. Hogy felborította e a gondolataim ez a találkozás? Igen. De nincs időm ezen gondolkozni mert megoldást kell találnom a férjem lenyugtatására. Mondtam már milyen szexi mikor ideges? Francba veled Alex.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*