A farkas fiú (SeBaek)

10.rész

Valaki a nevemet mondja.Ki lehet az?Hol vagyok?

A hangfoszlány egyre jobban hangosodik.

-Baekhyun!-D.O hangja csilingel a fülemben.Lassan kinyitottam szemeimet ,és a kis pingvin meg könnyebbült tekintetével találom szemben magam.

-Mi történt?-ültem fel a kanapén.

-Hirtelen elájultál.Tegnap óta megállás óta motyogtál és forgolódtál.-ült le mellém Suho.-Mi történt?

-Beszéltem Sehunnal.-D.O csak értetlenül nézet de Suho csak halványan elmosolyodott.

-És mondott valamit avval kapcsolatban hogy mikor fog visszajönni?

-Azt mondta hogy nem kel sokat várni.-alig emlékszek valamire.Mintha meg se történt volna...de várjunk csak.Meg sem történt, elvégre csak álmodtam.

-D.O menj szólj a többieknek hogy felébredt.-az említett bólintott és egyből ment is.-Jól figyelj Bekhyun!-szorított rá a kezemre Suho. Kicsit megijedtem mert olyan mintha mérges lenne.-Ez nem csak egy egyszerű álom volt. Sehun így kommunikált veled.Nem lesz elég időnk hogy elmesélj mindent. Layal tudjuk hogy Sehun már túl régóta van távol.Valami történt vele ,de mi nem mehetünk el.Neked kel megkeresned őt!-kétségbeesve szorította karomat.-Csak te tudod merre van.Kérlek segíts neki!-megszeppenve néztem hyungomra. Sose láttam hogy ennyire tehetetlen lenne  valamivel kapcsolatban.-Baekhyun, ígérd meg hogy visszahozod!

-Megígérem.-bólintottam határozatlanul.Hogy is lennék magabiztos,nekik kellene tudniuk ezt az egészet..nem nekem!Én nem tudok eligazodni az erdőben.Meg úgy sehol se!

Már hazajöttünk D.O-val ,de még  mindig Suho és az állom jár az eszemben.Mégis mit kellene tettem? Sehun nem mondott semmi olyasmit amivel segítene a megtalálásában.Már elmentem arra az ösvényre is ahol az álmomban veszekedtem Sehunnal. De semmi nem láttam ott ami segítene. Lassan egy hónapja hogy elment Sehun. Suho azt mondta a 2-3 hét múlva  már hazaszoktak menni a farkasok az átváltozás után. Napról-napra egyre idegesebb leszek ,és állandóan a kertet figyelem az ablakon keresztül.Vagy ha sikerül elaludnom akkor is azon vagyok hogy álmodjak valamit.Most kivételesen nem otthon gubbasztok ,hanem Xiumin szobájában ülök az ágyán.Egymásra találtunk a hörcsögpofival.

-Ne idegeskedj.Tudtuk hogy Sehunnak több idő kel.-hazug.Bár vigaszként szánta akkor is rosszul eset hogy szemrebbenés nélkül bírt nekem hazudni.

-De ilyen sokáig?-hallottam le a fejem.-Ha nem zavarom el..akkor..akkor lehet hogy már itthon lenne.-dühhős lettem ahogy szemeimben sós könnyek gyűltek fel a kitörésre várva..de nem engedtem nekik.Nem mutathatom ki ennél még jobban menyire kivagyok .Xiumin csak sóhajtva végig simított a hátamon.

-Holnap elmegyünk I.M-ékhez.Ha van kedved jöhetsz te is.-mosolygott rám szélesen.

-Tényleg?-kicsit jobb kedvem lehet attól hogy belegondoltam megint találkozhatok a fiukkal.Jó Suganak nem annyira örülök de a többieknek igen.- Szeretnék elmenni.-látszódik hogy megkönnyebbül válaszomat meghallva.

-Majd este mondom a fiúknak.De tuti ők is belemennek.- örülök hogy itt vannak nekem a srácok.Rájuk mindig számíthatok.Este hat órakor elköszöntem a srácoktól, és D.O-t magammal rángatva indultunk haza.

-Gonosz vagy.-nézet rám a szeme sarkából.

-Nem igaz! Már egész héten itt voltál a fiúknál.Gyere néha haza.-csak sóhajtott és az ellenkező irányba nézet hogy véletlenül se láthasson.-Meg amúgy is. Rossz egyedül otthon.-erre a mondatra már lassan rám emelte tekintetét.