My World On Fire (1.évad)

23. Hotdog

-Ez az a papír.-adtam át az apámnak a dokumentumokat. Apa átvette de a kezei a csípője mellé ereszkedtek.-Ha aláírod el is faxoltatom.
-Andy...
-De ha lehet siess Evevvel ebédelni készültünk.
-Andy...
-Mi az?
-Ugye tudod hogy anyád nem fogja a döntésed támogatni?
-Ne kezd te is kérlek.
-Csak szóltam, hogy készülj.
-Nem hagyom el őt.-mondtam idegesen.
-Ezt nem is mondtam.-mosolyodott el majd egy tollat vett el az asztalomról, aláírva a papírt.-Kedves lánynak néz ki és amikor azt mondta szeret téged valóban látszik a szemeiben hogy komolyan gondolja.
-Reméltem is hogy nem csak én vagyok ilyen őrülten oda érte. Ha aláírtad hagyd az asztalomon majd intézem.-indultam az ajtó felé.
-Támogatni foglak titeket. De neked is fel kell készülnöd és szembeszállni anyád hülyeségével miszerint csak az exmenyasszonyod lehet az aki téged boldoggá tesz.
-Az exmenyasszonyom? Akit két férfi dugott a szemem láttára?
-Anyád szerint az egy őrült tévedés volt elkeseredettségében hogy alig volt időd rá.
-Tévedés? Tévedésből két idegen csávó dugta aki nem én voltam? Tévedésből nekem is félrekellett volna kúrnom?
-Ne beszélj így.
-Akkor ne hozd többet fel azt a kurvát nekem. Eve az akit akarok reggeltől estig. Estétől reggelig.
-Úgy látom nem csak Evelyn szerelmes.-veregette meg a vállam.-Ajánlom hogy családtaggá tedd.
-Ebben biztos lehetsz.-a hangom határozottságot mutatott. Ez nem volt kérdés, komolyan akarom őt és az életet vele.

☆☆☆

-Indulhatunk?-kérdezte Andy az irodám ajtajában. Felkaptamna fejem a monitorról.-Ne haragudj, megvárakoztattalak?-sétált felém ahogy felálltam a székből.
-Nem.-mosolyogtam Andyre. De láttam rajta hogy ideges.-Minden rendben?-simogattam meg az arcát.
-Persze.-válaszolta.
-Akkor lazulj el.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Laza vagyok.-nézte a szemeim.
-Ha nem akarsz elmenni ebédelni, nem baj. Rendeljek ide valamit?
-Mi az hogy nem akarok?-kapta el a kezem.-Mondtam hogy odaviszlek ahova csak akarod. A leghíresebb éttermekbe viszlek ha szeretnéd.
-Oh, ez elég híres amit kinéztem.
-Végre valahol csillogtathatom a platina kártyáim.-elmosolyodtam.
-Mi lenne ha ma én fizetnék?-fogtam meg a táskám.
-Te? Nem!
-Miért? Ennyire nem vagyok leégve.-nevettem.
-Ezt nem is mondtam. Csak szerintem a férfiaknak illik fizetnie.
-Oh, ha ezt hamarabb tudom...-viccelődtem.
-Istenem de szeretlek.-húzott szorosan magához ahogy a mellkasához bújva élveztem az illatát.
-Jobban vagy....?
-Csak rád van szükségem...senki másra.-bújt a nyakhajlatomba.
-Biztos ne maradjunk?-kérdeztem.
-Nem. Ki kell innen szabadulnom. És te vagy a legjobb társaság számomra.
-Ezt dícséretnek veszem.
-Hova szeretnéd, hova vigyelek?
-Kövess.-vezettem ki az irodából. Kivételesen nem érdekelt ki lát minket. Ő érdekelt. Ő hogy jobb kedve legyen.
-Miért nem kocsival megyünk?-kérdezősködött.-Van erre ötcsillagos étterem amiről én nem tudtam?-megálltam és magam elé mutattam. A tekintete meglátta a célt.-Nem! Biztos hogy nem.
-De.
-Ez neked romantikus ebéd?-szaladt ki a száján a kérdés.
-Miért? Nem izgat fel ha meglátsz virslit enni?-játszottam vele.
-Evelyn.
-Uh, ez baj. Nem Evenek hívtál. Bajba vagyok?
-Nem fogok egy sarki standos hotdog árusnál enni öltönyben.
-Vetközz le akkor.-indultam az árushoz.
-Eve!-hallottam ahogy kiabál utánam.
-Szia Lucas!-köszöntem az ismert árusnak ahova régen sűrűbben jártam.
-Szia tündérke! Hol jártál?
-Erre-arra. Miújság?-faggattam.
-Minden rendben, megy az üzlet.-megéreztem hirtelen Andy kezeit a derekam körül. Biztos voltam benne hogy zavarja ahogy Lucassal beszélgetek.-Ki az ebédtársad?
-A...
-Párja.-vágott a szavamba Andy. Imádom mikor féltékeny. Sűrűbben kellene elérnem nála?
-Te becsávóztál?-kérdezte izgatottan Lucas.
-Ő több mint egy csávó. Ő egy igazi férfi.-mondtam büszkén.
-Gratulálok kicsilány.
-Na de, a hotdogjaid.-tereltem a témát az ebédünk felé.-Én a szokásosat kérem.
-Rendben és maga szerencsés igazi férfi?-nézett Andyre.
-Én ilyeneket nem eszem.-súgta nekem.
-Légyszi.-néztem kölyökkutya szemekkel.
-Nem.
-Kérlek.-nyertem. Láttam az arcán.
-Egy olyat amilyet te kértél.-motyogta az orra alatt.
-Ez az!-örültem hirtelen meg.-Még egyet Lucas kérlek.
-Máris készítem.
-Addig fizethetek?-kérdeztem.
-Mi? Nem.-kapta el a kezem Andy.-Kártyával lesz.-jegyezte meg gyorsan, majd előkapta a kártyáját a pénztárcájából. Elnevettem magam.
-Sajnálom de...-kezdte Lucas de én addigra a pultra raktam a tíz dollárost.
-Itt nincs bankkártyás fizetési lehetőség drágám.-a tudat hogy most sikeresen keresztbehúztam a terveit boldoggá tett.
-Mi?
-Nem tud bankkártyával fizetni csak készpénzzel.
-Vissza tud adni száz dollárosból?-kérdezte ahogy készült az én tíz dollárosom visszaadni.
-Ember, kisebb nincs?-nevetett Lucas majd elvette a tíz dollárosom.
-Ez kész vicc.-forgatta meg a szemeit Andy.
-Ne már.-álltam meg vele szembe amíg vártuk az ételt.-Nem akarom hogy csak te adj bele ebbe a kapcsolatba mindig.
-Ez az én feladatom Eve.
-Ketten vagyunk. Mindkettőnkre fifthy-fifhty rész jut.
-De...
-Legalább ennyit néha engedj meg. Hogy egy hotdogot kifizessek magunknak.
-Hotdog...
-Finom lesz.-nyugtattam.-Nem akartam a fancy éttermeket és a nyüzsgést. Szerintem most te se vágysz erre.
-Te is tudod mire vágyom.
-Én itt vagyok. Mindig.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek...platinakártyás.-hajoltam fel az ajkaiért. Akartam az ilyen pillanatokat vele. És úgy hiszem egy kis időre elfelejtette a rengeteg stresszt amit a családja okozott neki.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*