My World On Fire (1.évad)

6. Belédszeretni?

Ez a nap mint egy érzelmi hullámvasút olyan volt. Mégis a végére annyira csodás lett. Andy újra magához vitt. Szinte már törzsgyökeres vendég lettem. A személyzet már megszokta a jelenlétem pedig eddig csak háromszor láttak. De talán így nekem se volt kellemetlen mintha csak egy éjszaka erejéig jártam volna itt majd a piacon szembe futok mondjuk az egyikkel amelyik aztán azt gondolta volna ,,ezzel volt egyéjszakás kalandja a főnökömnek". A nappaliba popcorn, chips és egy hideg pezsgő társaságában élveztem a filmet amit Andyvel választottam. Jó ízlése van. Ki gondolná hogy szereti a romantikus vígjátékokat? Most kivételesen nem a megszokott öltöny kombójában ül itt mellettem hanem egy laza melegítőben ami tegyük hozzá életembe nem gondoltam hogy ennyire szexin állhat bárkin is. De rajta annyira tökéletes. A pólón szinte sikoltoznak az izmai. Létezik ilyen szűk póló? Kérem a hivatalos bejegyzést miszerint az isten férfiak csak ezt viselhetik.
-Miért nem a filmet nézed?-kérdezte.
-Elvetted a figyelmem a szűkszabású pólóddal.
-Jobban tetszene ha a sörhasam lógna ki alóla?
-Ne rontsd el a pillanatot.-nevettem.
-Isten ments. Téged szörnyen nehéz kibékíteni.
-Nem olyan nehéz mint gondolod.
-Délelőtt megizzasztottál. A céges ügyfeleimet szinte egy izzadtság csepp nélkül tudom le de téged. Ők nem szoktam érdekelni ha nem sikerül az üzlet hát nem sikerül. Majd találok mást.
-Általában mindig sikeresek az üzleteid?
-Kitartó vagyok. Meglehet hogy ez miatt nem igazán volt még elutasított szerződéskötésem. Ha pedig volt is, szinte még aznap megtaláltam a számomra tökéletes alanyt.
-Nehéz neked nemet mondani.
-Ez megnyugtató.
-Miért?-nevetettem.
-Mert akkor nem kell izgulnom ha bármikor olyat kérdezek hogy nemet mondj.
-Bármi olyat?-pánikoltam.-Nem leszek a feleséged!-meglepődött.
-Azt akartam kérni nem e meglovagolnál miközben a filmet nézzük de a te felvetésed izgalmasabb.
-Mi?
-Feleség? Tehát...te már belegondoltál abba mi lenne ha én gigafarok előtted letérdelnék.
-N-nem.-vágtam rá de valójában hazudtam. Persze hogy belegondoltam. Ki ne gondolt volna bele mikor egy ilyen pasit megkap?
-Nem rajongok a házasság gondolatáért.-ezen meglepődtem. Pont hogy úgy gondoltam ő kifejezetten a hagyományt szereti.
-Miért?
-Mert te szeretnél egyszer férjhez menni?
-Egyszer igen. Mármint megértem ha te nem de...miért?
-Akkor csalódni fogsz ha én nem térdelek le majd előtted?
-Nem...nem arról van szó. Csak...miért nem akarsz magad mellé feleséget? Családot?
-Talán a vérszerinti apám miatt. Kicsi voltam még igaz, de....az apám nem volt egy igazi férfi a cselekedetei alapján. Inkább...egy féreg mint egy férfi.
-Nem vagytok jóba édesapáddal?
-Azóta nem láttam amióta anyával elváltak. Ez a szerencséje. Ha meglátnám biztos a falra kenném.
-Akarsz róla mesélni?
-Nem igazán, ne haragudj.-megráztam a fejem.
-Megértem. Nem jó emlék.
-Gondolom neked más a véleményed ha te kifejezetten vágysz arra hogy egy nap feleség lehess.
-Nem tökéletes a mi családunk se. Apu szereti ha minden úgy van ahogy ezt ő megtervezte. Anyu pedig ebben segít neki. Meggyőződésem hogy a vakrandi partnerem is apám szerezte valami üzlete által.
-Üzletember apukád?
-Valami olyasmi.-nem teljesen.
