A rosszcsaj élete /BEFEJEZETT/

1.rész

Bemutatkozás-Most elmesélem nektek a történetemet

Minden évben eljön az a csodálatos őszi hónap, amit a diákok nagy többsége hatalmas örömmel vett a szájára. Ez volt a szeptember, ami megnyitotta előttünk a börtön...vagyis az iskola kapuit.

Sajnos én is ezek közé az iskola kedvelő fiatalok közé tartoztam. Egyszerűen imádtam iskolába járni. Kedvenc tevékenységeim közé tartozott a tanulás, hogy órák hosszat üljek a padomban, és hallgassam, ahogy a tanár elmondja a tananyagot, dolgozatot írat, vagy éppenséggel ordibál, hogy miért nem figyelünk oda. Igen, én pont erre vágytam! (Remélem értitek a szarkazmust).

A becses nevem nem volt más, mint Victoria White és idén kezdtem a 10. osztályt.

Mondanom sem kell, de utáltam a sulit.Talán az egészben az volt a jó, hogy még több időt tölthettem a barátaimmal. Mintha ez a suli nélkül nem menne...

A gimnázium az a hely, ahol rengeteg a klikkesedés, és a diákok egy tipikus ranglista alapján vannak beosztva, és küzdened kell ha magasabbra akarsz jutni. Na én ennek a ranglistának a tetején álltam. Ez volt a Menő kategória, amit a tanárok csak balhés társaságnak neveztek. Sokan csak álmodoztak, hogy közénk tartozhatnak. De ezért a rangért tenni kellet, és valljuk be én örömmel tettem érte. Nem egy balhéba benne voltam, visszaszóltam a tanároknak, csínytevéseket ötleteltem ki, ami az osztályfőnökömhöz, vagy a diri irodájába vezetett. Ezért is hívtak a gimiben engem a rosszcsajnak . Imádtam felrúgni a szabályokat. Felpörgetni az uncsi sulis hétköznapokat.

Reggel 6:30 kor keltett a telefonom hangos csörgése , amire nagy nehézségek árán felkeltem pihe-puha ágyamból , és lebattyogtam a konyhába, hol anya és apa a konyhában az asztalnál ülve beszélgettek , és kávéjukat szürcsölgették.

-Jó reggelt! -köszöntem nekik fáradtan, és helyett foglaltam az egyik szabad széken.

-Jó reggelt! -köszöntek vissza mosolyogva.

-Kicsim, később kell bemennem dolgozni a munkahelyemre , ha gondolod elvihetlek!?- kérdezte apa, felállva az asztaltól, hogy betegye a bögréjét a mosogatógépbe.

-Oké. -egyeztem bele. Legalább nem kell gyalogolnom az első nap. Apa elmosolyodott, és "akkor ezt most megbeszéltük „ pillantással kisétált a konyhából.

- Mit kérsz reggelire?-pattant fel anya a helyéről -Kakaós csigát, vagy a megmaradt palacsintát?- kérdezte a hűtőben kotorászva .

-Hmm... legyen palacsinta, nutellával!-jelentettem ki , mire anya kibújt a hűtőből és elmosolyodott.

-Ki gondolta volna.-gúnyolódott, majd gyorsan megkente a palacsintám, és már le is rakta elém. Imádtam a nutellát, egész nyáron azt ettem reggelire. Anya már meg is próbált leszoktatni, de nem jött be a hadművelete.

-Jó étvágyat kincsem!-mondta, mire mosolyogva megköszöntem, és már neki is láttam a guszta reggelimnek.

Rekord gyorsasággal bezabáltam a palacsintát , majd a tányért berakva a mosogatógépbe , felszaladtam a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, majd egy fekete térdénél kiszaggatott farmert, és egy sima fehér pólót kikaptam belőle , és összeszedve a többi cuccommal együtt a fürdőbe mentem. Gyorsan felöltöztem , és a sminkcuccomban kotorászva kivettem a szokásos sminkemhez szükséges dolgokat. Kifestettem a szempillám, kihúztam a szemem, és felkentem a halvány színű szájfényemet a számra.

Az évnyitó már a hétvégén meglett tartva , ezért nem kellett hála az égnek ma ünneplőbe mennem. Bár imádtam fekete ruhákba járni, szinte mindig megtalálható a ruházatomban. Ha tehettem szinte mindig abba jártam. Ilyen volt a stílusom.

Sminkelés után, elővettem a fésűmet, és hosszú szőke hajamat kifésültem, utána pedig fogat mostam. Mivel egész hamar elkészültem, még kicsit leültem az ágyamra, és megnéztem a Facebookot. Majd úgy 5 perc múlva, látva az időt, felkaptam a táskám, és lerobogtam a lépcsőn. Gyorsan adtam anyának egy puszit , majd felvettem fekete Nike cipőmet, és kiléptem a még forró szeptemberi időbe.

A ház előtt apa már a kocsiban ülve várt rám, így gyorsan bedobtam a hátsó ülésre a táskámat, majd bepattantam apa mellé az anyósülésre. Erre apa beindította a motort, és kihajtva a házunk elől, el is indultunk a suliba.

A suliba vezető úton csak bámultam ki az ablakon, és az elsuhanó házakat, és fákat néztem. Miközben halkan szólt a rádió, és valami reggeli adás ment, ami apa örömmel hallgatót, viszont engem nem nagyon izgatott, így csak hülyén néztem apára, amikor hirtelen felkacagott mellettem. Míg meg nem érkeztünk a sulihoz. Apa gyorsan leparkolt az út szélén, mire én meg már pattantam is ki, becsapva az ajtót.

-Szia kicsim! Szép első napot!-húzódott le a kocsi ablaka, amin apa kukucskált ki.

-Kösz. - erőltettem magamra egy műmosolyt, majd intettem egyet apának, aki beletaposva a gázba elhajtott.

Amint nyoma veszett az autójának, hátat fordítottam, és elindultam a börtönbe...