My World On Fire (1.évad)

79. Muffin

A nappaliban ülve néztem át a cég papírjait amit holnap a sofőröm visz be a céghez. Az utóbbi időben otthonról szeretek dolgozni ha van rá lehetőségem. Jobban érzem magam ha Eve mellett tudok lenni. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem.
-Szia anya.-vettem fel a telefont.
-Szia fiam. Hogy vagy? Minden rendben veletek?-kérdezte anya.
-Leonor nem mesélt?-kérdeztem. A szemem sarkából a konyhába néztem. Eve épp ott próbálgatott ki valami új muffinreceptet. Ez a nő kibaszott gyönyörű.
-Hát csak foszlányokat mondott. Jobban szeretném tőled hallani mi történt karácsony óta.-hallottam az izgatottságot a hangjában.
-Eltelt pár nap és rengeteget havazott.-gondoltam majd felrobban a humoromtól.
-Andy Barber!-hallottam az idegességet a hangjában.
-Igen anyám?
-Andy!-elmosolyodtam.
-Őrülten szerelmes vagyok ebbe a nőbe még mindig. Nincs egyetlen egy nap sem mikor az érzéseim gyengülnének felé.-néma csend a telefon túlvégén.-Tudod anya...sok mindent köszönhetek nektek Daniellel de...ez a nő minden boldogságom titka és forrása jelen pillanatban.-figyelem ahogy a muffinformába tölti a tésztát. Annyira békés pillanat ez az egész. Hallom a szipogást a telefon túlvégén.
-Annyira rosszul érzem magam még mindig hogy el akartalak tőle választani. Ha előbb tudtam volna hogy...
-Anya csak egy valamit ígérj meg.-vágtam a szavába. Nem akartam hogy még mindig ostorozza magát.
-Bármit!-vágta rá azonnal.
-Légy velünk majd a nagy napunkon mikor végre mindenki előtt megfogadjuk egymásnak az örökkét.-mondtam ahogy eszembe jutott hogy az életünk egyik legfontosabb pillanata még hátra van számunkra.
-Úristen igen!-hallom anya lelkes hangját.-Mindenbe számíthattok rám! Ránk!
-Esetleg majd peluscserénél is?-néma csend a telefon végén.-Itt vagy még anya?-kérdezem nevetve.
-Ti...ti...?
-Leonor csak nem mesélt el mindent?
-Andy Barber részleteket de azonnal!-hadarta.
-Azt hiszem...úton vagyok anya. Úton hogy újra hasonló legyen az életünk mint volt anya. Eve....is szeret. Vagyis...nagyon remélem hogy nem csak azért mondta hogy ne érezzem magam rosszul. De...tegnap azt mondta készen áll hogy legyen egy tucat cuki babánk.
-ANDY BARBER!-kiabálta a nevem.
-Mennyi pelenkát használ el egy tucat baba?
-Unokáim lesznek?-belegondoltam hogy valóban ezen dolgoztunk Evevel tegnap és tegnapelőtt és azelőtt.
-Remélem hamarosan...boldog nagy család leszünk.
-Egy tucat unokám lesz?-elnevettem magam újra és újra.
-Legyen több? A fiad csodás genetikával rendelkezik. A feleségem pedig még tökéletesebb. Na mit szólsz?
-Azt hiszem...elmegyek vásárolni! Babaruha...babaruhát kell vennem!
-Annyira még ne siess.-nyugtattam meg.-De...azért készülj.-figyelem ahogy Eve kiveszi a sütőből a meleg muffint.-Mennem kell. Később beszélünk rendben?
-J-jó persze. Menj és tölts minél több időt a feleségeddel. Kényeztesd, nyerd el újra a szívét. Menni fog mert az én fiam vagy!
-Szia anya.-raktam le a telefont. A kanapéra dobva keltem fel és sétáltam a konyhába ahol Eve mögé állva öleltem át őt hátulról. A nyakhajlatába nyomtam egy csókot.
