A gondolat hogy itt van velem megdobogtatja a szívem. De emelett hevesen hasogat hisz hiába van itt...úgy érzem ő nem az enyém. Én az övé vagyok tetőtől talpig, minden egyes porcikám az övé de ő nem. -Csináltam vacsorát.-vittem fel a szobájába. A szemei rámnéztek. -Nem vagyok éhes.-jegyezte meg. -Ne csináld Eve. Nagyon sokat dolgoztam vele. Ez az egyik kedvenced.-a szemei engem néztek. -Te csináltad?-kérdezte szinte azonnal. -Most legalább megtudom hogy a hónapok alatt valóban ízlett a főztöm vagy csak ezt mondtad mert nem akartál megbántani.-mosolyogtam rá, ahogy a tálcát odanyújtottam neki. Kérlek mosolyogj rám. -Fura lenne ha a tökéletességed után pont ez nem menne.-mosolyodott el. Ez az! -Tökéletességem? Miért is vagyok tökéletes?-kíváncsi lettem. Hisz igen az én Evem ezerszer elmondta mennyire tökéletes férfi vagyok de a mostani Eve aki zárkózott biztos voltam benne hogy soha se mondana ilyet. Mégis annak ellenére hogy nem emlékszik úgy gondolja tökéletes vagyok? -Nem mondtam ezt.-mondta zavarába ahogy belekóstolt a levesbe. -De az előbb.-voltam határozott hisz tudtam mit hallottam. -Szerintem félreértettél valamit.-védekezett. Az arcát néztem, annyira gyönyörű. Mi lesz velem ha többé nem fog úgy szeretni mint régen?-Egészen ehető.-kanalazott a krémlevesből újra és újra. -Eve kérdezhetek valamit?-ültem az ágyra távolságot tartva hogy ne rémisszem meg. -Attól függ. Ha azt akarod kérdezni emlékszek-e, akkor ne tedd. Csalódást fogok okozni. -Tudom hogy nehezen bízol meg bennem, hisz egy idegen vagyok számodra de... -Ideges lettél.-jegyezte meg. Valóban az voltam. Szörnyen ideges. -Az orvos szerint segít ha olyan környezetbe mozogsz ahol éltél. De megengeded hogy elvigyelek téged néhány helyre? -Néhány helyre?-kérdezett vissza. -Ahol...együtt voltunk. -Randi?-tette fel azonnal a kérdést.-Mert abba...-a szavába vágtam. -Nem. Tényleg semmilyen hátsószándékom nincs csak...-sóhajtottam.-Szeretnék segíteni.-figyelt engem majd a komódra terelődött a szeme. -Nagy volt? Mármint az esküvőnk?-kérdezte. -Nem.-mondtam.-Valójában egyik reggel hirtelen pattant ki a fejedből hogy te most azonnal hozzám akarsz jönni. Én pedig hezitálás nélkül intéztem el itt a kertünkbe a szertartást. -Anyukád valami olyat mondott hogy nem tudta hogy a feleséged vagyok. Ő nem volt ott az esküvőnkön? -Sajnos...anyám sokáig nem támogatott minket. -Miért?-kérdezte. Örültem hogy érdekli őt a velünk kapcsolatos dolgok. De féltem ha megtudja a sok nehézséget amin végigmentünk elmenekül. De őszinte akartam lenni vele. -Volt egy menyasszonyom. Őt igazán kedvelte anyám. Ezért se fogadta el hogy mi egymásba szerettünk. -De...mégis a feleséged vagyok elméletileg. -Gyakorlatilag is.-javítottam ki.-Van papírunk róla. Hivatalos.-majd felmutattam a gyűrűm.-Ez pedig a pecsétünk.-az ujján lévő gyűrűre nézett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ez a gyűrű szerintem drágább mint az egész életem. -Most azt gondolom azt akarod mondani hogy nem tetszik. -Nem! Dehogy.-védekezett.-Csak nehezen hiszem el hogy egy ilyen ékszer díszíti az ujjam és...hogy ráadásként férjnél is vagyok. -Ha most azon agyalsz melyik kínai piacon vettem, csak szólok hogy eredeti. Minden egyes kő benne. -Ha kérhetem ne olvass a fejembe.-túlságosan ismerlek. Ne kérj ilyet. -Ennyire hihetetlennek gondolod valóban a mi kapcsolatunk? -Ne értsd félre Andy. Biztos vagyok benne hogy tökéletes pasi vagy... -Újra kimondtad.