-Na milyen volt?-kérdeztem ahogy elindultunk a városnak kézen fogva. Sétálni akartunk még, nem akartuk az irodai stresszt. -Holnap is eljövünk?-kérdezte Andy. -Ugye hogy nem is volt olyan rossz? -Az íze pocsék, de a látvány mindent megért. -A látvány?-néztem rá mire elmosolyodott.-Mi jutott eszedbe Mr. Barber? -Semmi, semmi.-láttam pedig rajta hogy valami a gondolataiba férkőzött. -Akkor szoktál így mosolyogni ha valami perverz gondolatod támad.-tettem gyorsan hozzá. Majd beugrott.-Fúj, ne már! Komolyan a hotdogról is arra asszociáltál ahogy én...? -Tökéletesen körülöleled a farkam az ajkaiddal, igen.-fejezte be helyettem. -Perverz disznó, ezek után hogy fogok tudni hotdogot enni? -Akarod tudni mivel helyettesítheted? Az én általam javasoltba töltelék is van. -Te bolond vagy.-nevettem ahogy szinte már a hasam is fájt. Jól éreztük magunkat. -Mára volt még valami megbeszélésem?-faggatózott. -Azt hiszem egy, valami Mr. Woolridgegel.-elővette a telefont majd láttam hogy a névjegyei között keresgél. A füléhez emelte a telefont ahogy a túlvégen válaszra várt. -Halló? Üdvözlöm Franklin. Tudom hogy mára beszéltünk meg egy találkozót de lehetne hogy elhalasszuk máskorra? Vagy ha magának is megfelel küldje át a terveket, átnézem és visszaírok Önnek a változtatásokról ha szükséges.-ahogy nézte őt az ember, mint egy üzletembert látszódott rajta a profizmus. Nem rendelkezett több évtizednyi tapasztalattal mégis az üzleti érzéke sokakat a mélybe tiport.-Rendben, köszönöm. Akkor majd egyeztetünk. Viszonthallásra.-rakta le a telefont. -Elfelejtetted hogy más programod van?-kérdeztem. -Nem felejtettem el. Csak átrendeztem a programjaim. -Mész valahová?-a hangomba egy kis szomorúságot lehetett kivenni. -Nem. Veled akarom tölteni az egész napot. Úgyhogy ma már te se mész vissza. -Andy a munkatársak... -Leszarom őket. Nem érdekel a véleményük. A barátnőm vagy és ha én veled akarok lenni akkor veled leszek. -Azt hittem fontos Mr. Woolridgegel a találkozód. Hisz reggel is mondtad mennyire fontos hogy megegyezzetek. -Mr. Woolridgegel tényleg fontos a megállapodás, de mit tehetnék ha folyton veled akarok lenni.-állt meg velem szembe.-Annyira belédszerettem hogy képtelen vagyok egy pillanatra is távol lenni tőled. Ha már csak egy iroda is van köztünk majd megbolondulok a gondolattól hogy veled legyek. -Én is legszívesebben minden pillanatban veled lennék.-ismertem be. -Akkor most miért nézel úgy rám mint aki bármelyik pillanatban sírva fakad?-megráztam a fejem.-Eve.-újra megráztam.-Eve, kicsim. -Mi lesz....ha a családod nem fogad el engem? -Ezt már megbeszéltük. Majd beszélek anyámmal. Az apám támogat minket. -És ha...ő továbbra se akar engem melletted? -Akkor nélkülük foglak az oltárnál várni.-felkaptam a fejem. Az oltárnál? -Andy... -Ha ők mégse támogatnak én akkor is téged választalak. Veled leszek és boldog életünk lesz.-az arcom kezdte simogatni.-Ne mondj le rólam és arról hogy boldogok legyünk. Erre kértelek már máskor is, nemde? -De... -Ne próbálj elhagyni engem Eve. Mert én képtelen leszek egy életre nélküled. Begyógyítottad a szívem, összeraktad a darabjait. -Andy.... -Ne kényszeríts rá hogy most azonnal bemenjek egy ékszerüzletbe és vegyek egy gyűrűt. Mert hidd el képes leszek itt ezen a helyen letérdelni eléd és megkérni a kezed. És csak hogy tudd, nemleges választ nem fogok elfogadni. Soha.