My World On Fire (1.évad)

9. Vallomás

-Minden rendben?-kérdezte ahogy elbambultam a kocsiban. Bólintottam.-Hazavigyelek?
-Nem maradhatok veled?-néztem rá, az arcára egy édes mosoly ült.
-Ha akarsz, hozzám is költözhetsz.-elmosolyodtam. Úgy éreztem ezt még nem gondolta át teljesen, de a szívemnek sokat jelentett hogy ő itt volt mellettem. A szüleimre se számíthattam és úgy néz ki a nővéremet is ki kell húznom a listáról.-Utálom, mikor nem mosolyogsz.
-Andy...
-Mond édes.
-Köszönöm a mait.-néztem rá.
-Mégis mit?
-Hogy megmentettél.-néztem rá.-A nővéremmel való beszélgetés nem éppen úgy alakult ahogy én azt terveztem.
-A nővéred miért néz le téged ennyire?-a kezem tördeltem.
-Mert szinte hozzászokott hogy nekem soha semmi se sikerült. Az iskolában énekkaros akartam lenni, erre a nővéremet vették be, engem nem. Bálkirálynő akartam lenni, erre a nővérem nyert én nem. A volt vőlegényem...eleinte neki udvarolt de mikor Natasha elutasította, Alex akkor keresett meg. Csak én ezt akkor gondoltam végig mikor megcsalt.
-Ugye nem a nővéreddel?
-Nem. Vagyis...csak nagyon remélem mert onnantól kezdve nem tartanám őt a nővéremnek.
-Eve...
-Téged is akart. Láttam a szemein.-mosolyodtam el.-És egy pillanatig biztos voltam benne mikor hozzánksétáltál ha meglátod őt, te beleszeretsz. Én pedig újra összetörök.
-Szeretem a bolond embereket körülöttem.-egy kisebb mosoly ült az arcomra ahogy arra emlékeztem még a liftben miről beszéltünk.-És az az igazság Eve, hogy egy pillanatra se akarlak elengedni. Te nem állsz készen hogy szerelmes légy, de én igen. Tudom hogy mindketten csalódtunk és nem kellene ilyen gyorsan belevetni magunkba egy olyan dologban amit még alig ismerünk. De ha tudnád mennyire a közelembe akarlak a nap minden egyes percében tudni.
-Uralkodási vágyaid vannak?-humorizáltam.
-Ezt nem annak nevezném.
-Akkor?
-Megjöttünk.-parkolt le a kocsi a háza előtt. Nem válaszolt a kérdésemre.-Ha vársz pár percet megcsinálom neked a fürdőt.
-Oké.-bólintottam.-Lenyúlhatom valamelyik pulóvered?
-Válogass szabadon.-tűnt el a fürdőszoba ajtaja mögött. Amint visszaért már az ágyon pihentem. Elfáradtam mára.-Édes, legalább öltözz át.-súgta. Úgylátszik hiába készült nekem a melegfürdővel még arra se maradt energiám hogy elvánszorogjak odáig.-Vegyük le ezt a ruhát rendben?
-Ha nem lennék fáradt most ez rohadtul beindítana.-mosolyodtam el ahogy a szemeim képesek lettek volna egy pillanat alatt újra leragadni.
-Ma pihenj. Hosszú napod volt.-simogatta meg az arcom.
-Annyira boldog vagyok melletted.-ültetett fel én pedig egyenest a nyakába borultam.-Szinte álomszerű vagy.
-Te vagy a legszebb valóság az életembe.-csókolt meg majd lassan leerőszakolta a ruhát rólam. Beindított. Elkezdtem csókolgatni mire elmosolyodott. A pulóvert amit kivettem a szekrényéből óvatosan dugta át a fejemen.-Pihenj édes.-fektetett vissza az ágyba. Betakart majd egy csókot nyokott a homlokomra. Az álom pedig egy pillanat alatt elnyomott. Valamit még mondott Andy, de már nem értettem tisztán. Elaludtam.
Másnap felkeltem ahogy Andy karjai szorosan húztak magához. Megfordultam a karjai között ahogy gyengéden kezdtem simogatni az arcát.-Neked is jó reggelt édes.-ezzel a reggeli rekettes hangjával nem tudok betelni.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
-Jól aludtál?-kérdezte tőlem.
-Melletted olyan jól alszok.-válaszoltam.
-A tiéd lehet ez a fele az ágynak.
-Nagylelkű vagy. Amúgyis befoglaltam már.
-Ma maradj itthon rendben?
-Dolgoznom kell.
-Nem kell. Ma csak egy tárgyalásom lesz utána jövök haza.
-Most esik le...azt mondtad itthon?
-Mondtam hogy költözz ide.
-Azt hittem szórakoztál.
-Veled? Nem. Veled komoly szándékaim vannak.
-Akkor nem baj ha ma maradok?
-Nem. Pihenj. Találd ki addig utána mit szeretnél csinálni ha visszajöttem.
-Rendben.-egy csókot nyomott az ajkaimra majd felállt és elkezdett munkába készülődni. Még szinte el se ment de hiányzik. Lehet észre se vettem de már belészerettem?
A nap lassan telt, napközben írt hogy kicsit késik mert a tárgyaláson nem tudtak megállapodni. Bár ki merne nemet mondani Andy Barbernek? Biztos nyerni fog. Lehetetlen hogy ez a férfi veszítsen.
Csengettek. Ma nem dolgozott a személyzet a háznál. Egyedül Roberto volt aki a személyzeti házban volt, ha véletlen menni szeretnék valahova. Rohantam az ajtóhoz egy kötött ruhában.
Azt gondoltam Andy fog előttem állni és nem egy kislány és egy nő.
A kislánynak gyönyörű barna fürtjei voltak. Csodaszép arca. Ő volt a legszebb kislány akit valaha láttam. A nő mellette? Kétségkívül az anyukája. Látni a hasonlóságot. Ahogy végigmértem őket méregdrága ruhát viseltek.
-Tessék?-szólaltam végül meg.
-Ez a személyzet egyre felkészületlenebb.-motyogta ahogy elsétált mellettem a kislánnyal.-Elnézést!-szóltam utána.

