My World On Fire (1.évad)

78. Tucat

Itt ülök a nappaliban és a képeket nézem amik az egyik albumba rejtőztek. Andyvel való pillanataink vannak benne megörökítve. Nézem az arcunkat és látom mennyire boldog voltam minden pillanatban vele.
És most is az vagyok. De jó lenne tudni hogy ezen a képen miért cipel a hátán, vagy hol voltunk ahol ezt a csodás sütit ettük, melyik parton véstük a homokba egy szívecskébe a nevünk kezdőbetűit? Ezer kérdés és én nem tudom rá a választ.
-Úristen hogy lehet ezt a ragyogást elviselni?-hallom Andy hangját és elmosolyodom.
-Ragyogás? Nem is süt a nap. Pokolian szakad a hó és...
-Rólad beszéltem.-hajtotta hátra a fejem és hajolt az ajkaimért.-Jó reggelt.
-Jó reggelt.-mosolyodtam bele a csókba.
-Mit csinálsz?-kezdte gyengéden masszírozni a vállaim ahogy az ölembe rejrőző albumra tekintett.
-Még ha nem is emlékszem....jó látni ezeket a pillanatokat.-Andy olyan akár egy gondolatolvasó. Ennyire soha se működött még senkivel se a telepátia.
-Itt éppen egy barátunk esküvőjén voltunk.-mutatott a képre ahol a hátán cipelt.-Már hajnal lehetett és szörnyen fájt a lábad a cipőben ezért te azt ledobtad a lábadról. Én pedig a kocsiig a hátamon cipeltelek mert nem akartam hogy véletlen valamibe belelépj és megsérülj.-imádom.-Ezt Párizsban csináltuk. Ugyanoda mentünk vissza randizni ahol a megismerkedésünk kezdetén vittelek. Imádod a pisztáciás croissantjukat. Általában a főtéren szoktuk elfogyasztani ahogy újra és újra felidézzük az akkori beszélgetésünket.
-Én...nem emlékszem miről is szoktunk beszélni.-szorult össze a gyomrom.
-Arról hogy akkor még én nem láttam az Avatart.
-Mi?-kaptam hátra a fejem.-Úristen azt ne mond hogy soha se láttad! Az egy kötelező film Andy!-hadartam.-Ha ezt tudom akkor...
-Mielőtt kimondod hogy hozzám se jöttél volna, mellékesen megjegyezném hogy megnéztem. Úgyhogy a leánykérésem szabályosan történt.-imádom.-Még ha nem is emlékszel szinte le se tagadhatnád önmagad.
-És ez itt?-mutattam a partra. Az arca komoly lett.
-Aznap tudtuk meg hogy még nem vagy terhes.-figyeltem az arcát.-Szörnyen megviselt mindkettőnket hogy a kis csoda még nem lépett be az életünkbe ezért a szomszéd városban lévő partra mentünk sétálni. Azt mondtad ki akarod szellőztetni a fejed. A nap végén a homokba rajzoltuk ezt a szívet és a kezdőbetűink hogy tudjuk...bármi is legyen mi mindig együtt leszünk.-sajnáltam őt. Fogalmam sincs mit élhetett át de szerettem volna ugyanígy érezni.
-Régóta...szeretnénk babát?
-Az első perctől hogy találkoztunk.-elmosolyodtam hisz mit vártam Andytől? Ismer hogy rosszul fogom érezni magam mert nem emlékszem. Természetesen mindent megtesz hogy ez miatt ne érezzem magam kellemetlenül.
-Szerinted...jó anya lennék az emlékeim hiányában is?
-Nem ez határozza meg az embert.-ült le mellém ahogy a kezeim a kezei közé vette.-Te...az első perctől hogy megismertelek a legtökéletesebb nő voltál akivel valaha is találkoztam. Kicseszettül gyönyörű. Tökéletes feleség és anya jelölt. Nem véletlen lettél az én feleségem. És remélem egynap a gyermekeim anyja is.
-Mennyi gyermeket szerettünk volna?-kérdeztem ahogy a szemem a képen látható Evet nézte.
-Egy tucatot. Én erősen ellenkeztem hogy szerintem az egy picit sok de te ragaszkodsz hozzá. Így én beadtam a derekam.
-Egy tucatot?-lepődtem meg.
-Ugye? Most már neked is picit soknak tűnik? De ne aggódj, mindent beleadok hogy sikerüljön.
-Andy ha egy tucat babát akarunk rohadtul el vagyunk késve hisz már legalább háromnak már itt kellene rosszalkodnia ahogy a negyedikkel szenvednék a hányinger kíséretében.
-Most arra célzol hogy fecsérelem most is az időt miközben épp benned kellene lennem?
-Egy tucat? Biztosan ezt mondtam?-néztem értetlenkedve.-Mármint komolyan ki akarok préselni annyi gyereket a....!Úristen normális vagyok én?
-Egy tucat. Ebben száz százalékig biztos vagyok hogy ezt mondtad.
-Hármas ikrekkel is számolva az négy várandósság.-vert le a víz.-Biztos akarunk ennyit?
-Most kezded el meggondolni magad? Komolyan? Én végre elfogadom hogy egy tucat babánk lesz mert a feleségem erőszakoskodva hozzámvágta ez alá nem megy erre te alkudozni kezdesz?
-Én...biztos nem vertem be akkor is már a fejem?
-Határozottan nem.
-Hol van nagyobb esélyem teherbe esni? A hálószobánkba?-hadartam a kérdést. Ha Andy most komolyan beszél piszokul bele kell húznunk.
-Az ölembe. Értelemszerűen itt a farkamon.-veregette meg a combját.
-Még szerencse hogy melegítőnadrág van rajtad.-raktam le az albumot és egyenesen az ölébe másztam. A hálóingem ami eddig tökéletesen takarta minden porcikám most szinte a fenekem közepéig húzódott ahogy terpeszben ültem Andy ölében. Egy hajtincset helyezett a fülem mögé. A másik keze a fenekemre csúszott ahogy védelmezve tartott a pozícióban.-Ha terhes lennék mielőtt az emlékeim visszatérnek, majd kérlek mesélj a gyermekeinknek ezekről a pillanatokról helyettem is.
-A gyermekeink magad miatt fognak szeretni és nem az emlékeid miatt. Én is magadért szeretlek de őrülten.
-Vedd le a nadrágod.-könyörögtem.-A farkadra fogok ülni és addig meg se állok amíg belém nem élvezel.
-Érzelmi hullámvasúton ülsz kedvesem?-mosolyodott el Andy.
-Valami olyasmi.-nevettem el magam.
-Ha te is akarod ezt az egészet velem...ezt a nagy családot Eve...én készen állok. Bármikor. Bárhol.
-Vágjunk bele Mr. Barber. Legyen meg a tucat gyermekünk akikről mindig is álmodtunk.
-Hosszú egy nap lesz. De előre élvezem.
-Ne élvezgess. Majd ha megfelelő helyen leszel már.-jegyeztem meg.
-Imádom hogy ilyen nő a feleségem.
-Imádom hogy egy ilyen pasi a férjem.
-Szeretlek.
-Én is téged.-valóban hosszú nap volt. Eseménydús és forró. A téli nap hirtelen olyan volt mintha nyár lett volna. Imádtuk mindketten minden pillanatát.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra❤️*