A farkas fiú (SeBaek)

57.rész

 Értetlenül néztem a férfira. Hogy a nagybátyám ? Az kizárt, nekem egy nagybátyám van az is euroapában van valamerre. 

- Miért is lennél a nagybátyám?- cseppet sem lepte meg a tény, hogy egyáltalán nem hiszek neki.

- Gondoltam hogy nem meséltek neked a szüleid erről a dologról. De hogy azok a vénemberek se , csalódtam bennük.- kikerekedett szemem ahogy a téma a nagyszüleimre terelődött.

-Ismerted a nagyszüleimet ?- éreztem hogy elérzékenyülök ahogy  a számomra legfontosabb emberekre gondolok, imádtam őket nagyon.  

-Hogy ne ismertem volna őket ? Hisz a szüleim voltak.- nevetett fel halkan.- Elhiszem hogy most hirtelen sok ez az új infó. De mivel ahogy említettem, nincs sok időnk szóval próbáld felfogni a dolgokat. 

-De...ha ez mind igaz. Akkor miért nem ismertelek eddig ?- szemeimbe nézett majd közelebb hajolt. Nem bírtam moccanni, ahogy hajolt felém én próbáltam hátra húzódni de egyszerűen nem ment. 

- A család utolsó három generációjában nem született farkas, túlságosan félrepárosodtunk így keveredett a vérünk. Te és én vagyunk az egyedüliek akik a dédnagyapánk óta bármiféle farkashoz jellemző tünetet mutattunk.- szippantott egyet a levegőbe.- És ahogy érzem még te se változtál át. Ne aggódj át fogsz, csak később. Talán pár év múlva ,ezt nem lehet nálunk pontosan tudni. - még mindig hihetetlen számomra ez az egész, de valahogy elnyerte a bizalmamat. Egyáltalán nem látszik rajta hogy hazudna.

-De miért nem beszélt erről nekem senki?- tértem rá a legfontosabb kérdésre. 

- Azért mert féltek, hisz ki nem félne egy olyan dologtól amiről nem tudd.- ledobta a cigit a földre majd rá taposott.- Amikor velem elkezdtek ezek a dolgok történni, mindenki megrémült.  Hisz a nagyapám tudott volna még talán segíteni nekem mivel ő sok mindent tudott az ő apjától. De mivel ő akkor már 6 éve halott volt ,így esélytelen volt a dolog. - hirtelen felkapta a fejét és félmosolyra húzta száját. - ahogy hallom a többiek már észrevették hogy eltűntél. -a hátam mögé pillantottam de én nem láttam,hallottam semmit.

- Hova mész?- álltam fel egyből ahogy nekem hátat fordítva indult el az erő felé.

-Nemsokára ide érnek ,szóval ideje mennem. Viszlát öcsi !- intett a kezével majd rám se nézve haladt az erőbe.

-De biztos nem bántanának, hisz a rokonom vagy !- kiáltottam miközben utána indultam. -Kérlek maradj !- ragadtam meg karját.

-Sajnálom de el kel mennem. De ígérem még találkozunk.- simított végig hajamon.- Na de most már tényleg , ha  a kis szerelmed meglát biztos széttépne.- felsóhajtott majd megropogtatta nyakát.- Ja és az előbbi kis beszélgetés, nem történt meg.- kacsintott egyet majd futásnak eredt. Barna bundája pár másodperc múlva már teljesen eltűnt az erő sűrűjében. Én csak magatehetetlenül néztem utána, bárcsak marad volna...

-Baekhyun!- Luhan futott felém emberi alakjában.- Mégis miért tűntél el? Jól vagy ? -ahogy elém ért a többeket is megpillantottam a háta mögött.

-Persze jól vagyok, de ti mégis miért vagytok itt ?- megjátszott értetlenséggel néztem végig rajtuk.

-Hát...azt hittük baj van.- lépet mellém Chen.- Ezért jöttünk mind.

-Ó, sajnálom ! De nincs semmi baj, csak sétáltam egyet. Nem gondoltam hogy ez lesz belőle ne haragudjatok.- simítottam végig tarkómon.

-Én mondtam hogy nincs semmi! Isten faszát ezért kellet hajnalok hajnalán felkelni , megyek is haza ! Nem hiszem el.-Chanyeol dühösen kezdett el trappolni az erdő felé .