A farkas fiú (SeBaek)

13.rész

-Általános és középiskolában ballagás  után ,Baekhyun megdugta az iskola igazgatóját. Enyémek pedig a helyettesek voltak.

-MI VAN?-csendre intette D.O.

-Halkabban!Nehogy felkeljen!

-Ezek a gyenguszok? Hogy lefeküdtetek az iskolátok igazgatójával!?-csak halkan nevetni kezdtek és én majdnem elengedtem egy halk kuncogást.

-Igen.De inkább nem mesélek. Bűntudatom lenne utána.Ne haragudj.

-Semmi baj.Lehet jobb is hogy nem mesélsz.Ez is sokkoló volt.-pár percig még feküdtem majd meg játszottam hogy ,, ép most ébredtem fel és komás vagyok" perceket majd teljesen más témával beszélgettünk tovább mint amiről eleve beszéltek felébredésem előtt.

Lassan hajnali 1 lesz és a srácok még sehol.Idegesen járkálunk ide-oda a házban.Néha kimegyünk az udvarra de beleunva a mászkálásba letelepedtünk a teraszra és onnan bambultunk magunk elé.

-Hol vannak már?-szűrte fogai között D.O

-Biztos nemsoká itt lesznek.-próbálta nyugtatni Tao de a pingvin egyre idegesebb lett ahogy telt az idő.Én bementem inni amikor vonyítást hallottam meg a távolból.Kirohantam a fiúkhoz akik meglepetten néztek engem.

-Itt vanak!Hallottam őket!-egyből felálltak és a ház elé lépve figyeltük az erdőt mikor bukkantak fel.Isten tudja hány hosszadalmas perc múlva egy lihegő Luhannal találjuk szembe magunkat.

-A többiek?-szaladok hozzá hogy megtámaszkodhasson rajtam.

-A-a háznál.-lihegve mutat a saját házuk felé.-Baj...b-baj van!-ijedten nézünk össze a fiúkkal a legrosszabbra számítva.

-Oda kel mennünk.-indul el idegesen Tao.

-Luhant vinnünk kel.-ragadja meg karját D.O.

-Majd én viszem.-hátamra ép felbírt mászni Luhan egyből elájult szegény.

-Neked nehéz majd én!-erősködött Tao.

-Terhes vagy a isten basszon meg!-kiáltottam rá amitől fülét-farkát behúzva kicsit megsértődve bujt D.O mögé.A srácok előre rohantak de én csak kocogni bírtam Luhan miatt. Pár perccel később értem oda a házhoz ,ahol a bejárati ajtónál egy aggodalmas Chanyeol állt és ahogy megpillantott minket egyből hozzánk rohand és Luhant felkapva berohant a házba ,utána pedig én.Cipőmet hanyagul lerúgtam a lábamról és a nappaliba mentem.Mindenhol feküdt valaki.A kanapén,fotelen,földön ki hova bírt.

I.M-ék is itt voltak. A konyhába menve elakadt lélegzetem ahogy megpillantottam az ebédasztalon fekvő Layt, akit félre érthetetlenül J-Hope és Yungguk műtőt..kihangsúlyozom MŰTÖTT!

-Baekhyun.-Suho kétségbeesett,könnyes tekintetével találtam szembe magam.-Kérlek segíts!Neked van egészségügyi végzetséged. Segíts!-csak határozottan bólintottam és miután kezet mostam J-Hope mellé léptem.

-Ezt fogd meg.-nyújtotta nekem tűt.-A két borda közé egy kés pengéje szorult és elferdült így nem bírunk hozzáférni!-kikerekedett szemekkel néztem rá.Már volt részem műtéten de ilyen esettel még nem találkoztam.

-Megnézhetem?-átadta a helyét és bár biztos voltam benne saját magam is meg győződtem  róla hogy tényleg ez  a helyzet.-Milyen gyorsan forr össze egy csont a farkasoknál?

-Pár hét.De miért kérded?

-Ha eltörjük itt.-mutattam a megfelelő helyre.-Akkor kibírjuk húzni a pengét.

-Elakarod törni a bordáját? 

-Nincsen megfelelő eszközeink. Kórházba meg nem mehetünk.

-Nem rossz ötlet. Jin!-az említett egyből mellette termett.Mint valami villám.-Szólj Suganak hogy azonnal jöjjön ide!-pár pillanat múlva már az említett a konyhában is volt.-Baekhyun.-emelte rám a tekintetét.-Tiéd a terep!-remegő kezekkel vettem át J-Hope helyét.

-Ne kímélj szuka.-mosolyodott el Suga.

-Ezt a bordát kellene eltörnöd.-mutattam a csontra.-De ha lehet úgy hogy csak a tetején.-húztam végig a felületen.-Csak megrepedjen.-bólintott és ujjait megropogtatva meg markolta a csontot.

-Undorító.-fintorodott el majd izmai befeszültek és hangosan morogva kezdte el lassan törni a csontot.

-Még egy kicsit.-tiszta vörös volt már a feje de nem hagyta abba ,és ahogy elértük a szükséges törésvonalat szóltam hogy ennyi elég lest.J-Hope mellém lépet és segített kivenni a pengét vezetőnkből.Rájuk bíztam a összevarrást így már mentem is a nappaliba segítségnek.Először Krist pillantottam meg a kanapén kiterülve ami előtt letérdelve Tao sírt ,erősen szorítva párja kezét.-Mi történt?-léptem mellé.

-Enyhe agyrá-ázhodhásh!-erősen megszorítottam a vállát biztatás képen de szerencsére a többieknek ennél csak enyhébb sérüléseik lettek.

Miután minden sérültet el látnunk bevittem Layt a szobájába és kettesben hagytuk őket Suhoval. Van pár dolog amit meg kel beszélniük. Kris is magához tért és egyből Tao-t nézte sérülések után kutatva de az említett csak még jobban elkezdet sírni ,mert meghatotta hogy párja olyan hülye..hogy vele foglalkozik nem pedig magával ,pedig ő szenvedett agyrázkódást.

A kanapén ültem teljesen kifáradva ,amikor bevillant hogy akiért volt ez az egész...nincs sehol.