A farkas fiú (SeBaek)

54.rész

Az idő telt, én pedig annál jobban engedtem el magam, tényleg minden olyan volt mint régen. Ugyan úgy vicceltünk,nevettünk. Egy messziről hallatszó vonyítás szakította félbe a cseverészésünket.

- Már azt  hittem sose érnek ide. Gyertek!- Lay és a fiúk kisiettek a ház elé ahol fogadták a többieket. 

-Suga?- az ablakból nézve a jövevényeket feltűnt a cukorka hiánya.

- Nem tudom.- vonta fel a vállát Kris. Ő is annyit tudhatott mint én. 

Hál istennek a srácok is jól fogadtak. A városról kérdezősködtek meg a munkámról, de hamar leakadtak a témáról és valami teljesen más dologról kezdtünk el társalogni. Valamiért nem hagyott nyugodni hogy nem tudom hol van Suga és Sehun. Mivel kiderült a legfiatalabb sincs itthon. Felálltam és kimentem a ház elé, a hinta ágyra ráülve bámultam az erdőt. Valahogy túl jól ment minden. Miért fogadnak ilyen jól? Mármint , túlságosan könnyen fogadták azt hogy egyik percre a másikra hazajöttem. Most tényleg ilyen könnyen visszafogadnak, vagy csak simán nem érdeklem őket? A felismerés hatalmas pofonként ért. Nem érdeklem őket? 

-Jössz Baek?- kiáltott Xiumin.- A tisztásra megyünk.- a többiek már előre mentek ahogy látom , és a labdát tartó fiú volt az utolsó. 

-Nem menj csak.-mosolyogtam rá. Bólintott majd sietve a többiek után ment, a házba bemenve alig maradtunk itt. Tao és SeokJin a nappaliban voltak míg Jungkook  a tv-nél babrált valamit.

-Hát te hogy hogy nem mentél? - léptem a fiatal mellé.

- Ezelőtti héten eltört a lába. És ezért nem engedem hogy elmenjen focizni amíg nem tud vigyázni magára. Ugye nagyfiú?- válaszolt SeokJin. A fiú csak durcásan nézet át a válla felet a kanapén ülőre aki felhúzott szemöldökökkel várta a választ.

-Igen.- nyögte ki végül. Gondolom már beletörődött abba hogy most nem veheti ki a részét. Miután elpakoltunk a többiek után és beszálltunk a beszélgetésbe, egy ötletem támadt ahogy a világát unó fiúra néztem.

- Hoznál még egy kis sütikét?- kérte meg Tao a mellettem ülőt.

- Sütikét? De hát most hoztam nemrég!- Tao csak zavartan elmosolyodott.

- De már megettem.

- Jungkook nem illik visszafeleselni. Igazán nem fogsz megszakadni ha hozol egy kis sütit.- szemeit megforgatva állt fel mellölem. A másik kettő ismét belemerülve elemezték ki a saját családjuk idegesítő szokásait. Én a fiatalabb után mentem és a konyha ajtóban megállítottam.

- Hozz nekik sütit én addig elintézem hogy elmenjünk a fiúkhoz.-csillogó szemekkel nézet rám.

-Komolyan?-ragadta meg kezemet.

-Igen, de siess.-toltam be az ajtón majd visszamentem.- Ó!- ütöttem homlokon magam.

-Baj van?- kérdezte rá egyből aggódva Tao.

-Valamit sürgősen el kel  mondanom Suhonak.-álltam fel.

-Ó,hát ha tényleg nem tudsz vele várni akkor menj nyugodtan ,nincsenek messze.

-De nem tudom merre vannak.- sóhajtottam. Pont most ért vissza Jungkook,tökéletes időzítés.- Á,de Jungkook szívesen elkísér igaz?-karoltam át a fiút.

- Elkísérnéd Baekhyunt a fiúkhoz ?

-Persze,szívesen.- válaszolt boldogan.

-Ó, ez nagyon  jó.-csaptam össze tenyereimet.- Akkor gyere menjünk gyorsan.-ragadtam meg a karját.-Nemsokára jövőnk, legyetek jók!- válaszolni se volt idejük már kin is voltunk a házból. 

- Szép munka!- pacsiztunk le a kicsivel.

- Hyung nem is tudtam hogy így tudsz hazudni.

-még hogy hazudni? - fordultam felé.- Inkább köszönd meg hogy nem kell tovább unatkoznod.- sértődtem be. 

-Igaz,sajnálom.Köszönöm hyung!- karolt belém. Nem tudok rá haragudni egyszerűen túl aranyos. 

-Jól van.-borzoltam össze a haját.- Inkább mutasd merre kell menni.

-Oké, de tényleg nincs valami messze.- nos igen, tényleg nincs messze. FARKAS ALAKBAN ! De emberi lábakon vagy fél óra sétára volt. Ahogy haladtunk végig az erdőn egy furcsa érzésem támadt. 

-Miért álltál meg?- fordult hátra Jungkook.-Hyung?- kizártam a kisebbik hangját fejemből. Olyan fura,vajon mi ez? Letértem a már kitaposott útról és a fák kötöz cikázva haladtam előre, az egyre-egyre jobban hívogató hang felé.

Ahogy kiléptem a fák takarásából egy hatalmas tisztásra értünk.

Annyira ismerős.

-Én.-megtorpantam.-Én már jártam itt.

-Sose láttam még ezt a helyet.-válaszolt Jungkook, igazából nem is neki szólt a kijelentésem,inkább magamnak.

- Nem, álmomban jártam itt. -ahogy jobban szétnéztem megpillantottam egy fát.Azt a fát. Elkezdtem szaladni felé és most nem tudott semmi se  érdekelni. Jungkook kissé ijedten és értetlenül, de követett.Ahogy a fához értem  lelassítottam lépéseimet. -Itt feküdtem. - mutattam magam köré.Letérdeltem és belemarkoltam a fűbe.- Ugyan olyan mint álmomban.- becsuktam szemeimet és ahogy hallgattam a szél halk hangját, egy belső érzés bizsergetett meg. Halk roppanások ütötték meg a fülemet. Kinyitottam szemeimet és az előttem lévő erdő sűrűjébe meredtem. Léptei lelassultak és én már biztos voltam benne. Ezt álmodtam Vernon kocsijában. Itt találkoztam Sehunal, minden ugyan így történt! -Sehun.-ejtettem ki nevét ahogy kilépet az erdő sűrűjéből .

-H-hyung?-remegett meg Jungkook hangja.- Rossz előérzetem van, menjünk innen.-ragadta meg kezemet de én nem mozdultam.Arcára meredtem de amikor a hold megvilágította azt, ledöbbentem.Ő nem Sehun volt.

A férfi egyenesen szemeimbe nézet. Az a csillogás, kiráz tőle a hideg. Lassan felálltam , nem szakítottam meg vele a szemkontaktust. Nem tudom hogy ki volt az a férfi, de a tekintete a lelkemig hatolt. 

És kicsavarta belőlem az összes érzelmemet,fojtogató volt.Annyira,annyira hogy azt hittem ott fulladok meg.De mégse tudtam más fele nézni csak rá, mintha parancsot teljesítettem volna, ami az volt hogy bámuljam őt. Addig amíg ettől a borzasztó érzéstől össze nem esek.