-És...gyerekeket se akarsz?-kérdeztem meg kicsit félve. Tény hogy a szomszéd hisztis gyerekeitől ki tudnék rohanni a világból de mégis vágytam arra hogy egyszer anya lehessek.
-Nem. Kötelezettség, arra pedig nincs szükségem.
-Mi a baj a kötelezettséggel?
-És ha megunom?-ez valahogy ezer gondolatot indított bennem.
-Akkor...
-Téged nem foglak ez miatt nem kell aggódnod. Lehetetlen téged megunni.
-Biztos van egy pont mikor az ember már azt mondja nekem is, köszöni szépen de elég volt. Balra az első ajtó.
-Az idióta. Szerencsére nekem 178-as IQ szintem van. Kifejezetten okos vagyok.
-Az én IQ szintem lehet felesleges lenne megállapítani.-nevettem.
-Szeretnék veled lenni Eve. És remélem egyszer nem azok a gondolatok fognak minket elszakítani, hogy a feleségem akarsz lenni és egy tucat gyerek édesanyja. Mert azt képtelen leszek neked megadni.
-Ne értsd félre Istenkém. De ha minden védelem nélkül szeretkezel bárkivel bármikor beüthet a baj bármennyire is óvatos vagy.
-Te voltál az első akit óvszer nélkül tettem magamévá.
-Megdugnit akartál mondani.-javítottam ki.
-Azt de az annyira közhelyes lett volna.
-Várj. Mi az hogy az első?
-Te éreztél először magadban. Teljesen szabadon. Senki más nem érezte még milyen mikor kitöltöm minden egyes kis részét.
-De...de a volt menyasszonyod...-jöttem zavarba.
-Se.
-Végre valamiben első vagyok.-nevettem. Akkor ugrott be a kérdés. Ha nem akar házasságot, gyerekeket. Miért volt neki menyasszonya? Miért akarta azt a nőt mégis elvenni? De komolyan ennyire könnyű olvasni belőlem.
-Üzleti házasságnak indult volna.-mondta. Szinte a kérdésem megválaszolta.-Aztán egymásba szerettünk. Vagyis...ezt hittem.
-Nem értem ezeket az üzleti házasságokat. Ezeknek mi értelme? Nem saját magadnak kellene kiválasztanod a személyt akivel egy életet akarsz leélni?
-A gazdagok között soha se ezek a szabályok éltek. A cél hogy minél nagyobb üzletet érjek el az életem során. Az apja az egyik legnagyobb nemesacél cég vezetője. A lánya öröklös. Így ha összeházasodtunk volna a lánya a javamra lemondott volna. Ezzel bővítettem volna a céget.
-De a ti cégeteknek mi köze ehhez?
-Sokszor olyan üzletekbe folyunk be amihez semmi közünk. Ezzel nincs is baj ha van mellettünk olyan aki ért azért hozzá. De ott a százalékos részesedés. Számunkra ez a fontos.
-Soha se szerettem a pénzről beszélgetni. Ne értsd félre, biztos remek hogy nem kell agyalnod most hogy húzom ki a hónap végéig de...
-Ti nem...voltatok gazdagok soha?-de. Valójában a családom piszok gazdag. De az apám amikor én kijelentettem hogy elköltözöm azt mondta egy fityinget se kapok. Miért? Mert kiszálltam a cégből. Nem akartam hogy a nevem összeforrjon egy céggel amiben nem látom örömöm.
-Mondjuk úgy hogy amint lehetett én elkezdtem a kis életem. A családom pedig...megvan.
-Te se szeretsz róla beszélni?
-Nem igazán.
-Akkor ne beszéljünk.-a fejével játékosan az ölére mutogatott. Elnevettem magam ahogy az ölébe másztam. A kezeim a dús hajába futattam. Csak néztük egymást.
-Mi van ha én őrülten belédfogok szeretni?
-Nem fogok ellenkezni.
-Te is...képes lennél erre?
-Már úton vagyok.-állj le bolond szív. Miért versz ennyire hevesen?-Ha tudnád mennyire boldog vagyok hogy besétáltál az én szürke mindennapjaimba.
-Csak hogy pontosak legyünk. Te sétáltál az asztalomhoz. Szinte egy másodperc alatt már el is intézted az este további részét akkor.
