Ez a pillanat a retinámba égett. Hogy pontosan micsoda? Hogy újra találkoztam a nővel aki annyira sokat jelentett nekem tizenhét hónappal ezelőtt. Azt hittem hazafelé tudunk pár szót beszélni de szinte egy szó se hagyta el a szánk. De ha nem is tudtam elmondani neki, még mindig észvesztően néz ki. Lélegzetellálító. De mindketten változtunk. Nem kellett ehhez beszéd, hisz tudtuk ez a fájdalom ami minket ért mit művelt velünk. Úgy látom jól alakult az élete, a ház ahova este vittem igazán mesés, az ő stílusa. Vajon látni fogom még? Vajon lesz alkalmam beszélni vele? A gondolataimból a telefonom ébresztett fel. Anyám neve virított a képernyőm. -Szia anya.-vettem fel a telefont. -Fiam...nem felejtettél el valamit?-kérdezte. -Nem hiszem.-tudtam mit fog mondani. -Biztos? Mondjuk a koktélokkal visszasétálni hozzám? -Úgy értettem nem voltál szomjas.-vágtam ki magam. -Remek, és mondjuk nem felejtetted el hogy egy kedves, csinos lánynak vacsorát ígértem veled? -Nem rémlik.-válaszoltam. -Andy!-kezdett ideges lenni. -Anya kérlek. Nincs szükségem senkire. Legfőképp nem a barátnőidre. -De ő nem korombeli! Fiatal, csinos, a harmincas évei felé jár és nagyon okos, ambíciózussal teli lány. -Hasonló lányt én is tudok találni. -Nem, fiam. Ő a tökéletes. Higyj nekem. -A tökéletest már egyszer megtaláltam és te nem hitted el nekem. Még esélyt se adtál neki hogy bebizonyítsa mennyire tökéletes számomra. -Már megint arról a fiatal kislányról beszélsz aki....? -Nem kislány. Egy érett nő volt aki okos volt, vicces, kedves, nyitott és teli érzelmekkel. Minden tekintetben tökéletes. -Remélem már a világ végén jár.-motyogta a telefon túl végén úgy tett mintha nem hallanám. -Anya kérlek. Most jöttem vissza de már azon dolgozol hogy újra Európába kössek ki. -Dehogy fiam! Hisz még csak most kaptalak vissza. -Akkor tartsd kérlek tiszteletben hogy nem akarok randizni egyetlen egy ismerősöddel se. A szerelmet meg végképp nem. Egy nőt szerettem és hűséges maradtam hozzá. -Akkor ezek után nem is lesz senkid? Mi lesz az unokáimmal? -Volt egy esélyed...-jegyeztem meg halkan.-Ő tökéletes lett volna édesanyának. -Fiam... -Hosszú napom volt, elfáradtam. Beszéljünk máskor rendben? -De... -Jó éjszakát anya.-nyomtam ki a telefont. Fáradt voltam e? Nem. Miért? Mert folyton Eve járt a fejembe. Egy telefonszámot bámultam a telefonomba amit Leonortól kaptam. Igen, ez az övé. Mit tegyek? Ráírjak? És ha nem válaszol?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Írj vissza...írj vissza...kérlek... Megjelent a három pont. A szívem hirtelen sebességet váltott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
