A farkas fiú (SeBaek)

6.rész

-Sehun.-suttogva ejtem ki azt az egy nevet. Amire sose gondoltam volna...de ahogy szemeimbe mered..ezt a csillogást.100 közül is felismerem.Felkapja fejét és fülét visszahúzva simul tenyerembe amit lassan felé emeltem.Lassan,finoman simítok végig feje tetején majd leengedve térdeimet nekidőlök a mögöttem lévő kidőlt fának, és engedem hatalmas fejét hagy tegye ölembe.Szinte alig fér el a fél feje combjaimon.

A nap lemenőben van,még mindig ugyanott ülök Sehunnal. Még mindig farkas alakban van és nyelvével már szépen letisztította a sebeimet.Érzem hogy testemet elhagyta az erő ahogy simogatom csillogó szőrét.Néha megállok a simogatásban és rajta felejtem kezemet pár perc pihenőre,majd kezdtem elölről.Egészen lehűlt már a levegő elvégre csak sötétedik,bár Sehun melegít a lábam szára mégis fázik egy kicsit ahogy kezeim is.Biztos kifáradt mert még mindig alszik,nem akarom felkelteni de nem nagyon akarok itt éjszakázni.

-Sehun.-párszor elhangoztattam nevét de nem reagált rájuk, így kezeimmel lökdösni kezdtem.-Sehun!Ébredj fel.-nyüszögött egyet amitől megijedtem de ahogy lassan rám emelte tekintetét elmosolyodtam.Még farkas alakban is látszódik mellyire komás ébredés után.-Menjünk vissza.Jó?-feltápászkodik rólam majd megvárja amíg én is felállok és támaszként jön mellettem egész végig.Karomat átvetettem hátán amin ép hogy sikerül, és rá támaszkodva lassú léptekkel indulunk haza.

Nagyon fáradt vagyok.Érzem ahogy össze-összerogynak térdeim de Sehun mindig megáll és megvárja amíg összeszedem magam és folytatjuk utunkat.Nem tudom mennyi ideje jövünk már de lassan kezd korom sötét lenni és alig látom az előttünk lévő utat.

-Sehun.-halkan morog egyet.Talán evvel jelzi hogy figyel.-Nem látok.El fogok esni.-szinte magam elé képzelem ahogy forgatja szemeit.Elmosolyodok a gondolattól de ahogy hirtelen eltűnik mellölem nyekkenve dőlők el mit egy krumplis zsák.Karajival erősen tart ahogy mellhasának dőlve támaszkodok.Kezeimet megfogta és nyaka mellé helyezte őket jelezve hogy kapaszkodnak meg.Ahogy össze fonódtak ujjaim tarkójánál, lábam alá nyúlt és felkapva őket indult tovább.Ha nem lennénk ilyen nap után biztos sipítoznék hogy tegyen le de se erőm,se kedvem nincs civakodni vele így inkább szíve dobogását hallgatva szenderedet álomba, meleg testéhez préselve magam.

Mi ez az érzés? Mintha bizsergetni valami a bőrömet.Talán a napfény? Vagy csak képzelem? Ki tudja.Szemeimet kinyitva meredek a plafonra.Most nem a fehér kis szobában vagyok mint minden egyes alkalommal amikor ilyen ,, kalandos" napon estem át.Ez a szív kék....biztos vagyok benne hogy nem a saját szobámban vagyok.Mivel a házban nincs ilyen színűre festve helység,gondolom Kriséknél vagyunk.Lassan oldalra döntöm fejemet és az üres szoba helyet egy békésen szuszogó Sehunnal találom szembe magam. Fejemet az ellenkező irányba fordítom és ahogy testemet is mozdítanám fejem után.Rájövök hogy ez bizony nem nagyon fog menni, mivel Sehun kezei testemet fogják körbe és még a lábát is átvetette az enyéimen.Sóhajtva dőlők vissza eredeti helyzetembe és pár perc némaság után megunom a semmit tevést és ujjaimmal Sehun arcát kezdem nyomkodni.Szemöldökeit összehúzza és kisebb fintorokkal reagál piszkálásomra.Felkuncogok rajta és ahogy végigsimítok arca vonalán...rádöbbenek hogy mi a francot is csinálok.Idegesen ülök fel evvel felébresztve a mellettem alvót aki kissé ijedve néz fel rám.

-Jó reggelt.-motyogom neki.-Bocs hogy felébresztettelek.-csak megrázza fejét és nyögve egyet takarja be megint magát becsukva szemeit.Tehetetlenül ülök az ágyon és megmentésemre kopognak az ajtón.Felpattantam, magamat is meglepve milyen gyorsan és az ajtóhoz lépve kinyitottam azt.Chen állt előttem széles mosollyal az arcán.

-Jól vagy?-bukkant fel hirtelen Luhan.

-Gyere reggelizni.-ragadta meg a kezem Xiumin és húzni kezdet a konyhába.