My World On Fire (1.évad)

34. ,,Inkább elveszítesz...?"

Csengettek. Nem akartam hogy bárki felébressze Evet. Hosszú és fárasztó éjszaka van mögötte. Nehezen de az injekció hatására a láza lentebb ment. De végig fent voltam mellette ahogy szinte minden mozdulatára, rezzenésére felriadtam a széken. Nem mertem lefeküdni nehogy annyira mélyen bealudjak, ha szüksége lett volna rám képtelen legyek segíteni neki. Az osztályvezetőknek újabb sms-sel szolgáltam miszerint ma se leszek elérhető az irodában, csak emailen tudnak kommunikálni velem. Lehet nem vetett rám ez jó fényt, hogy szinte még friss ügyvezetőként nem vagyok jelen a cégnél de tudtam a rengeteg időt amit abba fektettem hogy a cég akkor is működjön ha nem vagyok jelen most kifizetődni látszott. Eve egy ideje békésen alszik így a tegnap nap teendőit, történéseire próbálok reagálni. Nehéz így távol a cégtől de képtelen vagyok itt hagyni őt. Tudnom kell hogy jól van és ezt a saját szememmel kell látnom.
-Mr. Barber.-lépett be Lora.-Ne haragudjon de vendége van.
-Mondtam hogy senkit se fogadok, legyen szó bárkiről. Ha a menyasszonyom jobban lesz akkor keressenek.
-Az édesanyja van itt uram. Azt mondta nem tűr halasztást.
-Azt hiszem mégis. Mond meg neki majd felhívom.-haragudtam az édesanyámra az utolsó találkozónk óta. Bár lehet nem a harag a legjobb szó. Inkább a csalódottság. Egész életembe támogatott, most mégis életem meghatározó döntésénél nincs mellettem. Azt akarom hogy elfogadja Evet mellettem. Hogy családtagként tekintsen rá akár a lányára. Szeretném ha jó lenne a kapcsolatuk. De ahogy Evenek egyszer mondtam, ha kell elszakadok a családomtól, csak hogy őt családommá tegyem. Készen álltam erre az áldozatra. Mert akartam őt, mindennél jobban. Szerelmet, családot, boldogságot akartam tőle. És ezért küzdeni is képes lettem volna. Láttam Lora hezitálását, amit meg is értettem. Ismertem az anyámat, tudtam milyen nő. Nemleges választ soha se fogadna el. Soha.-Maradj itt a menyasszonyommal. Ha felébredne ne engedd hogy felkeljen. Nemsokára visszajövök.
-Figyelek rá, uram.-felálltam ahogy egy puszit nyomtam Eve fejebúbjára és elhagytam a szobát. A földszint felé mentem ahol megláttam anyám idegeskedő arcát a nappaliba várakozni. Türelmetlen volt.
-Na végre!-csattant fel.
-Neked is szia.-köszöntöttem.-Kedves a kérdésed anyám, köszönöm remekül vagyok. És te hogy vagy?
-Ne bolondozz. Nem ezért jöttem.-ült le a kanapéra.
-Ne nagyon helyezkedj el, nincs sok időm.-szóltam rá.
-Mész dolgozni? Késhetsz. Te vagy a főnök.
-Nem megyek dolgozni.
-Hogy mit csinálsz? Nem dolgozol?!
-Nem.
-Ugye most szórakozol? Daniel mindennap az egész életét végigdolgozta amíg át nem adta neked a céget!
-Fontosabb feladatom van.
-Mi fontosabb a cégnél?-háborodott fel.
-Eve beteg, ő rá kell vigyáznom.
-Hogy ki?-direkt csinálta. Tudta ki ő, mégis direkt úgy tett mint aki nem tudja kiről van szó.
-A menyasszonyom.-vágtam rá. Direkt nem a nevét mondtam, hanem a titulust ahova már tartozik. Mert ő a menyasszonyom és ideje az anyámnak elfogadnia hogy ez a nő a családunk része lesz. Vagy így vagy úgy.
-Mondtam hogy nem engedélyezem a házasságot!
-Én pedig elmondtam hogy nem érdekel most a véleményed. Ez az én döntésem. Őt akarom.
-Miért nem adtál Alexandranak egy új esélyt? Miért viselkedtél úgy vele az irodában?! És most tudtam meg hogy az állítólagos menyasszonyod egy egyszerű titkárnő?!
-Halkabban ha kérhetlek. Eve alszik, nem akarom felkelteni.
-Kit érdekel?!-üvöltötte.-Keljen fel! Legalább megnézem milyen kurvát találtál magadnak aki ki fog semmizni a pénzedből!