-Csodás időzítés. Éppen kisült.-mondta lelkesen én pedig egy újabb puszit adtam most az arcára.
-Jó az illatod.
-Ez a muffin.-nevetett.
-Nem, ez a te illatod.-újabb csók a nyakhajlatába.
-Megkóstolod? Erdei gyümölcsös és diós.-kérdezte.
-Mindenképp. Bármilyen kísérlet amit a feleségem csinál én boldogan vetem alá magam.-elnevette magát majd adott a diós muffinból.
-Őszinte véleményt akarok hallani.
-Mindig őszinte vagyok veled.-a muffinba haraptam. Az íze...pocsék volt.
-Na? Elég bizonytalan voltam a recept miatt.
-F-finom.-mondtam.
-Nem tűnsz valami őszintének.-nézett rám érdekes szemmel.
-Finom!-vágtam rá ahogy újra egy erőltetett harapást tettem a sütibe.
-Add oda!-akarta kivenni a kezemből de én egy harapással bekaptam az egészet.
-Andy!
-Add oda mindet!-vettem el a pultról a tálcát.-Enyém lehet mind ugye?
-Andy add oda!-próbálta elvenni tőlem.
-M-m! Az enyém!-sikeresen kikapott egyet a tálcáról. Gyorsan beleharapva szinte pillanatok alatt eltorzult az arca. Egy papírtörlő után nyúlva köpte bele a muffint.
-Úristen ez nagyon szar!-öblítette azonnal a száját vízzel.-Mi a francért lett ez ilyen sós?-majd a pulton heverő tartóra nézett. Kinyitva azt azonnal belenyúlt és megnyalva az ujját az arca eltorzult. Só.-Basszus sót raktam bele cukor helyett?! Ez neked finom?-bólintottam ahogy próbáltam az utolsó falatot a számba lenyelni.-Ne hazudj!
-Minden amit te csinálsz az tökéletes.-mondtam lenyelve az utolsó falatot.
-Te hülye vagy. Dobjuk ki.
-Nem!-ellenkeztem.-Te csináltad. Megfogom enni mindet.
-Dehogy eszed. Andy még kórházba fogsz kikötni.
-Akkor se adom oda.
-A boncolásodon meg megállapítják hogy só túladagolásban halt meg amit a felesége okozott.
-Érted megéri meghalni.-a szemei megváltoztak.-Érted mindent megtennék és soha se bánnék meg semmit Eve.
-De...nem veszíthetlek el téged. Főleg nem só túladagolásban.-a szemei könnyekbe ültek.-Én is meghalnék azokért akiket szeretek de só túladagolásban? Ne viccelj már.
-Soha se fogsz elveszíteni. Nem, ha rajtam múlik. Ez miatt nem kell aggódnod.-húztam magamhoz egy ölelésre.-Amúgy tényleg pocsék lett ez a muffin de annyira édes voltál egész végig a konyhában. Figyeltelek a nappaliból.
-Hogy tudtam ilyen gyorsan és ennyire belédesni?-kérdezte.
-Mert a szíved tudja hogy hozzám tartozol ahogy én is tudom hogy hozzádtartozom. Ez a mi sorsunk Eve.
-Szeretlek.
-Én is téged.
-De most add oda azt a szart.-kapta el a tálcát és egyenesen a kukába hajította a megmaradt darabokat.
-Hé! Azt még megettem volna!-szóltam rá.
-Dehogy etted volna. Szükségem van rád. Öltözz.-adta az utasítást.
-Öltözzek? Hova megyünk?
-Mégis hova?-nevetett.-Cukrászdába sütiért.-hagyta el a látóterem.
Ha egyszer valaki megkérdezné tőlem mit is jelent ez a nő nekem...vajon elhinnék ha azt mondanám mindent? Tényleg mindent. Mert ő a mindenem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*