My World On Fire (1.évad)

82. ,,De..."

Felébredtem és Eve nem volt mellettem. Ilyen hamar felébredt volna? Akkor biztosan a konyhában van és próbál reggelivel meglepni. Úgy mint a sós muffinokkal. Elmosolyodtam ahogy eszembe jutott az a nap. Felkeltem és lezuhanyoztam. Nem terveztem kimozdulni ma se a házból hacsak nem Eve nem szeretne így egy melegítőt kaptam magamra. Az ajtót kinyitva láttam Nalat az ajtónál aludni. Felkapta a fejét.
-Szia szépségem. Hát te?-guggoltam le hogy megsimogassam.-Miért nem aludtál este velünk?-kérdeztem mintha válaszra várnék.-Anyu merre van? Megkeressük?-Nala megrázva magát jött utánam le az emeletről. Meglepetésemre sehol senki. Ideges lettem mert nem mondta hogy anyuval vagy Leonorral lenne találkozója. Mással meg a baleset óta nem is találkozott. A telefonom után nyúltam ahogy próbáltam elérni őt. Ki van kapcsolva. A szívem hevesen dobogott. Ugye nincs baja? Ugye nem történt baj? Ezer kérdés ami hirtelen a fejembe zakatolt. Újra próbálom hívni de nem veszi fel.-A francba!-kiabáltam. Nem tudom mit tegyek. Egy perc után a telefont újra a fülemhez emeltem.-Jó napot. Rendőrség? Andy Barber vagyok és a feleségem...-hadartam mikor a zár fordítására kaptam fel a fejem.-Nem lényeg. Köszönöm.-nyomtam ki a telefont. Ekkor pillantottam meg Evet. Az udvarról pedig egy fekete BMW-t távozni. Boldog mosoly ült Eve arcán.-Eve?
-Oh szia!-köszönt lelkesen.-Azt hittem még alszol.
-Fél tíz van.-figyeltem és annyira más volt. Más mint szokott.-Hol voltál?
-Csak kávéztam.
-Kávéztál? Mégis kivel?
-Hogy?-kapta rám a tekintetét.
-Ki volt ez a fekete BMW-vel?-rossz érzésem lett. Szörnyen rossz.
-Csak Alex.-csak...Alex? Csak Alex?!
-Mi?
-Mi...mi a baj?-lepődött meg.
-Hogy mi a baj? Mi a francot csináltál te azzal a pöccsel?!-kiabáltam. Összerezzent.
-Csak...felhívott van e kedvem kávézni vele. Ennyi.
-Eve ő az exed!-nem tudtam lenyugodni.
-Tudom de...
-Mi de Eve?
-Csak...beszélgettünk.-mondta halkan.
-Eve ne szórakozz már velem! Ez a pöcs korántsem beszélgetni akart veled!
-Miről beszélsz?
-Ő végig csak a bugyidba akart újra bejutni! Te nem láttad?
-Ugyan már!-került ki.
-Eve állj meg!
-Mi van?-kiabálta vissza.-Igen kávéztam vele. Igen, beszélgettünk. Segíteni akar rajtam. Ezen miért vagy kiakadva?
-Segíteni? Megállapítani mennyire nedvesedsz be a hazug szavaitól?
-Mi?
-Eve szerinted nem láttam hogy amikor találkoztatok hogy néztél rá?
-Ne haragudj Andy Barber hogy vannak emlékeim vele kapcsolatban veled meg semmi!-vágta hozzám és ez fájt.-Igen, emlékszem arra milyen volt vele. Emlékszem mikor megismerkedtünk. Mikor először megcsókolt és mikor először magáévá tett. Veled mire emlékszem? Semmire! Úgyhogy ne haragudj ha egy pillanatra zavartságot láttál a szemembe!
-De én vagyok a férjed!
-De ő a múltam!-kiabáltunk. És szörnyű dolgokat mondtunk.
-Én meg a jelened vagyok!
-És pont ezért akarom tudni mi volt velünk! Hogy pontosan ki is vagy számomra.
-Ki vagyok a számodra? Azt hittem már ezt tudod.
-Ne csináld már. Szeretlek, ez tény de egy emlékembe se tudok kapaszkodni nálad.
-Ezt...te se gondolhattad komolyan.-ez a kijelentése óriási pofon volt.
