My World On Fire (1.évad)

71. Szexi szakács?

Valahogy a korcsolyázós, forrócsokis, hócsatás kikapcsolódás közelebb hozott minket. Ezelőtt napokig nem dugtam ki a fejem a szobából egy pillanatra se. Most pedig szinte amikor csak lehet nem kerülöm el hogy Andyvel töltsek egy kis időt. Jól érzem magam vele. A házban már mindenhol kerestem egyedül az alsószinten kiépített edzőterembe nem.
-Andy nincs....-kérdeztem azonnal ahogy nyitottam az ajtót és a szemeim azonnal megpillantották azt a csodásan kidolgozott testet.

Nagyot nyeltem. Eddig csak a képzeletemre tudtam bízni ugyan az én idegen férjem milyen adottságokkal rendelkezik ruha alatt de még ígyis visszafogottan gondolkoztam. Ez a test...nyálcsorgató látvány. Nyálcsorgató? Nem. Nedvesítő. Szorítsd össze a lábaid Eve. De jó erősen.
-Oh, szia.-vett észre Andy így képtelen voltam felébredni a gondolataimból.-Felébredtél?-a teste most már teljesen szembe fordult velem premierplanba látva az egész férfit. Komolyan egy ilyen testű pasi az én férjem? Nem is csodálom hogy az első randin szétnyitottam a lábaim neki.
-I-igen.-válaszoltam mikor már hosszabb ideje elfelejtettem válaszolni.-Csak...mit is akartam?-teljesen elvette az eszem.
-Ne mond hogy már nem csak részleges amnéziában szenvedsz mert akkor azonnal hívom az orvost.-pánikolt.
-Nem!-vágtam rá azonnal. Most mondjam el neki hogy a látványa elcsavarja a fejem?
-Biztos jól vagy?-közelített felém. Mit gondolna rólam ha megkérném hogy itt helybe a futópadon dugjon meg? Úristen Eve ne! Mikre gondolsz te? Ébredj fel!
-Re-remekül.-válaszoltam.-K-Kérsz reggelit?-mióta jövök én zavarba pasiktól? Meg miért pont miatta? Tény, kibaszott helyes, kibaszott szexi testtel és már csak az hiányzik megtudjam mit rejt a nadrágja de...! Ne már Eve megint kezded? Nem!
-Csinálhatunk valamit. Segítek összedobni már úgyis végeztem.-mondta. A szemem akarva akaratlanul a testét végigmérte. A szemem megakadt a nyakláncán. Még eddig soha se láttam a medált rajta. De írtó szexin tapadt az izzadt testéhez. És talán én se bánnám ha felettem lengene ahogy...! Be ne fejezd Eve! Majd a mellkasán lévő tetoválásra.
-Van tetoválásod?-léptem közelebb hogy tisztábban szemügyre vegyem.-E betű? Miért pont ,,e"?-elmosolyodott.
-Pont azért amiért neked az ,,a" betű.
-Nekem az ,,a"? Nem anya miatt...?-leesett. A neveink kezdőbetűje.-Te...magadra varrattad a nevem kezdőbetűjét?-az ujjaim akarva akaratlanul is a tetoválásán kötöttek ki. Gyengéden simítottam rajta végig.
-Mindketten megtettük.-figyelt azokkal az íriszkék szemeivel.
-Ezt...az esküvő után csináltuk?
-Nemsokkal azután hogy megismerkedtünk.
-De hisz azt mondtad szakítottunk...
-Ez volt a fogadalmunk. Lehet ezért is voltunk hűségesek egymáshoz?-kérdezte.
-Fogadalom?
-Történjen bármi egymás mellett leszünk.-ki ez a férfi aki ennyire szerelmes tudott lenni belém? Ki ez a férfi akibe én is ennyire szerelmes tudtam lenni?-Menjünk csináljunk reggelit.-fogta meg a kezem ahogy a konyhába húzott magával.-Gyorsan veszek fel pólót.
-Nem ellenkezek ha így maradsz.-mosolyodtam el mire ő is elmosolyodott.
-Tetszik a látvány?-kérdezte.
-Egész...elviselhető.-elviselhető? Csak most ne pislogjak sűrűn hogy minél tovább élvezhessem ezt a látványt.
-Rántotta?-érdeklődött.
-Tökéletes. Segítek.
-Ülj csak le Eve. Megcsinálom.-én mint egy jókislány fogadtam szót és ültem le a konyhapulthoz. Figyeltem ahogy hagymát pucolt majd feldarabolta. Majd a hűtőből sonka felvágottat vett ki és kockára vágta. Még egy fej paradicsomot és egy paprikát megmosott majd azt is feldarabolta.
-Ezt te így szoktad?
-Egyszer olvastuk és együtt kipróbáltuk. Azóta így csináljuk.-válaszolta ahogy elővett egy serpenyőt. Egy kevés olajat rakva bele dobta rá a hagymát, majd a sonkát. A tojást felverte majd sót rakott bele és azonnal öntötte is a serpenyőbe ahogy kavargatni kezdte. Amikor már szinte kész volt beledobta a paradicsomot és a paprikát. Egy percig forgatta benne majd elzárta a tűzhelyet. Addigra a pirítós is kész lett. Lehet javaslatot kellene beadni a tévébe hogy csináljanak egy pucér pasis főzőműsort? Szerintem remek háziasszonyok lennénk a műsorok után.
Nézem ahogy porciózza a tányérra a reggelit és képtelen vagyok a látvánnyal betelni.

