Kora reggel Andy behozott a munkahelyemre. Nem is kell elmondanom mennyire nehezen akartuk egymást elengedni. Ezer csókot leheltünk egymás ajkára mire volt elég erőm kiszállni a kocsiból. A lábaim már csak attól megremegtek ha visszanéztem a kocsiban ülő észvesztő pasira. Ő komolyan újra az enyém? Sokaknak feltűnt a változás ami így szinte a két nap alatt ért. Azt mondták ragyogok, ahogy árad belőlem a boldogság. Ezt Andynek köszönhetem. Hisz ha ő most nem lenne újra az életem része nem biztos hogy azon agyalnék amióta leültem az íróasztalomhoz hogy, hogy tudnék innen elszabadulni és vele lenni. Mert vele akarok lenni. Minden pillanatban az ölelésére vágyom, a csókjaira, az édes szavaira, az érintésére. És ilyenkor rohadtul nem telik az idő. Csak nézem az órát ami mintha egyhelybe toporogna. -Miss Quinn, ezt magának hozták.-lépett be az asszisztensem egy dobozzal a kezében. A doboz tartalma pedig elképesztő látvány volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ezt mégis ki küldte?-kérdeztem. Bár valójában tudtam volna egy személyre tippelni. -Nem tudom de nagyon kedves ember lehet mert minden osztályra küldetett egy édesség csomagot. Oh és mellé rengeteg különleges kávékapszulát. Úgyhogy bárki is legyen ő maga Isten. -Isten...-mosolyodtam el.-Köszönöm, hogy behoztad. Majd személyesen írom meg a köszönetnyilvánítást a csomagokért.-az asszisztensem egy bólintás után elhagyta az irodám. A telefonom a kezembe vettem ahogy azonnal tudtam kire is kell pöccintenem a képernyőn.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vigyorogva figyeltem a képernyőt ahogy a szívem szinte másodperceken belül hagyta volna el a testem a heves lüktetés miatt. Szeretem őt. Őrülten szeretem. A munkaidőm hátralévő részében igyekeztem most már a teljes figyelmem a munkámra terelni. Azt hittem ma időben végzek de természetesen valami gigszer mindig közbe szól. Írtam Andynek hogy ma lehet nem lesz alkalmunk találkozni mert tovább bent leszek. Nem reagált de ez nekem azzal volt egyenlő, szomorúan de elfogadta a tényt hogy ma nem látjuk egymást. Mégis ahogy felnéztem a papírtömbből magam előtt a szemem megakadt valakin. Fekete öltöny, magabiztos kiállás, zsebre tett kéz, gyönyörű rózsacsokor a kézben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Te...te mit...?-kerestem szinte a szavakat.-Nem kaptad meg az üzenetem?-álltam fel ahogy elésétáltam. -De. Megkaptam.-mondta. Mielőtt folytattam volna egy csókot váltottak az ajkaink. -Akkor hogy kerülsz ide? -Ezt neked hoztam.-nyújtotta át. -Nem kellett volna.-vettem át ahogy figyeltem a tökéletes csokrot a kezeim között.-De köszönöm. -Azt mondta a virágárus ez a világ legszebb virága. Hevesen ellenkezni kezdtem vele hogy még akkor nem látott téged. Mellékesen megjegyezném miután megmutattam neki egy fotót rólad, szinte azonnali nyereséget szereztem.-elmosolyodtam a történetén, hisz tudtam erre ő pont képes volt. -Tehát szerinted is én vagyok a legszebb?-kérdeztem. -Kérdés nélkül.-válaszolta ahogy egy újabb csókot nyomva az ajkaimra ült le az íróasztalomnál lévő székre. -Írtam hogy tovább kell bent maradnom, nem?-ültem vissza a székembe. -De. De te se várhatod hogy csak úgy elfogadjam hogy ma már nem láthatlak téged. Ez szinte lehetetlen. -Miért nem mész haza pihenni?-kérdeztem egy mosollyal. Túl édes ez a pasi. -Haza? Nélküled? Ki van zárva. Az a ház, csak akkor otthon ha velem vagy.-a szívem hevesen kezdett lüktetni. -Andy... -Megvárom míg végzel, utána kézenfogva elhagyjuk az épületet ahogy hazaviszlek és egymáshoz bújva elalszunk. -Ha ezt csinálod olyan mintha már együtt élnénk. Megbeszéltük hogy... -Valóban, de nem bírom ki nélküled. Nem mondtam hogy fogd meg a ruháid, a holmijaid és pakolj át hozzám mert tiszteletben tartom a döntésed. Csak arra kérlek légy mellettem. -Hihetetlen vagy.-hogy tudnék én belőle valaha is kiszeretni? Már a kérdés maga nevetséges. -Délelőtt még Isten voltam. -Az is vagy.-figyeltem őt. -Tudok valamiben segíteni?-kérdezte. -Nem tudom.-fújtam ki a levegőt.-A cég aki az építést intézte eddig most munkaerőhiány miatt visszalépett. De ilyen hatalmas építkezést pedig nem mindenki vállal. Ma szinte az egész városban fellelhető építkezési céget felhívtam. Teli a naptár vagy nem vállalják. Félek hogy ez miatt nem tudjuk időben átadni az iskolát. -Nem minden céget hívtál fel.-mondta ahogy a papírt az asztalra helyezte. -Nem minden céget? Kit hagytam ki?-lepődtem meg. A kezébe véve a telefont kezdte azt nyomkodni majd a füléhez emelte azt. -Szia Andy vagyok.-hallgattam őt.-Lenne egy új munka amit be kellene terveznünk de minél előbb. Egy iskola építkezését kellene befejeznünk. Az időpont kötött ezért oda már holnapra szeretném ha egy csapatot kiküldenél dolgozni.-mit művel?-Rendben, köszönöm.-rakta le a telefont. -Andy... -Vállaljuk.-mondta.-Bármi feltételed is legyen vállaljuk. Holnap már készen is állunk kezdeni. Megfelel Önnek hölgyem? -Nem hagyatkozhatok mindig rád ígyis annyi mindenbe segítettél már. -Akkor engedd hogy most is megtegyem. Fontos az iskola számodra ahogy nekem is. Illetve az sem utolsó szempont hogy te is mennyire fontos vagy nekem. Ezért kérlek vedd ezt is figyelembe.-ez a férfi nem ismer lehetetlent. -Most írjuk meg a szerződést?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon. -Csináljuk.-mondta. Rendeltünk az irodába kínait amit együtt fogyasztottunk el ahogy megbeszéltük akkor az építkezéshez szükséges terveket, teendőket. A súly ami a vállamra ült nap közbe hirtelen eltűnt. Együtt távoztunk az épületből ahogy ő haza vitt. Megállt a küszöbömön, úgy látszik annak ellenére mennyire erősen harcolt azért hogy mi igenis együtt töltsük az estét képes arra hogy egyet hátralépjen és várjon. Én mégis gondolkodás nélkül húztam be magammal ahogy az ajkaira tapadva engedtem hogy a szobámig cipeljen. Képtelen voltam ellenállni neki. Az övé akartam lenni és az övé lettem. Mert őrülten szeretem őt.
