My World On Fire (1.évad)

68. ,,Mi lesz ha..."

-Szia anya.-fogadtam az ajtóban az anyámat. Nem számítottam arra hogy meglátogat minket. Mégis örültem neki. Végre látja az otthonunkat, látja hol akarok családot tervezni Evevel.
-Szia fiam.-nyomott két puszit az arcomra.-Hogy vagy?
-Jól mert itt van Eve, de...rosszul mert mégsem olyan mint volt.-mondtam őszintén.
-Bejöhetek?-kérdezte mire bólintottam. Nala a kis formás mancsaival azonnal anyám elé sietett.-Úristen!-lepődött meg a szőrgombóc láttán.
-Ő az első gyermekünk, Nala.-mutattam be neki a kis golden retvieverünk majd egy simogatás után a konyhába mentem. Anyám követett.
-Úgy tudtam nem akartál kutyát miután Cocot elveszítetted kiskorodban.
-Így volt. De Eve meglátta őt és hazahozta. És nem bántam. Ő a családalapításunk első foka.-kezdtem a reggelihez.
-Mit csinálsz?-kérdezte.
-Próbálom meglepni Evet valami finommal de...valahogy nem úgy alakul ahogy akarom.
-Segíthetek?-annyira más volt anyu. Bárcsak előbb alakult volna így. Bárcsak megakarta volna ismerni Evet hamarabb.
-Igen.-válaszoltam.
-Lazac és avokádó is van?-kérdezte ahogy benézett a hűtőbe.-Ez jó lesz.
-Mit készítesz?-kérdeztem.
-A híres lazacos, avokádókrémes croissant tojással. Azt te is és Leonor is annyira imádta mindig. Szerintem Eve is szeretni fogja.-figyeltem anyám aki annyira könnyedén mozgott a konyhába. Pontosan tudta mi miután következik, mit kell csinálnia.
-Anya...
-Mond.-figyelt rám közbe.
-Ha...tudtad volna hogy Eve az a nő akibe szerelmes vagyok...támogattál volna minket?
-Amit eddig a saját hibámból elszalasztottam most bepótlom. Minden pillanatban támogatni foglak titeket és segíteni nektek mindenben.
-Akkor rátudnád venni Evet hogy emlékezzen?-reménytelen kérés volt. De reméltem hogy azt mondja megpróbálja.
-Nincs még semmi?
-Én...azt hiszem egy picit nyitottabb lett amint meglátta az esküvői képünket. Nem fél a közelembe. És...-elmosolyodtam.-...azt hiszem tökéletes pasinak gondol. De amíg az én szívem minden dobbanása az övé, ezt nem érzem kölcsönösnek.
-Ne add fel.
-Soha.-vágtam rá azonnal.-Ő az akit akarok egy életen át. Képtelen lennék lemondani róla. Elmondtam neki, ha minden kötél szakad akkor elérem hogy újra belémszeressen. Bármire képes vagyok érte.
-Felvihetem neki én a reggelit?
-Persze.-válaszoltam.-Biztos örülni fog neked, elvégre csak rád emlékezik.
-Fiam hidd el hogy számomra is érthetetlen és fájdalmas hogy csak rám emlékezik a mostani életéből. Én se értem a magyarázatot. Ha lenne képességem azonnal megtenném hogy az emlékeit rólam, átadjam neki rólad. Mert bárcsak rád emlékezne és nem rám.
-Ne mond ezt. Én...hiszem hogy Eve erős és képes lesz leküzdeni ezt. Ha meg....az élet nem segít akkor erősebben kell küzdenem majd.
-Felviszem és...mit szólsz ha áradozok rólad neki egy kört?-elmosolyodtam.
-Rendben.-anyám a tányért a kezébe vette és elindult az étellel az emeletre. Én pedig a gondolataimba roskadva maradtam egyedül a pultnál.

