A farkas fiú (SeBaek)

8.rész

Már egy hete.Egy hete hogy elveszítettem valami fontos dolgot az életemből.Nem akarom beismerni de hiányzik.Hiányzik az az érzés amit ő okozott nekem.Túl ijesztő ebbe belegondolni hogy mind,mind ő hozta ki belőlem.Az ágyamban ülve meredek ki az ablakon.A kölykök visszakerültek a valódi családjukhoz és már Kyungsoo is hazajött.Minden nap bepróbálkozik nálam de nem válaszolok....sose és nem is fogok.Most egyedül kel lennem. Bár valószínűleg tisztában van azzal hogy miért nem válaszolok...nem hagyja annyiban a dolgot..miért is hagyná.Már Suho is volt itt de neki csak annyit mondtam hogy menjen el.Őrülhettek hogy legalább válaszoltam és életjelet küldtem magamról.

Éhes vagyok.Bár minden étkezéskor D.O az ajtóm előtt hagy egy tálcát amin étel van.Két nappal ezelőtt amikor kinyitottam az ajtót Kris próbált bejönni rajta így már azért se nyitom ki.Gondolom rájöttek hogy a szép szó nem hajnál..akkor erőszakot használnak.

A fali órámra pillantok...15:43.Érzem hogy nem bírom tovább.Az éhség nagy úr.Feltápászkodok és lassan lenyomtam a kilincsemet miután elfordítottam a kulcsot.Átléptem a tálcát és a folyóson lévő tükörbe bele se mertem nézni.A nappaliba lépkedtem és ahogy megéreztem a vacsora illatát összefolyt a nyálam.

-Baekhyun.-oldalra fordítottam a fejem és egy eltorzult arcú Xiumin-nal találtam szemben magam.A konyhában lévők is kijöttek és hát..gondolom elég szar festhetek ha még Kris is a szájához kapta a kezét.Pedig ő egy tökös faszi.Halványan rájuk mosolyogtam és lassú léptekkel a konyhába mentem ahol D.O főzőcskézett.

-Ó,Baekhyun ezt tedd már az asztalra.-mutatott a felszeletel kenyerekre.Megfogtam a tányért és letéve az asztal tetejére visszafordultam és D.O megtorpant és a kezei megálltak a levegőben.-Úr isten!Baekhyun!-gondolom leeset neki hogy kihez is beszélt.Magához ölelt és szipogva temette  nyakamba arcát.

-Ne sírj.-súgtam neki miközben lassan simogattam a hátát.-Bocsánat hogy eddig kelet várnod.-lassan el engedett és mérges tekintettel egy csattanó  pofonnal ajándékozott meg.

-Hülye gyerek.-törölgette meg szemeit.-Tudod hogy féltem.-csuklott el hangja.Már rosszul eset a pofon...jogosan kaptam.

Gondolom valaki elment szólni a többieknek mivel 10 perccel később amikor az asztalnál ültünk Suho rontott be a házba hangosan lihegve utána pedig a többiek.Szorosan átölelt és miután elengedett alaposan végignézet rajtam.

-Alultáplált vagy.Ne egyél most sokat.D.O-fordult az említett felé.-Van vitaminotok?-bólintott és előszedet egy nagy zacskót a polcról. Suho kutakodni kezdet és a fél zacskót kipakolása közben  elmondta miből mennyit kel ennem naponta.

-Azért ennyire nem vagyok szarul.-tiltakoztam a 20-ik doboz után.

-Néztél már tükörbe?-tette a vállamra kezét Luhan. Megráztam a fejem.-Na majd ha megteszed.-sóhajtott fel.-Megérted.-elfintorodtam mondatát meghallva.A többiekkel együt ettünk de nem hagyott nyugodni a dolog így megkérdeztem.

-Ő...ő hol van?-kavargattam a levest a többiekre rá se nézve.

-Ugyan ezt csinálta mint te.-kezdet bele Lay.

-De amikor bementünk hozzá nem volt a szobájában.-dőlt hátra a széken Chen.Felkaptam a fejemet és Chanyeolra néztem.

-Elment.-köszörülte meg az említett a torkát.-Nemsokára itt lesz neki az idő és..és ilyenkor elszoktunk vonulni hogy egyedül léphessünk át ezen a dolgon.-támasztotta meg fejét tenyerével ahogy könyökölt az asztalon.Csak bólintottam egyet és megköszönve a vacsorát felmentem és letusoltam . A smink még mindig rajtam volt aznap estéről.Bár már szét volt kenődve de már nagyjából lekopott arcomról így nem kellet sokat kínlódnom vele.