-annyira szeretem őt hogy az már szinte fáj. -Nem hagylak el.-mondtam ki. -Nem győztél meg.-a szemei pásztázni kezdték a teret. Majd megpillantott egy üzletet.-Én képes vagyok egy őrültségre. Velem tartasz? -Miféle őrültségre?-kérdeztem azonnal vissza. Magával húzott ahogy egy üzletbe tértünk be. Na nem. -Jó napot. Tudnak most azonnal fogadni?-kérdezte. -Miről lenne szó?-kérdezte a férfi a pult mögött. Én lefagytam. Most komolyan mire készül? A meglepettség miatt szinte kizárt a fülem minden hangot. Arra kaptam fel a fejem hogy a kezem elengedte majd a zakóját felakasztotta a fogasra. Az ingjét kigombolta felfedve a csodás kidolgozott testét. -Andy...-mentem oda hogy megakadályozzam. -Ez a fogadalmam neked.-fogta meg a kezem ahogy egy csókot nyomott a kézfejemre.-Talán így rá tudlak venni hogy velem maradj egy életen át. -Nem szükséges...-a férfi egy pillanat alatt tért vissza ahogy a feliratot a testére helyezte. -Mit gondol? Ide tervezte? -Nem terveztem de ez a nő felborította minden tervem. -Kérem, ne haragudjon de a párom picit megbolondult. Nincs szüksége erre. -Akkor...?-állt meg. -Kezdje.-Andy hangja határozottságot mutatott. -Andy. -Fogod a kezem ugye édes?-a kezeim a kezei között voltak. Figyeltem ahogy a férfi egy pillanat alatt piszkolta be a testét. Andy gyengéden rászorított a kezemre. Én csak figyeltem ahogy a fekete festék a bőrére varródik. ,,E" virított a szívénél a mellkasán. A férfi az utolsó simításokat is elvégezte. Andy arcán büszkeség jelent meg.-Na? -Te...bolond vagy.-még mindig nem hittem el hogy megtette. Miért? Mi lesz ha mégis szétszakít minket a sors? Egy életen át a mellkasán fog a nevem virítani? Miért kell ez neki? Nem értem. -Vedd úgy hogy amíg nem kérem meg a kezed, ez a fogadalmam.-gombolta be az ingjét. -Te...zakkant vagy.-néztem ahogy felállt majd előttem megállt és megcsókolt. -Örökké az enyém vagy most már, történjen bármi. -Magának is lesz valami kisasszony?-szólt közbe a tetováló. -A kisasszony nem szeretne... -Mennyire fáj...a karon? Mármint.... -Eve mire készülsz?-lepődött meg Andy. -I-itt fájna?-mutattam a helyre. Nem tudtam mi ütött belém. De ha Andynek ez a fogadalma akkor nekem meg ez hogy tudja vele leszek. Bármi is történjen. -Nem kellemes de sokan túlélték már.-mosolyodott el a tetováló művész. -Egy A betűt...kérnék.-mondtam ki kissé remegő hangon. -Nem, várjon!-szólt a művészre.-Eve kicsim neked nem kell ezt...-megcsókoltam ezzel beléfolytva a szót. -Fogd a kezem. Ha meg véletlen elájulok, akkor cipelj haza. -Eve... -Akkor mi legyen hölgyem?-kérdezte a felvarrt testű férfi. Andyre néztem és döntöttem. Fél órával később már az utcákon folytattuk az utunkat haza felé. Mégha ruha is takarta a mellkasát tudtam hogy az én kezdőbetűm ott áll rajta feketén. Ahogy az ő kezdőbetűje is az én karomon. Többé nem is tagadhattuk volna. Egy életre megbélyegeztük magunkat. Egymás rabjai lettünk.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