-Szóljon Andynek.
-Mi?-a stílusa szinte felháborító volt.
-Szóljon Andynek hogy itt vagyunk.
-Elnézést de...maga kicsoda?-kérdeztem.

-A családja?-a családja? Mármint...olyan családja? Andynek....gyermeke van?
Megszámlálhatatlan gondolat szaladt át hirtelen a fejembe. Andy erről miért nem beszélt? Ki a fene ez a nő? Egy futókalandja Andynek? Vagy...mégis volt házas már életében?-Halló! Haladna?-csettintgetett előttem a nő.
-Ne...ne haragudjon.-vettem el a táskám a szekrényről és elhagytam a házat. Úgy éreztem magam mint akit gyomorszájon vágtak.
-Miss Quinn, megy valahova?-kérdezte az egyik őr.
-Haza.
-Szólok Robertonak.-indult volna a sofőrnek szólni de megállítottam.
-Nem szükséges. Sétálok.-nem vártam meg a reagálást. Elhagytam a ház területét. Fogalmam sincs mennyi ideje sétáltam mikorra végre a metróállomáshoz jutottam. Mindjárt haza érsz addig nem sírhatsz. Ezt mondogattam magamnak de nehezen tudtam tartani. Hittem ennek a férfinek, a szívem képes voltam neki odaadni és...képes voltam beleszeretni. Nem ismertem volna be, de ez nem szimpla szimpátia vagy kedvelés volt. Nem. Érzéseim voltak Andy iránt.
Ezt a remek hangulatot megtetőzte még hogy ahogy leszálltam a metróról az ég leszakadt. Mintha dézsából öntötték volna.
Semmihez se volt kedvem. Csak...lefeküdtem az ágyamba és hagytam hogy az érzelmeim elnyomjanak. Miért szeretek bele mindig olyan férfiakba akiket soha se kaphatok meg?
A csengő szüntelen hangjára ébredtem fel. Az ajtón dörömböltek.
-Megyek már!-kiabáltam idegesen. Amikor kinyitottam az ajtót Andy állt ott bőrig ázva.
-Eve...!
-Na ezt ne.-csuktam volna be előtte az ajtót de ő elkapta.
-Eve beszéljünk!
-Nincs miről!
-Félreérted a helyzetet!
-Francokat értem félre!
-Eve!
-Mikor akartad elmondani? Mikor akartad elmondani hogy családod van?-üvöltöttem le a fejét.
-Igaz, hogy ők a családom de nem olyan értelembe Eve.
-Elváltatok? Attól még a kislány a gyermeked!
-Mi? Nem!
-Nem váltatok el? Ez egyre jobb.-nevettem. Majd újra be akartam csapni az ajtót de nem tudtam, mert akadályozott.-Engedd el vagy nyolc napon túli sérülésben lesz részed.
-Eve hallgass már meg!
-Egy szélhámos vagy! Kihasználtál!
-Soha se használnálak ki!
-Elérted hogy belédszeressek te faszfej!-megunta. Egy pillanat alatt rántott be engem az ajtón túlra amit becsukott maga mögött.
-Ha meghallgatnál...akkor...

