A farkas fiú (SeBaek)

14.rész

-Sehun hol van?-rohantam ki a ház elé ahol a cigisek szívták, ki tudja hányadik szálukat.

-Rómeó?-fordult felém Suga.-Fent alszik a szobájában ,csak a királyfiját várja hogy felébressze.- a többiek piszkálódását meg sem várom amit Suganak küldtek, hogy mennyire cukin fogalmazott.Felrohantam az emeltre és minden szobába benyitottam ,de persze a legvégén találtam meg a Sehun feliratú ajtót.Nagy levegőt vettem és lassan benyitottam.A franciaágyban feküdt és nyakik be volt takarózva.Lassan mellé sétáltam és leültem az ágy szélére.Csak néztem arcát amin kisebb horzsolások vannak és homloka most be volt kötve.Könnyek szöktek a szemeimbe és halk zokogásba kezdtem.Lassan felé hajoltam és ahogy könnycseppem rácsöppent arcára letöröltem azt így végig simítottam arcán.

-Bárcsak fent lennél.-vártam a mesébe illő jelenetet hogy kinyissa pilláit és egy csókot adva felelje hogy ,,Fent vagyok" vagy valami..de semmi.Meg se moccan csak csendesen alszik.Bemászok mellé és bebújva a takaró alá ,óvatosan hozzá kúszok és gyengéden átölelem karjaimmal.Érzem ahogy mellhasa egyenletesen emelkedik.Megnyugtat halk szuszogása, így nem jelentett nehézséget elaludnom amit sajnos nem élvezhettem olyan sokáig ,mivel reggel 10 órakor már az ágyon ültem törökülésben, és az ablakon kifelé bámulva vártam hogy rajtam kívül valaki más is életjelet mutasson a házban.Összerezzentem ahogy hirtelen megmozdult a mellettem fekvő, így abbahagytam a bámészkodást és felé fordultam.Alig nyitotta ki szemeit,gondolom bántja a napfény.-Sehun.-magam is meglepődtem hangomon,szinte csilingelve ejtettem ki. Az említett rám nézet és bár kinyitotta a száját...semmi nem hagyta el.Halványan elmosolyogtam rajta és csak bámultuk egymást. Sehun helyet foglalt előttem ugyanolyan pózban mint én ,és tenyerét arcomra tapasztotta.Úgy vizsgált mintha nem hinné el hogy itt vagyok...ezt inkább nekem kellene tennem.

-Ba-megfogtam kezeit és biztatóan szorítottam rajta.

-Gyerünk, ügyes vagy!- csak nagy levegőt vett és bár akadozva de nekilátott első mondatának.

-Baek-hyun.-szélesen elmosolyodtam elvégre elég cuki hogy az én nevemet mondta ki először.-Hi-á-nagyon -látszódik hogy erőlködik így csak megpaskoltam a vállát.

-Ennyi elég lesz.Majd később próbáld meg megint.-csak bólintott de szomorkásan nézet utánam ahogy kikeltem az ágyból, és az ajtóhoz mentem.-Jössz?-a hülye feje,mintha egy kisgyerekkel beszélgetnék.Szorosan jött mögöttem ahogy a nappaliba haladtunk. -Nincs még fent senki?-a konyhába menve szerencsémre,vagy mégse, egy komás Chenel találtam szembe magam.

-Jó reggelt.-motyogta az óra alatt.-Kávét?

-Kérek.Te?-Sehun csak megrázta a fejét így Chen csak nekem  készített. Lassan a többiek is leszállingóztak hozzánk.Valaki a nappaliba ment valaki itt marad velünk a konyhában,de a genszterek kimentek cigizni .Meglepetésemre már Lay is lejött.-Jól vagy? Nem kellene még feküdnöd?-léptem azonnal mellé.

-Már semmi bajon.-legyintet.-Farkas vagyok gyorsan gyógyulok.Ahogy a többiek is.-igaza van elvégre most már senkinek sincs semmi baja.Még egy előny a farkasoknak.

-Kávét!-szinte ájultan eset be a konyhába Kris és azonnal leült az egyik székre.-Meghalok.-nyöszörgött miközben a fejét lehajtotta az asztal lapra. Tao is csatlakozott hozzánk de ő már sokkal jobb állapotban volt mint párja.

-Tao te kérsz kávét?-Suho anyai szeretettel  nézet az említettre aki csak megrázta a fejét.-Attól még ihatsz kávét.

-Tudom.Csak..csak most nem kérek.-leült az asztalhoz és csak mosolygott magában.

-Tegnap este hányt.-Tao gyilkos pillantásokat küldőt barátja felé aki észre se véve őt folytatta.-Kétszer is.

