My World On Fire (1.évad)

33. Orvosság

Az élet mindig elintézte hogy én egy szerencsétlen ember legyek. Hogy miért? Mert negyven fokban is képes vagyok megfázni. És most pontosan ez történt. Az éjszaka folyamán egyre jobban fájt a torkom, lázam is lett. Az orrom pedig mintha Niagara-vízesés lenne. Nem akartam Andynek átadni ezért este lementem a nappaliba a kanapéra aludni. Nagyon elfáradhatott mert meg se érezte hogy mocorgok. De nem akarom őt is ágyhoz láncolni, úgyhogy muszáj leszek távolságot tartani tőle. Már ha sikerül.
-Kicsim.-reggel az arcom gyengéd simogatására ébredtem.-Kicsim. Te mit csinálsz itt?-kérdezte, ahogy a keze kicsit tovább időzött az arcomon.-Tűzforró az arcod, jól érzed magad?
-Kicsit megfáztam.-mondtam erőtlenül.-Ne gyere most a közelembe. Nem szeretném átadni.
-Mi az hogy ne jöjjek a közeledbe? Kicsim, neked le kell vinnünk a lázad.
-Vettem be gyógyszert.-nehezen tartottam nyitva a szemem.
-Mikor?-guggolt még mindig előttem.
-Nem emlékszem.-azt se tudtam most mennyi az idő.
-Kicsim, körülbelül mikor vetted be?
-Hajnalba.-válaszoltam.
-Francba.-hagyta ott az oldalam ahogy a konyhába ment. Gyógyszerrel a kezében tért vissza és egy pohár vízzel.-Tessék, ezt vedd be rendben?-nem volt erőm felülni se.-Gyere kicsim, segítek.-segített felülni, ahogy a gyógyszert is segített hogy megegyem.
-Elfogod kapni te is Andy.-aggódtam érte ahogy visszafeküdtem.
-Ki a francot érdekel? Te legyél jobban!
-Andy...
-Hívom az orvost rendben? Mindjárt itt vagyok.
-Nem kell.-ellenkeztem.
-Dehogynem!
-Jobban leszek.
-Nem fogok addig itt várni amíg kórházba nem kerülsz mert nem megy lentebb a lázad.-kezdett az aggodalom egyre jobban kiülni rajta.
-Neked munkába kell menned...-mondtam.
-A francba a munkával. Te érdekelsz.
-De a megbeszéléseid...-alig volt erőm most mégis vitatkozok vele hogy miattam ne aggódjon.
-Te vagy az életem nem az a cég!-emelte a telefont a füléhez.-Philip! Szia!-beszélt a telefon másik végén lévő személyhez.-Azonnal ki kellene hozzám jönnöd, a menyasszonyom nagyon beteg. Nem megy lentebb a láza.-pánikolt. Láttam az arcán.-Borogatás? Rendben, de kérlek siess.-rakta le a telefont.-Kicsim, felviszlek az emeletre rendben? Ott kényelmesebb lesz.
-Andy te is beteg leszel...
-Kit érdekel? Csak te légy jobban.-emelt a karjai közé ahogy könnyedén cipelt fel az emeletre a szobába. A pihe-puha ágyba helyezett és betakart. Majd a fürdőszobába sietett és egy vizes ruhával tért vissza.-Vizes borogatást mondott Philip.-ült az ágy szélére ahogy gyengéden kezdte a szabad bőrfelületet borogatni.-Minden rendben lesz kicsim.
-Csak én vagyok ilyen szerencsétlen hogy negyven fokba megfázok.
-Mondtam én hogy sok lesz a jégkrém.-mondta egy édes mosollyal. Annyira szeretem őt.
-Most miattam nem tudsz bemenni dolgozni...
-A munka megvár. Az emberek megvárnak. Te légy jobban csak ez érdekel most.
-Úgy csinálod mintha azok a papírok nem érnének sokat.-céloztam a milliós, milliárdos szerződésekre.
-Te mindennél többet érsz.
-Egy centet adnának értem a zaciba.-humorizáltam még ilyenkor is.
-Én pedig bármit megadnék érted. Bármit.-annyira őszinték voltak a szavai. Annyira eltudta velem hitetni hogy én vagyok a mindene. És szerettem a mindene lenni.-Most pedig pihenj.
-Szomjas...vagyok.-mondtam erőtlenül.
-Máris hozom.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Mielőtt megszólalsz, nem érdekel hogy elkapom! Nem mondok le arról hogy megcsókoljalak.-elmosolyodtam ahogy ezt kimondta. Szinte pillanatok alatt tért vissza egy pohár vízzel. Most már szívószálat is helyezett a pohárba ezzel megkönnyítve azt hogy inni tudjak. Az orvos, Philip körülbelül fél óra múlva csengetett is. Alaposan megvizsgált, ahogy tájékoztatott minket hogy ügyesen megfáztam és a lázam csillapítása érdekében inkább injekciót adna. Utálom a tűket.-Ne nézz oda.-mondta nekem Andy ahogy eltakarta a szemem. Összerántottam a szemem ahogy megéreztem az éles kis tárgyat a bőrömön.-Philip, ugye rendben lesz?
-Minden rendben lesz. A kisasszonynak pihenésre van szüksége. Vigyázz rá hogy eleget pihenjen. Ezek pedig a gyógyszerek amiket szednie kell. A mai nap már nincs szüksége arra hogy bevegyen belőlük.-adta át a papírt Andynak.
-Ha bármi van...
-Elérhető vagyok. Bármikor hívj nyugodtan.
-Philip.-szólt utána Andy mielőtt kilépett volna az ajtón.-Biztos nem lesz baja?-Andy szemei aggodalommal voltak teli.
-Tartsd melegen, itasd teával, vegye be a gyógyszereit, kímélő étellel táplálkozzon. Akkor nem lesz baj, ne aggódj.-Andy bólintott. Philip aztán egy búcsú köszönéssel elhagyta a hálószobát.
-Úgy viselkedsz mintha haldokolnék.
-Ilyet ne is mondj.-mondta idegesen.
-Csak megfáztam mert mindig teljesíted a jégkrémmel kapcsolatos kívánságaim.
-Többet nem is kapsz.-mondta határozottan.
-Andy...
-Ne is próbálkozz!
-Köszönöm amiért ma mellettem maradtál.
-Nem kell megköszönnöd, hisz a menyasszonyom vagy.
-Ez nem kötelez arra hogy ne jelenj meg munkába.
-Az hogy a vőlegényed vagyok arra kötelez vigyázzak rád. Ez az én feladatom, nem másé.
-Szeretlek Andy.
-Én is nagyon szeretlek.-hajolt le újra egy csókot nyomni a homlokomra.-Pihenj kicsim. Majd én vigyázok rád.
-Itt leszel mellettem?
-Mindvégig. Nem kell aggódnod. Mindig itt leszek melletted.
-Te vagy a legcsodálatosabb férfi az egész világon.
-És a legszerelmesebb. Ha tudnád mit jelentesz nekem.-a szívem hevesen vert. Andy szorosan fogta végig a kezem. Így nyomott el engem az álom ahogy az éjszaka folyamán mikor fel-felébredtem láttam Andyt ahogy szinte éberen pihen mellettem. Mint aki készül mikor kell ugrania és megmentenie engem. De mellette mindig biztonságban voltam. Ő volt az orvosságom.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*