A farkas fiú (SeBaek)

34.rész

-Ne mozdulj.Mindjárt oda érünk.Maradj ott!!

-De nagyon nehéz az a..-a telefon kijelzőjére néztem.-Sehun?H-halló?-kinyomta.Addig kel kibírnom amíg ide nem érnek a fiúk.A kölykök keserves sírásba kezdek így még nehezebb dolgom van azzal,hogy visszafogjam az ép betörni készülő farkast.Minden perc egy örökké valóságnak tűnik,szinte el sem hiszem hogy ilyen sokáig érnek ide a srácok.-Mi volt ez?-kaptam balra a fejemet.Elhallgatott...a gyilkos csend körbelenget minket.Csak szapora légzéseimet lehetett hallani és a szívem hangos dobogását.Remegő lábakkal felálltam és a hátamat nekitámasztottam az ajtónak.20 perc...20 perc telt el mióta felhívtam Sehunt. Kezdtem elveszteni a nyugalmamat!Telt-múlt az idő és ahogy feleszmélek már egy óra is eltelt.-Hol vannak má-

Elhallgattam és ahogy meghallottam egy messziről jövő vonyítást, hatalmasat sóhajtottam és halványan elmosolyodtam.-Végre.

-Baekhyun!!-kikerekedtek szemeim és egyből a zárral kezdtem el babrálni.

-ITT VAGYOK!-dörömböltem az ajtón és miután sikerült kinyitnom egyből kirohantam a házból.

-Hála istennek.-ölelt meg Chen.-Jól vagy?

-Igen.A többiek?-néztem körbe.

-Valaki bejött a terültünkre.És nem I.M-ék voltak.A kölykök?-visszamentem a házba és ahogy megnézte a kölyköket kissé ijedt fejet vágott.

-Valami baj van?-törtem meg a csendet.

-Ezek a kölykök...nem olyanok mint mi.-szinte undorral az arcán meredt a kölykökre.

-Rendes farkasok ?-guggoltam le a kölykök mellé.És ahogy felakartam emelni az egyiket karomnál fogva visszahúzott Chen.

-Ne lehet veszélyesek!-hitetlenkedve néztem rá.

-Veszélyesek?Chen ezek csak kölykök.-kezeim közé vettem az egyik kölyköt.-Látod?-mosolyogtam rá.-Nem bántanak.Ugye kicsi?-a kölyök csak arcon nyalt.

-Megjöttek.-fordult meg Chen.Luhan lépet be elsőnek majd Suho.

-Ezek..-Luhan is olyan arcot vágott mint Chen.-TEDD LE!-kiáltott fel ahogy meglátott egyet.

-Menjetek ki!-szólt rájuk Suho és egy kisebb dobozzal a kezében felém közeledett.-Baekhyun. Tedd be őt ide.-mutatott a dobozra.Miért viselkednek így?Betettem a kölyköt a dobozba és irritált a többiek tekintete.Ahogy az utolsó kölyköt tettem be a dobozba, betakartam őket egy pléddel majd felkaptam a dobozt.

-Mehetünk?-bólintottam egyet és Suhot követve kimentünk a többiekhez.

-Ez meg?-törte meg a csendet Kris. Értetlenül néztem rájuk. Mi ez a tekintet?Szinte fojtogató volt a légkör.

-Baekhyun.-sietett hozzám Sehun és szorosan megölelt.Letettem a kölyköket a földre így már mindkét kezemmel átbírta karolni Sehunt.-Jól vagy?-fogta arcomat két tenyere közé.

-Igen.-mosolyogtam rá és egy csókot nyomtam ajkaira.

-Figyeljetek ide.-Layra kaptuk a fejünket aki nagyot nyelt.-A kölyköket..hazavisszük.

-HOGY MI?-csattant fel Luhan.-Ezeket a dögöket!Én nem leszek velük egy fedél alatt!

-Egyetértek vele.-lépet Luhan mellé Kris.

-Tényleg nem a legjobb ötlet.-sóhajtott fel Kai.-Mind tudjuk hogy..milyenek.Veszélyesek.- dühös voltam..nagyon.

-Veszélyesek?Ti meghülyültetek vagy mi?-meredtem Luhanékra.-Ezek kölykök!-leguggoltam és az egyik kicsit kezeim közé vetem.-Ez veszélyes?-a kölyök csak nyakamhoz bujt és aludt tovább.-Kisbabák!Hogy lehetnének veszélyesek?

-Te ezt nem értheted!-kiáltott rám Kris.Máskor biztos beszartam volna tőle de most cseppet sem féltem.