-Mi lett volna ha nem engem választasz?
-Nem téged?
-Hanem a dadogóst. Mi lett volna? Most nem ülnél itt az ölembe és nem kívánnám hogy bárcsak megcsókolhatnám azokat az édes, dús ajkakat.
-Azt hiszem...az élet akkor nem sodort volna minket egymás elé.
-Miért mondod ezt?-őszinte voltam vele. Tényleg ezt gondoltam.
-Mert őszintén te lehet máshogy észre se vettél volna. Ne mond nekem hogy a munkahelyemen az ezer dolgozó közül simán megtaláltál volna engem majd...a leendő ügyvezető randira is hívott volna.
-Ahhoz kifejezetten van tehetségem hogy a szépet meglássam.
-Andy...
-Meg akartalak volna találni.
-Nem is tudtál volna a létezésemről.
-Eve...
-De most mégis boldog vagyok. Igaz azóta három bugyimat lenyúltad és ha így folytatod a hónap végére nem marad egy se de boldog vagyok.
-Gyere ide.-húzott magához ahogy egy pillanat alatt éreztem meg az ajkait az enyémen.-Legédesebb ajkak.-súrolták az ajkaim az ajkai. Imádom. Valamiért olyan mintha egy kis szikra folyton ott lángolna közöttünk majd egyszer csak hirtelen a semmiből lángra lobban és eléget mindent. Ez lesz az a pillanat mikor azt fogom mondani....beleszerettem ebbe a férfiba. Hogy szeretem e most? Még nem tudnám ezt mondani. Még korai. De minden pillanatot vele akarok tölteni. Mellette lenni. És csak engedni had irányítsa az életem ez a szokatlanul csodálatos érzés.
-A filmre kellene figyelnünk.-motyogtam egy mosollyal az ajkainak.
-Akkor figyeljünk a filmre.-csókolt meg újra és újra.-De tényleg.-nevettem bele a csókba.
-Ki tart vissza?-újra és újra az ajkait éreztem.
-Mondjuk te?-hajoltam most én vissza azokért az ajkakért.
-Rágalom. Ezért börtönbe kellene juttassalak.
-Próbálja meg.-a csókjaink szinte kiéhezettek voltak. Mintha még soha se éreztük volna egymás ajkát. De folytattuk a játékot.
-Mi lenne ha inkább ledolgoznád a büntetésed?-újra az ajkaival játszottam.
-Remek ötlet.-a légzésünk kezdett nehezülni. Arról pedig nem kell beszélnem Mr. Gigantikus életre kelt alattam. Ez pedig az én eszem is elcsavarta egy szempillantás alatt.
-Hol kezdjük?
-Bár tudja...magát kellene börtönbe vetni.-csókolom újra és újra ahogy egy pillanat alatt fogta fogai közé az alsó ajkam. Akarom őt.
-Miért?-kérdezi a szemei folyamatosan az ajkaim nézik.
-Mert mindennap ellopja a bugyimat. Ez elég ahhoz hogy magát csukják börtönbe.
-Most hogy mondod. Kérem ezt is.-elnevettem magam.
-Biztos hogy nem.-az ajkai egy pillanat alatt voltak az enyémen.
-Pedig az enyém lesz. Fogadjunk?-belenyögtem a csókba. Belenyögtem? Mi a...? Andy kezei már engem simogatnak a lábaim között. Istenem hogy ez a pasi minden alkalommal egy lépéssel előbb jár.-Vedd le a bugyit.
-Mi lenne ha ma inkább...ah...-ha így folytatja nadrágon keresztül elélvezek.-...én...-remegett a testem.-...koboznám el a boxered?
-Mit tudnál csinálni a boxeremmel?
-Mert te mit művelsz a bugyijaimmal?-az a huncut mosoly ült az arcára. Francba. Most ez komoly? A bugyijaimra....?
-Nem erre számítottál?-mosolyodott el.
-De, mégis meglepett.
-Tehát mi lenne ha levennéd ezt is hogy kibővíthessem a készletet?
-Előtte....-lemásztam az öléből.
-Ugye nem akarod befejezni most a filmet?
-Műsor lesz.
-A filmbe?-figyelt a szemeivel.