-ez az Eve. Ne bizonytalankodj a megérzéseidben. -Mi? Nem! Vagyis nem azt akartam mondani hanem hogy...-zavarba jött.-Biztos remek pasi vagy Andy de az én életem kétlem hogy ennyire tökéletes lenne. -Mire akarsz kilyukadni? -Arra hogy én eddig egy egérlyukba éltem.-igen, előttem.-És korántsem arról voltam híres hogy megfogtam az isten lábát a választottjaim terén.-emlékszik a kreténre aki megcsalta.-Volt egy átlagos, unalmas életem. Dolgoztam és...aztán hazajöttem és bámultam a tévét.-mindez így volt mielőtt találkoztunk.-Erre azon kapom magam hogy egy tökéletes pasi... -Újra.-szóltam közbe. -Jól van! Tökéletes vagy! Ezt akartad hallani?-kérdezte idegesen amitől nekem egy mosoly ült az arcomra.-A lényeg...hogy itt vagyok egy hatalmas, gyönyörű luxuspalotában ami állításod szerint a miénk és mi házasok is vagyunk. -Boldog házasok.-javítottam ki. -Andy ezt...te hogy hinnéd el a helyembe? -Tudom Eve hogy ijesztő a gondolat hogy talán van egy része az életednek amire nem emlékszel miközben mindenki más igen. És keresed a kiskaput hol bukkanhatsz rá de nem találod. Mégis...nem hazudnék neked. Soha. Eve mi...annyira szerelmesek voltunk hogy az emberek irigyeltek minket. Mi...gyerekeket akartunk. Mi...együtt akartunk megöregedni. -De ezt próbálom elmagyarázni neked Andy hogy én ebből semmire nem emlékszem. Nem emlékszem a boldog életünkre, a szerelmünkre, a terveinkre. Gyerek? Én szexeltem veled?-ez nem is te lennél. -Házasok vagyunk Eve. Mindennap így alszunk el. -Mindennap?-akadt ki. -Van hogy napi kétszer is szeretkezünk. -Mit művelsz te a vaginámmal?-annyira bolond, olyan édes. Elmosolyodtam. -Akarod hogy emlékeztesselek?-hirtelen úgy éreztem izzik köztünk a levegő. Pont mint régen. -Nem fogok lefeküdni veled. -Soha?-egy önelegült mosoly ült az arcomra. Tudtam hogy nyerni fogok. -A-Addig biztos nem míg...nem tudom hogy valóban... -Jók vagyunk e az ágyban? Hidd el tökéletesek. -Hagyd abba!-nevette el magát. Hiányzott a nevetése. Úgy éreztem egy falat ma sikeresen leromboltam. Nem bízott bennem de nem félt most már mellettem lenni. Ez az Andy, csak így tovább. Folytasd. Nyerni fogsz és visszakapod a feleséged. -Mondj igent. -Mire?-kérdezte. -Arra hogy elvihetlek olyan helyekre ahol együtt voltunk. -És ha akkor se fogok emlékezni? -Akkor....lesz egy kellemes élményed. -Mi van...ha soha se fog visszatérni az emlékezetem?-ilyet ne kérdezz. Mert nem fogom tudni elviselni. -Visszafog. -De ha nem...akkor mit teszünk? -Akkor elérem hogy újra belémszeress. Elérem hogy újra vágyakozz a csókjaim és az érintésem után. Elérem hogy újra kimond azt nekem hogy szeretsz. Elérem hogy újra azt mond boldogan vagy a feleségem egy életen át. És elérem hogy azt kérd tőlem érjem el hogy terhes légy mert gyereket akarsz szülni nekem. -Te magabiztos vagy. -Mert tudom hogy mindezt már egyszer elértem. Most is menni fog. -Hiányzik a vaginám, igaz?-kérdezte nevetve. -Te hiányzol Eve. Hogy...most úgy érzem nem vagy az enyém.-az arca komoly lett. -Hova viszel holnap?-kérdezte és a szívem fellélegzett. -Legyen meglepetés.-álltam fel.-Edd meg a vacsorádat utána pihenj.-indultam az ajtó felé. Hezitáltam de visszafordultam.-Szeretlek Eve. -Andy én... -Tudom. Tudom hogy még te nem érzel így. De én el akarom neked mondani mindennap.-mosolyogtam rá majd elhagytam a szobát. Tudtam életem legkeményebb időszaka lesz előttem de küzdeni akarok. Miért? Hogy visszakapjam a feleségem.
