My World On Fire (1.évad)

13. Párizs

-Jó reggelt.-hallottam meg Andy husky hangját ahogy a szabad bőrfelületeket csókolgatta. Egyszerűen imádom.
-Szia.-mosolyodtam el ahogy a mellkasába bújtam. Az illata észvesztő. Olyan friss illata van, mégis érezni belőle a luxust amit Andy egész jelenléte képvisel.
-Jól aludtál?-kérdezte ahogy a hátamra folyamatosan rajzolgatott az ujjaival.
-Melletted szinte lehetetlen nem jól aludni.-csókoltam meg. Az ajkai az én drogom. A függőségem.-És te?
-Egy ilyen nő mellett ébredni farokállítóbb élmény mint bármely üzleti sikerem.-elnevettem magam. Már kora reggel humorizál.
-Miért? Azokra is feláll?
-Azóta nem tapasztalom hogy velem vagy. Biztos leblokkoltad a farkam.
-Oh, tehát minden az én hibám?
-Minden is. De imádom.-az ajkaival háborúztam.-Annyira édes vagy.
-Ugye most az ajkaimról beszélünk?
-Van kedved valahova menni ma?
-Dolgozni?-már a harmadik napot hagyom ki.
-Fúj. Dolgozni? Nem. Biztos hogy nem.
-Akkor mire gondoltál?-támaszkodtam meg a mellkasán, onnan figyeltem őt.
-Mondjuk valami repülő út?
-Most azt hitted könyörögni fogok hogy ne, de hála neked nem is volt olyan rossz émény.
-Akkor máskor is elvihetlek?
-Hova akarsz vinni?-ez az egyszerű kérdezz-felelek mégjobban elérte hogy ez a férfi mélyen a szívembe hatoljon és ne akarjak kiszeretni belőle.
-Bárhova, ahova csak akarod.
-Lexington út 53.-válaszoltam.
-A Lexington út...-elmosolyodtam ahogy rám nézett.-Komolyan a munkahelyünk?
-Te kérdezted hova vihetsz.-vontam vállat ahogy fel akartam emelkedni a mellkasáról de ő visszarántott magára.
-Ilyenkor a nők kilencvenkilenc százaléka azt mondaná, a Hawaii szigetekre vagy Párizsba.
-Én nem tartozok ebbe. Mi a maradék egy százalék? Ők mit mondanak? Munkahelyet?
-Nem.-kerestem a választ a szemeiben.
-Akkor?
-Az oltárhoz.-válaszolta én meg elvörösödtem.-Azt szeretnéd?
-Cs-csi-csinálok kávét.-menekültem volna ki az ágyból de továbbra se engedett.
-Ne menekülj.-figyelmeztetett.
-Akkor...akkor még se akarsz sehova se elvinni?-tereltem a témát.
-Mond hova vigyelek. Bárhova elviszlek. Hova akartál mindig is utazni?
-Talán...Párizsba. Oda mimdig is elszerettem volna jutni.
-Készülj, nemsokára indulunk.-csókolt meg majd kikelt az ágyból.
-Komolyan mondod?-csillant fel a szemem.
-Telefonálok, hogy készítsék a gépet.-ez a férfi komolyan minden álmom valóra váltja? Annyira hihetetlen. Hogy lehet hogy pillanatról pillanatra jobban és jobban beleszeretek?
Órákkal később már a gép landolt Párizs repülőterének kifutóján. Izgatott voltam.
-Úristen! El se hiszem, Párizsba vagyok!-kiabáltam lelkesen. Ahogy Andyre néztem a szemeink találkoztak.-Mi az?
-Minden pillanatban akarom látni ezt a mosolyt az arcodon.-hozzámsétált és a homlokomra adott egy csókot. Ezek az apró pillanatok.
-Soha se voltam boldogabb és mindezt neked köszönhetem.
-Lehet az égiek direkt rendezték így hogy mi ott, akkor találkozzunk?
-Meglehet. Vagy csak nem akartál az öregasszonnyal randizni.
-Ez is igaz.
-Úristen Andy ez a hely...
-Ez még csak a repülőtér.-nevetett.
-Hova megyünk először?
-Mondjuk a villához.
-Villához?
-Párizs külső részén van egy nyaralóm.
-Mi....mi a franc? Neked itt is van házad?
-És még ezer másik helyen.-fogta meg a kezem.-Mindegyiket megfogom neked mutatni.
-Tehát a közelébe se megyünk az irodának?
-Édes, bárhol, bármikor képes vagyok a céget vezetni. Te pedig a szerencsém vagy minden téren.
-Városnézés előtt kipróbálhatom az ágyat?-kérdeztem huncut tekintettel.
-Remélem csak is velem.
-Rajtad.-haraptam az alsó ajkamba.
-A kocsit! De azonnal!-szólt a személyzetnek. A tekintete mindent elmondott. Mindketten szörnyen akarjuk egymást.

☆☆☆

-Gyerünk Andy...érezni akarlak.-könyörögtem neki.
-Akarsz magadba érezni tövig?-játszott a bejáratomnál.
-Szörnyen akarom.-bólintottam.
-Hallani akarom ahogy nyögsz. Verd fel az egész környéket a sikolyoddal. Megteszed ezt nekem?-hevesen bólogattam.-Be tudsz fogadni magadba tövig drágám? Képes leszel rá?-kiéhezett tekintettel válaszoltam.
-Igen, képes vagyok.
-Had lássam akkor.-tolta be magát hirtelen tövig.
-Ah...!
-Ennél hangosabban gondoltam.-ült egy mosoly az arcára. Egy erősebbet lökött.
-Ah!-szinte sikoltoztam.
-Haladunk édes.-határozott erős lökései voltak amik szinte minden alkalommal a g-pontomat érintették.
-Ah, ah, ah...!-azt hittem szétszakadok.
-Imádom ahogy nedvesedsz értem.
-Gyorsíts Andy...!
-El akarsz élvezni?
-Igen.-sóhajtottam.
-Csak akkor élvezhetsz el ha én megengedem.
-Csak ezt ne...
-Csak akkor édes.
-El fogok...-nehezült a légzésem. Gyorsított. Szinte hihetetlen volt a tempó amit tartott.-Andy!
-El akarsz élvezni édesem...?
-Had élvezzek el...-kértem.
-Akarsz érezni magadba?
-Élvezz...belém....
-Te pedig élvezz körém.-elég is volt. Elélveztem ahogy pár lökés után követett.
-Imádom Párizst.-mondtam boldogan ahogy az ajkaiért hajoltam.
-Üdv Párizsban, édes.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*
Ne haragudjatok most csak ennyire volt időm.❤️ Pótolni fogom a hiányt❤️