A farkas fiú (SeBaek)

46.rész

Reménytelen helyzetemben azt se tudtam mit tegyek, itt ülünk a kocsiban és visszafele tartunk a hotelba. Végül nem adtam választ Vernon kérdésére,féltem válaszolni. Nem,nem azért nem vágtam rá hogy nem mert nem akartam megbántani,hanem azért mert nem tudtam hogyha ezt megteszem kedves lesz-e még velem vagy esetleg...megerőszakol. Így a bőrömet mentve néma csendben voltam egészen addig amíg Vernon rá nem vágta hogy hagyjuk,majd később újból megkérdezi. És igen,én minden egyes nap félve vártam mikor kérdi meg és most hogy már csütörtök este van és már csak egy napot kel vele töltenem és végre szabad vagyok.Ezt úgy mondanám mintha legalább fogva tartana, de nincs rossz sorom nála. Kb úgy kezel mint egy kisbabát. Ha éhes vagyok elvisz valami puccos étterembe,sose unatkozok mert minden nap valami programot kitalál,akkor alszok és annyit amennyit csak szeretnék. És ez jól esik mivel az elmúlt két hónapban eléggé megterheltem magam...várjunk csak.

-Vernon!-ültem fel hirtelen a hintaágyon aminek következtében a mellettem ülő összerezzent.

-Mi a baj?Megijesztettél.-pillantott rám a telefonja mögül.

-Hányadika van?

-29.-e miért?- eltátottam a számat majd egy nagy mosolyt elrejtve csak hümmögve megráztam a fejem,Vernon nem firtatta a dolgot tovább , ismét a telefonjába merült én pedig örömködve dőltem vissza aludni. Nem is figyeltem a naptárt,már is letelt az a két hónap. Ahogy egyre többet gondoltam a hazaköltözésről egyre boldogabb és boldogabb lettem amit Vernon is észrevett. Persze ő ezt a maga érdemének nyilvánította így persze egyből felbátorodott és egyre jobban bujt/fogdosott engem. Próbáltam mindig valahogy kikerülni a helyzetből, ami sikerült is egészen estig.

-Mehetsz fürdeni ha gondolod.- a fürdőből jövő hang elmúlt így ha nem is mondja, gondoltam volna hogy elzárta a vizet.

-Rendben.- gyorsan felkaptam mellölem a pizsamámat és kerülve a tekintetét besuhantam mellette a fürdőbe. De éreztem ahogy karomon végighúzza ujjait és hogy motyog valamit de azt már nem tudtam kivenni hogy mit. A biztonság kedvéjért elfordítottam a kulcsot a zárban majd nekikezdtem a fürdésnek, sóhajtva merültem bele a vízbe és szinte éreztem ahogy a felgyülemlett feszültség kiáramlik belőlem. Izmaim ellazultak és csak kiélveztem a pillanatot, hogy hogy jutottam el idáig hogy egy egyszerű fürdés olyan nekem mint ha a mennyországban lennék? Mint nem egyszerűen! Egész nap (persze amikor alszok azt leszámítva) attól tartok hogy bármelyik pillanatban Vernon rám vetheti magát . Megunva a pancsolást kiszálltam a kádból és 10 perc múlva már ki is léptem a fürdőből.-Kész va...-elhallgattam ahogy megpillantottam öt az erkélyen állva telefonálni. Láthatóan fel volt zaklatva , hisz teste be volt feszülve és arckifejezésén látható volt a gond. Lassan az erély ajtóhoz sétáltam és a függöny mögé állva hallgatózni kezdtem.

-Igen,igen tudom anya. - szóval az anyával beszél.- Nem, nem mondok le a házról! Anya az nem az én dolgom hogy ti mit csináltok apával én csak a részemet akarom. Már nem akarok veletek élni, veletek lenni.- összeszorítom ajkaimat ahogy hallgatom öt, magamra ismertem benne, hisz én is ilyen helyzetben voltam a szüleimmel. Ha nem rosszabban.- Jó engem már nem érdekel. Szia!- kinyomva a telefonját mérgesen fújtatott egyet majd egy poharat megfogva mérgesen a földhöz vágta.-A francba már!

-V-Vernon.- erőt véve magamon kiléptem a függöny takarásából.-Jól vagy?- az említett meglepetten fordult meg majd engem meglátva ,csak halványan elmosolyodott.

-Te ezt nem értheted.- legyintett majd a korláthoz menve nekitámaszkodott.

-Nem biztos az.- sétáltam mellé.-Családi dolog?

- A szüleim válnak, és hát engem kihagytak a nagy osztozkodásból. Csak a mostani házunkat szeretném,amiben felnőttem . Semmi más nem kel csak a ház.-együtt érzően néztem rá. Mintha a régi énemmel néznék farkasszemet.