-Tényleg?-Suho meglepődve nézet Taora aki csak egy aprót bólintott.-Ezt vehetjük jó jelnek.-mosolyodott el szélesen ahogy a helységben lévők is. Megreggeliztünk és délután kettőkor I.M-ék is el mentek bár még előtte részem volt egy élvezetes beszélgetésben Sugaval.

-Baekhyun.-szeme sarkából néztem rá miközben a kávémat iszogattam.-Tudom hogy..hogy elég rosszul indítottam de.-elhallgatott .-De jó lenne ha megpróbálnánk jól kijönni.-félrenyeltem és miután kiköhögtem magam megtöröltem számat.

-É-értem.Hát..igazából nem rossz ötlet.-senkinek nem jó így.És bármennyire nehezemre is esik elismerni...most igaza van Suganak.

-Akkor ..tűz szünet?-nyújtotta felém a kezét.

-Inkább fejezzük be a háborút.-felnevetett és erősen rászorított kezemre miközben kezet ráztunk.

-Csak nem rühellsz te!-veregette meg hátamat.

-Ez rád is igaz.-ütöttem meg finoman a hasát.-Amikor behúztam neked simán megverhettél volna.Erős vagy arra rájöttem tegnap.Miért nem tetted?-féloldalasan elmosolyodott.

-Ha verekszek Jin nem csinál nekem kaját.Egy verekedés sem ér annyit hogy ne egyek aznap.-szóval egy vacsora mentet meg attól, hogy szét legyen verve az arcom .Hízelgő.

Feltakarítottunk a tegnapi és a mai nap után és ahogy végeztünk, haldokolva estem be Sehun szobájába,helyesbítve az ágyába.

-Meghalok.-nyöszörögtem miközben bebújtam a takaró alá.-Sehun..nem jössz?-a szobaajtó nyitva volt így biztos meghallott.

-De!-elég pösze a gyerek de hát még bele kel jönnie.Már elég sok szót mondott ki , persze rövidebbeket és néha próbált beszállni a beszélgetésbe, de nem sikerült neki sajnos.De ilyenkor mindig odafordultam hozzá és én végighallgattam mit akar mondani.-B-ae-kehun.-felé fordítottam a fejem és hevesen intet hogy menjek oda.Bár nem volt sok kedvem felálltam és ahogy mellé értem megragadta a karomat és elkezdet húzni.

-Sehun ,inkább menjünk aludni!-dünnyögtem a hátába, mivel neki támaszkodva totyogtam utána.

-Hova mentek?-érdeklődött Chanyeol ahogy áthaladtunk a nappalin, egészen ki a kertbe.

-Ki.-ennyit mondott Sehun és csak előre nézve húzott maga után.

-Hova megyünk?-nem felelt csak felkapott és elkezdet szaladni.Sipítoztam rendesen hogy tegyen le de nem fogadott szót csak amikor ahhoz a házhoz értünk ahol Chanyeolal voltunk.

-Vár.-előre bement a házba majd kis idő múlva visszajött és kezemet megfogva mosolyogva beléptünk a házba.

-Mi a.-szám elé kaptam kezeimet.-Úr isten!-leguggoltam és a rózsaszín takarót lehajtva megpillantottam egy alom kölykök.-Nagyon kicsik.-óvatosan felvettem a széléről az egyik  kölyköt és majd ugrándoztam örömömben.A gyengéim a kölykök, az már egyszer biztos!-Mennyi idősek?-erősen elgondolkodott Sehun és nagy levegőt vet , mint ahogy minden egyes mondatánál.

-1.-mutatta ujjával.-Hó-ap.

-1 hónaposok?-bólintott és elmondta még egyszer de most már hibátlanul.-Az anyukájuk?

-El.-elszomorodtam.

-Árvák.-aprót bólintott és leült mellém és vállamra tette a kezét.

-Sug....suga. El.-mutatott a kölykökre.

-Sugaékhoz kerülnek? Mondjuk náluk már vannak kölykök.-gondoltam vissza amikor kiengedtem a kicsiket náluk.

-Igen.-jól esik hogy vigasztalni akart és megakart győzni ,hogy jó sorsuk lesz a kicsiknek.Egész nap ott voltunk és amikor nem a kicsikkel játszottunk pár szót is segítettem Sehunnak kimondani.Észrevettem hogy egyre-egyre közelebb jót hozzám és most már mögöttem ül széttárt lábakkal, így mellhasát hátamnak préselte teljesen és nagyokat szippant nyakhajtatómnál.

-Csikizel.-kuncogok fel ahogy orra hegyével nyakamon futkos föl-le.

-Baekhyun.-kiráz a hideg ahogy fülembe suttog, és ezt észre is veszi.Szélesen elmosolyodik és karjaival átölel.-Hiányoltát.