-Elég legyen!-emeltem meg a hangom.-Senki se tehet megjegyzéseket a menyasszonyomra!
-Alexandra a menyasszonyod!
-Az exmenyasszonyom! De ezt már ezerszer megbeszéltük miután végigkúrta őt egy fél város! Eve nem ilyen, Eve szeret ahogy én is őt. Ő nem fog megcsalni, nem kell rettegnem mikor érek haza arra hogy újra átbasztak mert elvakult voltam! Miért nem tudod elfogadni a döntésemet?
-Mert ez egy esztelen döntés!
-Életem legjobb döntése.-mondtam úgy hogy a hangom már nem volt erőteljes. Őszinte volt, őszinte voltam.-Ez a nő...aki odafent fekszik betegen most...életem legjobb történése régóta anya. Azt hittem képtelen leszek szeretni Alexandra után erre...találkoztam vele és mindent felforgatott az életembe. Őrülten szerelmes vagyok belé. Fogalmad sincs mennyire. Ha eltudnám mondani talán értenéd miért is akarom őt. Miért akarom őt a feleségemnek, miért is akarom őt majd a gyermekeim anyjának.
-Gy-gyermekeid? Ti már itt tartotok?!-a hangjából ítélve nem figyelt rám. Egyetlen egy szavamat se értette.
-Jobb ha mész. És szeretném ha nem keresnél addig amíg el nem fogadod őt mint a menyasszonyom.
-Soha se fogom elfogadni!-állt fel.
-Ez a te döntésed anyám.-indultam a lépcső irányába.
-Inkább elveszíted a családodat?!-kiabálta utánam.
-Ha ez kell, hogy mellette maradjak...igen. Mert Eve ugyanúgy a családomnak számít ahogy ti. Csak ő sokkal elfogadóbb mint a mi családunk.
-Elveszíted inkább az anyád egy nőcske miatt?-megálltam újra. Ezek a kérdések fájtak. Valójában nem is érződött hogy megakarná őt ismerni. Hogy meg akarná ismerni azt a nőt aki megváltoztatta az életem.
-Kitalálsz...ugye?-kérdeztem meg, ahogy tudtam a családomra nem számíthatok. Ezzel az utolsó kérdéssel hagytam hátra az anyámat és mentem vissza a szobánkha az emeletre ahol Eve pihent. Ahogy beléptem megpillantottam Evet aki már felébredt de még mindig pihent.
-Már szörnyen várta magát uram.-állt fel egy mosollyal Lora, majd elhagyta a szobát.
-Szia kicsikém.-sétáltam hozzá ahogy lehajoltam és a homlokára nyomtam egy puszit. A láza elmúlt. Az ágy szélére ültem.
-Te miért nem dolgozol?-kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Pihenős vagyok.-mondtam.
-Neked nincs pihenőd.-mondta ahogy láttam még nincs sok ereje.
-Dehogynem. Én vagyok a főnök, akkor pihenek amikor akarok.
-A főnöknek kötetlen a munkaideje.
-Milyen idióta szabály ez?-nevettem el magam.
-A vállalkozás szabályzataiba ez van meghatározva.
-Azt ne mond hogy te elolvastad azt az apróbetűs szabályozást.
-Lelkes kis dolgozó voltam mikor a céghez kerültem.
-Azt látom.-annyira csodálattal néztem rá. Ahogy ránéztem boldogságot éreztem. Ezt pedig neki köszönhetem.
-Ugye nem miattam maradtál megint itthon?
-Nem.-hazudtam.
-Hazudsz.
-Szerinted lemondanék miattad arról hogy a szerződéseket olvassam? Komolyan ilyennek ismersz?-viccelődtem.
-Meg is lepődnék ha nem olvasgatnál szívesen egy több milliós szerződéskötést.
-Most az már unalmas.-simítottam ki egy kósza tincset az arcából.
-Izgalmasabb engem bámulni?
-Sokkal.-a kezei a kezem közé kúsztak. Ez az a kéz amit soha se akarok elengedni. Látom a gyűrűt az ujján és csak biztosabb vagyok a döntésembe.
-Nem sokat pihentél igaz?
-Miből gondolod ezt?
-Táskás a szemed alja.
-Most arra célzol nem vagyok egy szexisten?
-Te mindenhogy az vagy.-mosolyodott el.
-Helyes válasz.-simogattam meg az arcát.-Pihenj rendben? Nem kell aggódnod itt leszek melletted.
-Őrülten szeretlek.-mondta.
-Nem jobban nálam.-válaszoltam ahogy lehajoltam az ajkaiért. Nem mondok le erről a nőről. Soha.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*