-Tessék.-helyezte elém.-Miután nyálcsorgatva végignézted ahogy elkészítem egy pólót csak magamra veszek a reggelihez. Már ha nem haragszol meg érte.-mondta egy önelégült mosollyal. Lebuktam volna?
-N-nem is csorgattam a nyálam. Miről beszélsz?
-Azért meredtél ennyire magad elé?
-C-csak a pultot néztem.-mondtam.
-A pultot? Ha szeretnéd tudni párszor egészen közelről megvizsgáltad már a felszínét.-sétált ki a nappaliba ahol az edzés előtt hagyta a pólóját majd vissza is sétált hozzám.
-Hogy érted hogy megvizsgáltam a felszínét?-egy huncut mosoly ült az arcára.-Mi itt...?
-Pont itt.-ült le velem szembe és nem tudtam nem belegondolni amiről beszélt.
-Mi itt...?!-dadogtam.
-Igen, itt szeretkeztünk. Ezen a konyhapulton. Ha érdekel a feneked is rajta ült majd az egész mellkasod is végigfeküdt a felszínén.
-Úristen miket műveltem én?!-takartam el az arcom zavaromba azonnal. Komolyan a konyhapulton dugott meg? És én hagytam minden pózban?
-Ne légy zavarba.-nevette el magát.-Elvégre amilyen szenvedélyes, szerelemmel teli a mi kapcsolatunk szinte ez normálisnak számít.
-Normálisnak? Mert hol nem számít normálisnak? Mondjuk az autóban?-elmosolyodott.-Azt ne mond...! Ott is?!
-Elég sűrűn.-evett egy újabb falatot a rántottából.
-Zu-zuhany?-kérdeztem félve.
-Megvolt.-mondta büszkén.
-A kanapén?-miért is érdekelnek ezek engem?
-Az kötelező hely.
-Úristen akkor azt ne mond hogy a munkahelyeden is...
-Az íróasztalom egészen hiányol.-ez nem lehet.
-Ez...ez őrültség! Nem vagyunk már tinik akik...
-A tinik ügyetlenek.-vágott a szavamba.-Mi elég profizmussal csináljuk.
-Andy itt valami nem stimmel. Én soha se voltam ilyen.
-Ahogy én se.-válaszolta.-De egymás mellett végre megtaláltuk és megkaptuk azt amire vágytunk. Neked tényleg ennyire hihetetlen hogy mi ketten ennyire egymásba szerettünk?
-Persze hisz...ilyeneket az ember a könyvekbe olvas.
-Ne hozd fel a könyveid kedvenc karaktereit.
-Miért?
-Mert már ezt utána megtárgyaltuk.
-M-mit is?
-Vagyis nem beszéltünk. De a nyögések egészen meggyőzőek voltak.
-Mivan?
-Nem vagyok egy...hogy is hívták.-gondolkozott.-Oh igen! Alex Volkov vagy...Xaden Riorson vagy Atlas Corrigan...vagy...
-Te honnan...?
-Mindent tudok és mindenre emlékszem amit együtt éltünk meg és beszéltünk Eve. Minden egyes szóra. Tehát mielőtt kételkednél abban hogy ez biztosan lehetetlen és...te nem ilyen vagy engedd hogy megmutassam milyen volt velem.
-Ugye most nem szexről beszélsz?
-Miért? Úgy érzed akarod?-ne ugorj a karjaiba. Ne ugorj a karjaiba.-Csak szólj. Hezitálás nélkül fogom megmutatni milyen is mikor a tiéd vagyok.
-Mert most nem vagy az enyém?-néztem rá. Valami bizsergést éreztem a gyomromban.
-Tudod a válaszom.
-És ha hallani akarom?-törtem a pirítósból és a számba vettem.
-Mindig is a tiéd leszek. Történjen bármi.-válaszolta annyira őszintén hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Meglehet hogy nem fogok emlékezni, meg lehet hogy az amin eddig mentünk át csak Andy emlékeibe fog élni de mégis azt hiszem ennek ellenére mégis az övé tudnék lenni. A szívem ezt érzi azonban az agyamban egy apró hang figyelmeztet hogy ez korai, vigyázzak hisz megsérülhetek. És talán most az agyamra hallgatok. Nem gondolhatok folyton arra milyen íze lehet az ajkainak. Hogy milyen édes csókokat hinthet az egész testemre. Hogy milyen mikor teljesen kitölt engem. Hogy miket tud okozni azzal a szóval mikor azt mondja szeret. Hogy miért tudok mindent elhinni neki mikor a szemembe néz. Távolságot kell tartanom mégis azt hiszem...ez szörnyen nehéz lesz. Ő tisztességesen próbálja betartani a szavát és nem sietetni engem én mégis húzom magam közel hozzá akár egy kiéhezett személy aki meglát egy falat kenyeret a sivatag közepén.
-Egész finom ez a rántotta.-tereltem gyorsan. Ez az. Ezt kell csinálnod. Ne engedd magadhoz ilyen gyorsan közel.
-Most terelsz.-jegyezte meg.
-Hogy?-kaptam fel a fejem. Ne mond hogy ennyire ismer.
-Összezavarodtál ezért terelsz.
-Nem...nem igaz.-ellenkeztem.
-Lehet az agyad kizárta a dolgokat amik velem kapcsolatosak de a szíved nem. Nincs igazam Eve?
-Félek...ha túl hamar engedlek a szívemhez sérülni fogok.-mondtam.
-Nem engedem hogy bármikor is sérülj Eve. Soha.-hittem neki. Napról napra elérte hogy hinni tudjak neki.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️ és iratkozzatok fel az oldalamra❤️*