My World On Fire (1.évad)

52. ,,Egy, kettő..."

-Megállnál itt?-kérdeztem Andyt.
-A gyógyszertárnál? Nem érzed jól magad?-nézett rám pánikolva.
-Jól vagyok.-nyugtattam meg.-Görcsoldót szeretnék csak venni.-kapcsoltam ki az övem.
-Görcsoldót? Mégis fájdalmad van?
-Nem úgy.-nevettem.-Ez tudod együtt jár a menstruációval.-világosítottam fel.
-Oh.-értette meg a válaszom.-Jönnek az összebújós, filmnézős esték?-kérdezte egy mosollyal.
-De te szereted őket.-hajoltam egy csókjáért.
-Természetesen.-mondta azonnal.-Utána még nagyobb jutalom vagy nekem.-csókolt újra meg.
-Mindjárt jövök rendben?
-Ne kísérjelek be?-kérdezte.
-Maradj Nalaval kérlek. Biztos félne ha egyedül ébredne fel az autóban.-bólintott ahogy így egyedül léptem be a gyógyszertárba.-Jó napot.-léptem a pulthoz.
-Jó napot kisasszony. Miben segíthetek?-kérdezte egy idős hölgy.
-Terhességi tesztet szeretnék kérni.-doboltam idegesen a pulton. Pár nappal ezelőtt meg kellett volna jönnie és azóta is késik. És olyan furán is érzem magam. Nem tudom miért de az agyam azt súgta csináljak egy tesztet.
-Ezeket áruljuk, melyiket szeretné?
-Melyiket ajánlja?
-Szerintem ez a legmegbízhatóbb.-mutatott az egyikre.
-Akkor azt szeretném.-válaszoltam. A hölgy készségesen kiszolgált ahogy a tesztet a táskám aljába süllyesztettem. A kocsihoz visszaérve figyeltem ahogy Andy már az ébredező Nalat boldogítja.-Felébredt?-kérdezte.
-Igen.-mosolygott a szőrmókra.-Kaptál görcsoldót?
-Kaptam, szerencsére.
-Van víz a kocsiban, veszel be egyet?-kérdezte annyira ártatlanul. Nem tudtam be kellene e avatnom ebbe az egészbe és együtt túl lenni rajta, egymás támaszaként vagy inkább egyedül csináljam és lesz ami lesz.
-Majd otthon.-mondtam. Ahogy hazaértünk Andy a karjaiba becipelte Nalat és az új kényelmes fekvőhelyébe rakta. A játékait pedig egy kis kosártartóba. Egy meleg pléddel betakarta és Nala az igazak álmát aludta szinte percek múlva. Andyvel átöltöztünk valami kényelmes ruhába, hisz korántsem volt vége a napnak.
-Csináljak vacsorát kettőnknek?-kérdezte de mégis az agyam teljesen leblokkolt. Arra gondolt mit csináljak.-Kicsim?
-Öhm...csinálhatsz.-válaszoltam, de az idegesség áradt a hangomból.
-Édes, minden rendben?-lépett közelebb ahogy a kezem a kezei közé vette.-Ennyire görcsöl a hasad? Hívjak orvost? Vagy...kérsz rá meleg borogatást? Hogy tudok segíteni?-nem válaszoltam.-Figyelj kicsim, vedd be a gyógyszert, hozom a melegítő párnát és pihenj. Ha kész a vacsora felhozom neked rendben?-nyomott egy puszit a homlokomra ahogy az ajtó felé indult és én ösztönszerűen elkaptam a kezét.-Mi a baj Eve? Vigyelek a kórházba?-próbált olvasni a gondolataimból.
-Maradj velem.-préseltem ki az ajkaimon.
-Maradjak veled? Hisz itt vagyok.-mosolygott rám.-Csak vacsorát akarok neked csinálni.
-Nem úgy...-válaszoltam.
-Nem úgy? Akkor?-nézett rám értetlenkedve.-Édes.-a táskámhoz léptem ahogy elővettem a kis doboz terhességi tesztet.-Lázmérő? Lázas vagy?-ha nem lennék ideges most biztos nagyon kinevettem volna de most nem ment.
-Ez...egy terhességi teszt.-vallottam be.
-Terhességi teszt?-lepődött meg.-Terhes vagy?
-Nem...nem tudom.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Hé, ne. Ne sírj. Mi a baj?-fogta közre az arcom ahogy letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Izgulok.-haraptam meg az alsó ajkam.-Mi van ha...pozitív lesz?
-Mi van ha pozitív lesz?
-Akkor...
-Akkor lesz egy kisbabánk, mi lenne Eve?-egyáltalán nem idegesség vagy harag hangzódott a hangjába. Pedig biztos voltam benne nem így tervezte el az életünket.
-De...még össze se házasodtunk, a szüleid...
-Kicsim.-vágott a szavamba.-Nem számít hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Vagy hogy a szüleim mit gondolnak. Ha ez a teszt azt mutatja hogy te egy kis csodát hordasz a szíved alatt akkor hidd el hogy én leszek a világ legboldogabb férfija és apukája. Hisz minden vágyam hogy családot alapítsak veled.
-És ha negatív?-kérdeztem.
-Akkor még jobban bele kell húznom hogy az a fránya készülék pozitívan jelezzen. Így se úgy se fog változtatni azon amit érzek irántad vagy a terveimen veled. Max egy picit felborítja a sorrendet de ennyi.
-Most hoztam haza a tudtod nélkül egy kutyát. Most meg lehet terhes vagyok. Teljesen felborítom az életed Andy.
-És imádom hogy élek. Mert miattad érzem azt hogy élek Eve. Végre nem egy szürke hétköznapot élek nap mint nap újra meg újra.-nyugtatott meg. Annyira szeretem őt.-Szeretnéd ha melletted maradnék?-bólintottam.-Akkor maradok. Csináljuk meg kicsim a tesztet. Oké?-ideges voltam. Szörnyen ideges. Andy a fürdőszoba ajtón kívül várta míg előkészítettem a tesztet majd a telefonon elindítottam a stoppert. Az ajtót kinyitva előtte ültem a kád szélére. Egy zombinak éreztem magam. Életembe nem izgultam még így. Nem arról volt szó hogy féltem mi lesz. Mert tudtam Andy nem mondana le a gyermekéről. De féltem merre indul meg az életünk.-Nyugalom.-szorított a kezemen.-Minden rendben.-nem tudtam minek örülnék most jobban. Ha pozitív lenne boldog lennék hisz Andytől akarom a kis családot akiről álmodtunk. De közbe mégis úgy gondolom a szülein, és az esküvőn kellene túl lennünk. A telefonom jelzett. Lejárt az idő.-Készen állsz?-kérdezte.
-Azt hiszem...-válaszoltam.
-Akkor nézzük meg rendben?-állt fel ahogy magával húzott. Annyira gyengéd volt. Egy mély levegőt vettem.-Háromra?-bólintottam.-Egy, kettő....

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*