-Nem, itt.-levettem a felsőm amit szinte azonnal követett a melltartóm.
-Ez tetszik.-ült egy önelégült mosoly az arcára.
-Vetközz te is Andy.
-Itt akarod csinálni?
-Vetközz.-határozott voltam, de akartam őt. Hát mit tehetnék? Szinte nem is kellett tovább könyörögnöm egy pillanat alatt vetette le a melegítőt.
-Gyere édes.-akart magára segíteni a kezeivel mikor széthúztam a lábait és közé térdeltem.-Te mit...?-Amióta ismerem egyszer sem elégítettem őt ki. Mindig ő volt aki figyelt arra hogy én eljussak a csúcsra. Most én akarom hogy élvezze és hogy ellazuljon.
-Csukd be a szemed és...élvezd.-mondtam ahogy megmarkoltam az éledező férfiasságát.
-Eve...
-Shhh! Ne. Most csak engedd el magad.-nem szólt csak figyelte ahogy a kezeim mozgatom a hosszú, erektől duzzadt, merev farkán. Tökéletes munkát akartam végezni. Egy nagy sóhaj hagyta el a száját ahogy becsukta a szemeit és hátraszegte a fejét. Élvezi.
Nem számíthatott rá de a következő pillanatban már az ajkaim apró csókokat adtak rá majd végignyaltam a teljes hosszát. Be voltam indulva, rohadtul. De ő is, ezt tudtam.
-Eve....-mondta a nevem ahogy hallottam mennyire nehéz a légzése. Folytattam a kielégítést. Nyalogattam a teljes hosszát a farkának mikor láttam hogy engedett a figyelme, bevettem a számba és szopni kezdtem. Megfeszült a teste. Úgy látom jó munkát végzek, mosolyodtam el.-Francba Eve.-a szemei most engem néztek. Miért indított be hogy figyel ahogy kielégítem?-Annyira tökéletesen szopsz.-jegyezte meg ahogy a hajam a bal oldalról áthelyezte a jobb oldalra. Gyorsítottam.-Bassza meg.-sóhajtotta.-Gyorsíts még Eve. Kapd be tövig.-tövig? Örülök ha a feléig eljutok és nem megy le a torkom aljáig a farka. A keze hirtelen a fejemen volt ahogy elkezdtett lentebb és lentebb nyomni. Francba. Amint érezte hogy ennyi a maximum amit be tudok fogadni engedett. De sikeresen kikényszerített egy könnycseppet a szemem sarkából. Mégis újra és újra meg akartam tenni mert láttam mennyire élvezi. Ezért megpróbáltam.-Bassza meg Eve! A szádba fogok élvezni.
-Mi tart vissza?-mosolyogtam rá huncut módon ahogy folytattam a munkát. Pár perc múlva a számat telitöltötte. Minden cseppje kincset ért.
-Most már muszáj vagyok magamra ültetni téged.-állított fel ahogy már az öleihez pozícionált.-Ereszkedj rá édes.-egy párszor már ültem ezen a csődörön mégis a méretei minden alkalommal meglepnek. Szinte szétszakadok ahogy a legelső mozdulattól a g-pontomat éri.-Kiabáld hangosan a nevem hogy az egész ház tudja ki juttat téged minden alkalommal a csúcsra.-kezdett mozogni.
-Andy...-támaszkodtam meg a fejénél a kanapén.
-Kiabáld édes.-gyorsított. Most szinte egy percet se adott hogy hozzászokjak. Ennyire beindítottam volna?-Ne tartsd bent. Engedd ki.-a szavaitól szinte csucsogok.
-Andy....-nyögtem szabadon. Rájöttem hogy felesleges félnem nem e valaki betoppan hisz Andy kifejezetten figyel erre hogy ilyenkor már senki ne tartózkodjon itt.-Andy!
-Ez az.-határozottak voltak a lökései.
-Istenem...-a légzésem szapora lett.
-Hozzám beszélsz?-ült egy mosoly az arcára.
-Andy...!
-Ügyes kislány.-mondta ahogy elértem a csúcspontot. Elélveztem.
Ahogy mindketten elmosolyodtunk tudtam. Nehéz lesz nem beleszeretni ebbe a férfiba.

*Szavazzatok kérlek ha tetszett ❤️*