-Szeretlek Andy de....akarom az emlékeim. Akarom tudni te ki voltál nekem. Akarom tudni hogy találkoztunk. Hogy szerettem beléd és mikor. Vagy...milyen őrültségeket tettünk.
-Tehát...te valójában nem úgy szeretsz.
-Mi?
-Te...képtelen vagy a férjedként szeretni engem mert nincsenek emlékeid.
-Andy....
-Őszintén Eve. Úgy tekintesz rám mint a férjedre?-csendbe maradt. A picsába!-Értem...
-Andy kérlek én...
-Őt akarod...?-kérdeztem.
-Mi? Nem! Nem akarom őt!-ellenkezett de azonnal.-De....
-Hagyjuk.-fordultam hátra.
-Andy!-kiabált utánam és én megálltam.-Tudna segíteni...ő azt mondta tud rajtam segíteni...
-És te ezt el is hiszed?-fordultam vele szembe. Férfi vagyok mégis nehezen tartom vissza a könnyeim. Eve már megtört. A szemei csillognak. Most megölelném ilyen helyzetben de a lábaim nem mozdulnak. A földhöz ragadtak.
-Meg...megakarom próbálni.
-Csináld...nem érdekel...
-De...
-Más is van?-kérdeztem ingerülten.
-Ez...nem itt van...New Yorkban.
-Miért nem lepődök meg? Esetleg a régi kis házatokban? A hálószobában?
-Andy kérlek.
-Azt hittem szeretsz Eve.
-Szeretlek is!
-De ott a de Eve. Mindig is ott volt a de akárhányszor ezt mondtad nekem.
-Neked fogalmad sincs milyen ijesztő nem tudni ki vagy igaz?!-kiabálta.
-Valóban. Valóban nem tudom milyen emlékek nélkül létezni. Mert nem ez volt soha a legnagyobb félelmem Eve. Hanem hogy elhagysz, hogy elveszítelek!
-De én nem érzem ezt a félelmet Andy.-legördült a könnycsepp az arcán.-Akarom érezni de képtelen vagyok rá. Tudni akarom milyen boldog voltam veled és hidd el szörnyen igyekeztem de...
-Mindig a de Eve! Én szeretlek. Őrülten. De ha te most kisétálsz azon az ajtót mert az a pöcs ilyen idióta dologra rá tud venni egy kibaszott kávéval akkor menj!
-Én azt hittem...velem tartasz.
-Legyek az aki a gyertyát tartja?-ezt nem kellett volna kimondanom. De megtettem. Hátat fordítottam neki és az emeleti dolgozószobába mentem. Bezártam az ajtót. Hiába mondogattam magamban hogy nyugodjak meg...nem ment. Az asztalról mindent a földre söpörtem. A tárgyak szanaszét a szobában elgurultak, összetörtek. Papírok mindenfelé. Órákig csak bámultam magam elé a székben. Most mit tegyek? Mi a fenét tegyek? Szeret de...velem akar lenni de...a francba a de-vel!
Beesteledett. Azt hittem annyira lenyugodtam hogy megbeszéljem vele a történéseket. Meg akartam oldani vele ezt. A szobánkba mentem.
-Eve?-hívtam őt de nem érkezett válasz.-Eve?-kopogtam be a fürdőbe de semmi válasz. Majd feltűnt. Hiányzó fogkefe az enyém mellől, hiányzó fésű. A ruhásszekrényhez rohantam. Üres fogasok, a bőröndje eltűnt. Ugye nem?! A telefonom után nyúltam és azonnal hívni akartam. Hallom hogy csörög. Mi? Hátrafordulok a komódon a telefonja. A francba! Egy papír hevert a komódon. A kezembe vettem. Válási papír? Egy kis fecni rajta.

,,Szerettelek...de neked így lesz a legjobb."

Eve elment. Elvesztettem....újra...és talán végleg.

*Figyelem ez az első évadom vége! Tetszik ugye?😁❤️ remélem ugyanennyien követni fogjátok a második évadot is ami a héten már kezdődni is fog. De az első részig bekukkantást nyertek a csodás borítómba amit Abeth98 csinált.

Izgatottak vagytok? Mert én nagyon!
Addig is hálás vagyok a rengeteg szavazatért, kommentért, új követésért. Csodásak vagytok❤️ puszi!❤️