-Nem akarom! Lalalalala!-fogtam be a fülem ahogy dalolásztam csak hogy egy szót se halljak.
-Eve!-emelte el a kezem. A hangjára megrezzentem.-Hallgass meg, kérlek.-mondta lágy hangon.
-Te is átvertél.-hullt le egy könnycsepp az arcomból.-Pont ugyanolyan vagy mint a többi férfi.
-Nem vertelek át, ezt próbálom elmagyarázni.
-Menj el Andy...
-Eve ő a nővérem és az unokahúgom.-hadarta el én meg lefagytam.
-Mi...micsoda?
-Te bolond nőszemély.-nevetett ahogy látta az arckifejezésem.-A családom az tény, de nem úgy. Félreértetted te bolond.
-De...de miért nem ezt mondta a nővéred?!
-Azt gondolhatta személyzet vagy. Csak mikor hazaértem láttam hogy ők is itt vannak, majd mikor azt mondta az egyik személyzeti tagom elrohant jöttem rá hogy csak te lehettél és félreérthetted a helyzetet. Elfelejtettem hogy átjönnek. Ha nem felejtettem volna el szóltam volna előre.
-Úristen...-hülyén éreztem magam. Nem csak éreztem. Az is voltam. Hogy hihettem azt minden után hogy Andy is ugyanolyan mint a többi férfi? Mikor napról napra bebizonyította nekem hogy ő nem olyan. Ő más.
-Eve, ne haragudj kérlek.
-Itt...itt nekem kellene elnézést kérnem. Egy idióta voltam.
-Nem, dehogy.-fogta közre az arcom.-Ha szóltam volna...
-Faszfejnek neveztelek.-motyogtam.
-Ez mondjuk fájt.-nevetett.-De az előtte lévő rész kárpótolt érte. Már ha őszintén mondtad.
-Az előtte lévő rész?
-Hogy...belémszerettél. Valóban így van Eve?-komolyan kimondtam? Hát én tényleg bolond vagyok.-Eve...
-Fe-felejtsd el.
-Nem akarom! Miért akarnám elfelejteni?
-Mert...te biztos nem így érzel és...
-Tehát este már tényleg nem hallottál.
-Este?
-Mikor azt mondtam neked, hogy szeretlek.
-Mi?-egyre hülyébb arcot vághattam mert folyton elnevette magát ahogy az arcom nézte.
-Beleszerettem a nőbe akit egy vakrandin raboltam el a partnerétől. Beleszerettem a nőbe aki a legőrültebb vágyaim teljesíti. A nőbe aki nem fél szeretve lenni. Aki akarja hogy szeressék.
-Andy...
-Őrülten belédszerettem Eve. Kérlek mond hogy ez az érzés kölcsönös.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*