☆☆☆

Andy kedves volt és minden receptet amire szükségem lehetett kiváltott a gyógyszertárba. Vitaminok, kenőcs a sebre a homlokomra és a zúzódásokra. Nagyon figyelmes volt. Direkt előre kikészített nekem egy adag ruhát az ágy végébe hajnalba amíg aludtam. Este ahogy próbáltam elaludni a számomra idegen, de elméletileg ismerős helyen eszembe jutott hogy ha mi Andyvel házasok vagyunk minden bizonnyal egy hálószobába aludtunk. Most akkor ő mégis hol hajtotta álomra a fejét?
Kopogásra kaptam fel a fejem. Igyekeztem gyorsan belebújni a felsőbe ami laza volt ezzel nem okozva a bordáimnak fájdalmat. Az ajtót kinyitva egy ismerős arccal találtam szembe magam.
-Grace!-örültem meg a nőnek.
-Szia drágám. Gondoltam meglátogatlak titeket.
-Annyira örülök neked.-valóban örültem. Végre egy ember akit szeretek.
-Hoztam reggelit. A fiam nagyon kedveskedni akart neked de azért látszik hogy ideges.-helyezte a tányért a komódra.
-Ideges? Miért?-kérdeztem.
-Miattad kincsem. A felesége miatt.
-Grace...
-Látom hogy őrlődik szegény. Ez egy...igazán szerencsétlen helyzet.-a szeme megpillantotta a képet. Ugyanazt amire én is először vetettem pillantást. A kezébe vette és csak nézte. Egy könnycsepp ült a szeme sarkába.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-Istenem...hogy én milyen szörnyű anya vagyok.
-Miért mondod ezt? Grace...-simogattam a hátát.
-Miért nem láttam a fiam boldogságát? Hisz...csak rátok kell itt nézni. Mennyire szerelmesek és...boldogok vagytok itt.
-Számomra is hihetetlen.-jegyeztem meg ahogy az én szemem is a képet nézte.-Nem hiszem el hogy én lehettem ilyen boldog.
-Pedig az voltál szemmel láthatólag. Itt...az egyetlen akinek szörnyen kell éreznie magát én vagyok. Andy akárhogy igyekezett hogy elfogadjalak téged én erősen ellenkeztem. Mert mikor megismertelek...biztosan tudtam hogy téged akarlak a fiam mellé ezért álltam ellen. Nem is sejtettem hogy a fiam a segítségem nélkül is rádtalált és...boldoggá tettétek egymást.
-Andy...azt mondta...családot akartunk. Nagy családot.
-Nekem is mindig azt mondta...ne lepődj meg ha a következő hír amit hallani fogok az lesz hogy nagymama leszek.-mosolyodott el Grace.-Bárcsak megtörtént volna.
-De....én miért érzem azt hogy ha mindez annyira igaz szerelem volt emlékeznem kellene Grace? Mármint...hogy lehet hogy akkor pont őt felejtem el? Ez nem lehet véletlen.
-Mert...talán az élet tudja...még ha ilyen akadály elé állít is ti túllendültök rajta.
-Félek Andyvel elmenni bárhova is. Mi van ha eszembe jutnak dolgok? Lehet hogy most azt mondja minden tökéletes volt de ha mégse? Mi van ha csak csalódok?
-A fiamba? Én soha se csalódtam. És most ne az én makacs hülyeségem nézd.
-Most azt fogod éreztetni velem hogy ő tökéletes de...
-Mert az. És tudom hogy te is így gondolod.
-N-nem igaz.-ellenkeztem.
-Ugyan. Nem azért mert az én genetikám örökölte. De tudom hogy a fiamnál kedvesebb, őszintébb, önzetlenebb, védelmezőbb, szerethetőbb férfi nem létezik.
-Ez a tökéletes férfi leírás. De ilyen nem létezik.
-Akkor tegyük fel hogy valóban nem.-mosolygott rám.-Engedd hogy bebizonyítsa mégis az ellentétjét. Mondta hogy elakar vinni egy két helyre. Még ha félelmetesnek is gondolod menj el vele Eve. Adj neki egy esélyt. Lehet...visszaszerzed az emlékeid...de az is lehet hogy annak hiányában is...újra beleszeretsz. Elvégre te már túl vagy azon hogy elnyerd a szívét mert az övé már a tiéd.
-Lehet a végén még ő is kiszeret belőlem.
-Belőled? Kétlem. Nem így ismerem a fiam.
-Grace...mi van ha nem fogok soha se emlékezni rá...ránk? Mi lesz akkor? Össze fog törni...?
-Akkor szereztek új emlékeket. A fiam nem fog lemondani rólad. Ebben biztos vagyok.
-Nagyon határozott vagy...-mosolyodtam el.
-Csak ismerem a fiam. Te is megfogod és biztos vagyok benne hogy gyorsan megfogja dobogtatni a szíved.-valóban? Ennyire könnyű lenne majd beleszeretni ebbe a férfiba? Majd kiderül.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*