My World On Fire (1.évad)

37. Ezer csók

Andyvel a kimerítő éjszaka után csodásan indult a reggelünk. Együtt reggeliztünk ahogy közbe édes csókokat váltottunk. Majd együtt mentünk munkába és el se kell mondanom mennyire nehezen hagytuk el egymást.
-Csak még egy csókot.-kapott újra az ajkaim után.
-Menj már, te bolond.-mosolyogtam bele a csókunkba.
-Csak mégegyet.-mondta ahogy szinte el se vált az ajkaimtól.
-Andy, menned kell.-a mosoly nem tudott eltűnni az arcomról.
-Veled akarok lenni.-fogta közre az arcom ahogy szinte az egészre puszikat nyomott.-Annyira szeretlek.
-Na jó, elég.-nevettem ahogy próbáltam elszakadni tőle de ő erősebb volt.-Andy.-szóltam újra rá.
-Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.-csókolgatott folyamatosan ahol csak érte az arcom.-Szeretlek.
-Én is téged, de most már indulj.-a szívem szinte kiugrott a helyéről.
-Nálam nem jobban.-újabb csók az ajkaimra.
-Csak azért nem fogok ellenkezni most nem-e végre elindulsz az irodádba a megbeszélésre.-próbáltam eltolni magamtól.
-Ellenkezz. Harcolni akarok veled azért hogy én jobban szeretlek.
-Őrülten szeretlek de ha most nem mész, akkor be kell fenyítenelek.-néztem a szemeibe amiből csak azt láttam mennyire őszintén mondja azt hogy szeret.
-Rosszalkodni fogunk?
-Én fogok ha nem mész.-valójában akkor fogtam fel hogy mit mondtam.
-Már csak azért is maradnom kellene.
-Neeem! Indulás!-próbáltam kilökni az ajtómon.
-Mond hogy szeretsz.
-Szeretlek.-mondtam hezitálás nélkül.
-Ez nem volt az igazi.-mosolygott rám. Ne mosolyogj mert az asztalon fogok kikötni.
-Őrülten szeretlek.-mondtam.
-Nem, valahogy ez se.-játszott velem. Ebben száz százalékig biztos voltam. A nyakkendőjét megfogva húztam magamhoz ahogy egy csókot leheltem az ajkaira.
-Annyira szeretlek hogy szinte visszaszámlálom a napokat mikor már a feleséged leszek.
-Farokállítóan beszélsz.-fogta közre az arcom ahogy a homlokomra nyomott egy csókot.-Szeretlek, majd kereslek rendben? De ha szükséged van rám...
-....tudom hol talállak.-fejeztem be.
-De most is jöhetsz...
-Tűnés Barber!-nevettem ahogy elengedte a kezem és egy mosollyal az arcán kilépett az ajtómon. Elmosolyodtam.
-De ha mégis szeretnéd...-dugta vissza fejét az ajtónál.
-Barber!-szóltam rá.
-Jól van, jól van. Szeretlek gyönyörű menyasszonyom.-megráztam a fejem ahogy képtelen voltam elhinni hogy lehetek ilyen mázlista? Hisz ha már csak a hátralévő életem felében ilyen boldog leszek mint amióta Andy az életem része boldogan és elégedetten halnék meg. A telefonom pittyegésére kaptam fel a fejem. Az asztalomhoz ülve oldottam fel majd megpillantottam a küldőt. Ki más lenne mint Andy.

Istenem, azt a fogadást még egy héttel ezelőtt kötöttük de még a mai napig se tudtuk meg ki nyert. De nem lehet hogy ezzel elterelje a figyelmem. Neki is dolgoznia kell.