-Hát nem értem!-kiáltottam.-Nem értelek titeket!-visszatettem a kölyköt a dobozba.-Ha ennyire szúrja a szemeteket.Akkor nálam lesznek!-felkaptam a dobozt és elindultam haza,egyedül.

-Állj meg.-loholt utánam Sehun de nem érdekelt.Miért beszéltek így a kicsikről?

-Mit vétettetek?-pillantottam a kicsikre.-Semmit.Hisz még kicsik vagytok.-mosolyogtam rájuk.

-Figyelj.-ugrott elém Sehun.-Ne lágy dühös. Oké?-simított végig karomon.

-Hogy ne lennék amikor így beszéltek róluk?Sehun nem tettek semmi rosszat.Nézd meg.-tanakodott majd lepillantott a kicsikre.

-Baekhyun.Nem átlagos kölyök.Nekik..nem kellene élniük.

-Tessék?-nem kellene élniük.Nem átlagos kölykök...ezek.

-El kel vinnem őket.-nyúlt a doboz aljához de én elfordultam és a szemeibe meredtem.

-Ne érj hozájúk.-szűrtem fogaim között.

-Ne csináld ezt.Ne nehezísd meg a dolgokat.-sóhajtott és ismét a kölykökért nyúlt.

-Menj el!-kiáltottam rá.-Sehun ha nem mész el.Olyat teszek amit megfogok bánni.-mérges voltam, és tudtam hogy csak én vigyázhatok a kölykökre.Sokat sejtően nézet rám majd hátrált egyet.

-Ad ide őket.-hangja lágy volt és türelmes.Felém nyújtotta két karját de nem hatott meg.Sose adom őket oda..senkinek.

-Nem.Nem bízok bennetek.-kikerekedett szemekkel meredt rám.

-Baek.-ijedten fordultam meg és megpillantottam Suhot és D.O-t.-Nincs semmi baj.Nem bántsuk őket.-mosolygott rám.

-Nem!Menjetek el!-hátrálni kezdtem majd kikerültem Sehunt és bár tudtam hogy utol fognak érni, rohanni kezdtem.Hazáéig meg se álltam de ahogy a házhoz értem megláttam a teraszon a többieket.Megálltam az erdő sűrűjében és letéve a földre a kölyköket, óvatosan leemeltem róluk a ruhát.-Nincs semmi baj.-suttogtam.-Nem lesz semmi baj.-holnap hétfő.Ha valahogy elbírnék menni a kocsihoz,akkor visszabírnék menni a városba.Hajnali 1 óra, még mindig itt vagyok az erőben a srácok pedig ketté váltak. Tao,D.O és Xiumin itt maradtak a háznál a többiek pedig a keresésemre indultak.Már csak pár méter választott el a kocsimtól, alig 5 méter.

-Xiumin gyere be egy percre.-D.O hangja ütötte meg a fülemet.-Legalább egy kávét igyál.

-Rendben.-feltápászkodott a székröl és bement a házba.

-Most vagy soha.-a kocsihoz rohantam és az ajtót kinyitva beszálltam.A kölyköket az anyós ülésre tettem és szerencsére a kulcsot is benne hagytam.Ahogy beindítottam a motort egyből kirohantak a srácok de mivel bezártam az ajtókat nem bírtak beszállni az autóba.

-ÁLLJ MEG!BAEKHYUNNNN!-tisztán hallottam Tao hangját de most csak egy cél lebegett az arcom előtt.Az hogy biztonságban legyenek a kölykök.A visszapillantó tükörbe pillantottam és megláttam hogy Xiumin farkas alakban rohan utánam. Még jobban beletapostam a gázba és az volt a szerencsém hogy kiértem az erőből így Xiumin megtorpant a földúton.Nem hagyhatják el az erdőt.Hisz akkor megláthatják őket.Nem lassítottam le hisz megvoltam győződve róla hogy utánam fognak jönni.Ahogy leparkoltam a ház előtt, kipattantam a kocsiból és felsiettem az emeltre.Kulcsra zártam az ajtót és miután leültem a kanapéra,csak akkor nyugodtam meg.Nem telt el negyed óra meghallottam a bejárati ajtó dörömbölését. Csendesen lépkedtem az ajtóhoz és a kis lencsébe nézve megláttam ahogy Sehun dörömböl az ajtón.Nem volt egyedül Layt is láttam és még a többiek hangját is hallottam.

-Nyisd ki az ajtót.-Suhot meghallva beharaptam alsó ajkamat és leültem a földre,hátamat az ajtónak támasztottam.

-Kérlek kicsim.-suttogta Sehun.

-Sajnálom.-alig hallhatóan mondtam, de biztos voltam benne hogy  akinek szántam  meghallottam.-Sajnálom Sehun.