A farkas fiú (SeBaek)

60.rész

-De mégis...hova ?- sose láttam még ehez hasonló viselkedést D.O-tól. De arcát látva, biztos nagyon nehéz lehet neki  ez a helyzet.

- Azt még pontosan nem döntöttük el, a többiek nem is tudnak erről.De kérlek te se mond el nekik.- csak bólintottam. Természetesen nem mondom el senkinek, nem is terveztem !

- D.O.- mivel nem figyelt rám , felültem a kanapén és mellé léptem.- Kyungsoo.- lassan rám nézet és könnyes szemeit látva elérzékenyültem.- Jaj ne csináld.- öleltem magamhoz, immáron már szipogó barátom.- Figyelj!- toltam el egy kis idő múlva magamtól.- Bármi történjen is, bárhogyan is döntesz. Én melletted leszek ! Oké?- pihegve bólogatott és amíg zsepiért mentem neki összeszedte magát.-  Mikor hoztátok fel ezt a dolgot Kaial?

- Körülbelül egy hónapja .- orrát fújkálva már nem volt olyan állapotban mint ezelőtt.

-És az okát megtudhatom ?

- Ne vedd magadra, oké ?- bólintottam, na jó remélem nem fog szíven ütni a dolog.- Amíg oda voltál, ide költözött Kai. És ahogy teltek-múltak a napok , úgy éreztem mintha mindig is így éltünk volna. Olyan tökéletes volt  minden.  - mosolyogva figyeltem ahogy beleélve magát mesél.- Miután vissza jöttél, kicsit másabb lett a dolog. Persze ne aggódj nem te miattad akarunk elköltözni ! Csak úgy gondoltuk hogy az lenne a legjobb ha külön házunk lenne, ami csak kettőnké.- bár mondta hogy nem miattam van, mégis kissé rosszul érzem magam. Olyan mintha a jelenlétem űzné el őket. - Az biztos hogy nem városba fogunk költözni, lehet a terület egy másik részére. Hisz más falkák nem tűrnének el minket maguk mellet.

-I.M-ék területe ?- megvonta vállát . 

-Nem tudom, ezt még jobban meg kel beszélnünk.-sóhajtott fel.- Ügye nem haragszol rám ?

-Miért haragudnék ?

-Hát... azért mert egyedül hagynálak. Megígértem hogy mindig veled leszek.- ajkamba  harapva próbáltam leküzdeni a gombócot torkomban.

- Mi mindig itt leszünk egymásnak. Attól hogy külön, saját életet akarunk kezdeni még nem hagyjuk cserben a másikat.- mindig is tudtam hogy egy remek baráttal áldott meg az isten, de most úgy érzem nem elég jó kifejezés a remek erre az emberre.

-Köszönöm Baek.

Ezután a lelkizős dolog után mindketten aludni mentünk, nem lehet tudni meddig lesznek még ilyen nyugodt estéink. Szóval alaposan kikel élveznünk ezt.

Ahogy gondoltam, a napok sokkal eseménydúsabbak lettek. I.M-ék sűrű látogatóink lettek, a bácsikám már rendesen beilleszkedett a fiúkhoz akik miután rájöttek hogy milyen sokat tudd a férfi, tisztelettel néztek fel rá. Taonak már csak két hete van hátra a szülésig,és ahogy egyre jobban közeledik hozzá , úgy múlik el határozottsága is. 

- És...és akkor mindegyik babánál ugyan úgy előröl kezdődnek a fájdalmak ?- kétségbeesett fejel nézet SeokJinre aki csak kínosan mosolygott rá.

-Hát..általában igen, de nem lesznek mind ugyan olyan rosszak. Egy idő után hozzá szoksz. - ez a megnyugtatásként szolgáló valami, cseppet sem segített a fiúnak. Ugyan úgy elsápadva ült mint eddig is. 

- Ne aggódj biztos ügyes leszel. Ugye Baekhyun ?- pillantott rám Suho segítség kérésként.

-Persze ! Ne aggódj , nálad jobb anyukát kívánni se tudnának a kicsik. - pár nyugtató mondat után kezdett megnyugodni, persze nem mutatjuk ki . De mindannyian félünk és féltjük a szülés miatt. Bár SeokJinnek ez családi hagyomány hogy segítenek a szülésben, de még élete során sose vezetett le egyet mint fő segítő. Volt már jelen szülésnél, de akkor csak tanulta még a dolgokat.