A farkas fiú (SeBaek)

29.rész

(4 nap múlva)

Tiszta ideg vagyok.Az agyamban csak Tao van és semmire nem tudok odafigyelni. Ép ebédidő van én pedig miközben tömöm magam, le se veszem tekintetem a telefonom kijelzőjéről.

-Baekhyun 10 perc és megbeszélés!-kiált oda nekem az egyik munkatársam.

-Rendben!-ez lesz az utolsó a mai napra ,és végre mehetek a lakásomra.A szükséges dolgokat előszedtem és a terembe mentem.A telefonomat lenémítottam a biztonság kedvéjért ,és jól tettem mert a megbeszélés közepénél elkezdet rezegni .Kinyomtam és dobtam egy SMS-t Taonak ,hogy majd később visszahívom.Életemben nem telt el még ilyen lassan 1 óra.Kínomban már dölöngéltem össze-vissza és a tollal játszottam,ahogy egy 24 éves dolgozó férfihoz illik.

-Köszönöm a figyelmet.-felálltunk és meghajoltunk.Ahogy kilépet a teremből a főnök, cuccomat felkapva rohantam az irodába.Mindent ledobtam az asztalra és a kocsimhoz menve ,beszálltam és elhagytam a várost.Úgy gondoltam ezt személyesen jobb meghallani mint telefonon keresztül.Két óra múlva már megérkeztem ,és izgatottan léptem be a lakásba.

-Sziasztok!-köszöntem hangosan miközben cipőmet szenvedtem le magamról.

-Baekhyun!-ugrott nyakamba Luhan.

-Hát te?-Sehun előttem termett és egy szoros ölelésbe vont.

-Túl fontos ez ahogy hogy telefonon keresztül tudjam meg.-mosolyogva végignéztem a jelenlévőkön.-Kiderült?

-Ki.-Kris lépet ki a konyhából.-Menj fel a szobába.Ő akarja neked elmondani.-semmi érzelmet nem fedeztem fel arcáról.Nagyot nyeltem és bekopogtam az ajtón.

-Gyere.-hangja erőtlen volt.Benyitottam és Tao az ágyon feküdt mellette pedig Suho ült.Egy meleg mosollyal fogadott az említett majd felállt és kettesben hagyott minket Taoval.-Örülök hogy eljöttél.-simított végig karomon.

-Persze hogy eljöttem.-mosolyogtam rá.-Nem bírom tovább.Elmondod?-csak felnevetett és felült az ágyban.

-Remélem hogy még mindig szereted a kicsiket mert 8 hónap múlva négy csöppségre is kel majd vigyáznod.-szám elé kapom kezemet ,és Tao nyakába ugrok.

-Annyira örülök!Tao ez fantasztikus!-el sem hiszem hogy tényleg babákat vár!Terhes a barátom....ez hihetetlen.

-Na nehogy sírj nekem.-csak nevetve törölgettem arcomat lehajtott feje.

-És minden rendben van? Suho nem talált semmi?

-Szerencsére nem, de kéthetente megfog vizsgálni.-több mindenre is rákérdeztem a vizsgálatok terén, illetve hogy a többiek hogy reagáltak erre a dologra.Kicsit bántam hogy lemaradtam Kris sírásáról,de amikor megszületnek majd a kicsik biztos lesz alkalmam látni az orjás könnyes szemeit.A fiúk erőltetésére itt maradtam vacsorázni ,de ahogy végeztünk határozottan köszöntem el tőlük és ültem be a kocsiba.Sehunnak persze ez nem tetszett ,így veszekedés lett a vége ami persze azzal zárult hogy gázt adtam a kocsinak ,és a pedálra rátaposva dühösen elhajtottam.

-Ha minden alkalommal ezt fogja csinálni haza se jövök!-ütöttem idegesen a kormányra.Volt idom lenyugodni hazáig,csak lomhán készültem elő a másnapra.Levetkőztem alsóig és bedőltem az ágyba,majd holnap reggel fürdök.És persze ebből se lett semmi .mert hamarabbra tették az egyik megbeszélést ,így egy üveg parfümöt magamra fújtam hogy ne legyen olyan szagom mint egy döglött állatnak.Szerencsére nem említették meg bent az irodában hogy mi ez a szag,így sikerült megúsznom egy nagyon kínos pillanatot.Délután 5-kor végeztünk.Megkönnyebbültem ahogy beestem a házba.Nem gondoltam volna hogy ennyire fárasztó lesz ez az egész dolog,persze tudtam hogy nem szórakozni fogunk,mégse gondoltam hogy ilyen lesz.

-Ki az már?-a telefonom kijelzőjére néztem és csak felsóhajtottam.Sehun hívott már megint...tegnap óta állandóan hívogat.Már nem haragszok rá,annyira, mint aznap este.De én csak pihenni akarok,egyedül,csendben.Lehet ez rossz húzásnak számít hogy kinyomtam a telefonomat, utána kikapcsoltam.De ha egyszer pihenni akarok,akkor az tis fogok.A hétvégére tekintve kikapcsoltam az ébresztőórát és egészen délután kettőig csak húztam a lóbőrt az ágyban.

-Annyira szeretlek.-dünnyögtem a párnámba miközben szétterültem az ágyamon.-Ha nem lenne bizarr. Esküszöm elvennélek.-motyogom orrom alatt szavaimat,amit az ágynak küldtem.Bár imádok aludni,a kuka nem viszi le magát így belebújtam a papucsomba ,és úgy ahogy kikászálódtam az ágyból, lemerészkedtem az emberek közé.Szétválogattam a dolgokat a megfelelő kukákba,és ahogy araszoltam a bejárat felé megragadták a vállamat.

-Baekhyun?

-BamBam.Hát te?-szélesen elmosolyogtam az ismerős arcot meglátva.

-Ép erre jártam.Itt laksz?-mutatott az épületre.

-Igen.Esetleg...nincs kedved feljönni?-elfogadta meghívásomat így már ketten vettük birtokba a lakást.-Kérsz kávét?

-Igen köszönöm.-leültünk a konyhaasztalhoz és érdeklődni kezdtem mi van vele.A nyomdarészlegre vették fel így megbeszéltük ,hogy az ebédszüneteket együtt fogjuk tölteni.Ő is egyedül lakik de a jövő hónapban össze fog költözni az egyik barátjával.Én is meghívást kaptam hozzájuk egy vacsorára.De mivel csak hétvégén érek rá, és haza kellene mennem olyankor..megadta a telefonszámát hogy majd megbeszéljük a dolgokat.Elég sokáig itt volt nálam,csak sötétedéskor indult haza.Lekísértem a ház elé és egy ölelés után elbúcsúztunk. Sikerült feldobnia a kedvemet így már mosolyogva töltöttem az este további részét.Erőt vettem magamon és bekapcsoltam a telefonomat....78 nem fogadott hívás,20 üzenet.Nem is rossz teljesítmény Sehun.Ép az üzeneteket akartam megnyitni mikor dörömbölést ütötte meg a fülemet. Kétségkívül az én ajtómat bántalmazták ,így feltápászkodtam és a bejárathoz totyogtam.Ép hogy kinyitottam az ajtót Sehun robbant be.

-Miért nem veszed fel a telefont?-csapta be maga mögött az ajtót.

-Sehun te mit keresel itt?-meredtem rá meglepetten.

-Szerinted?Ha a párod figyelmen kívül hagyna te nem lennél kíváncsi az okára?-levette a cipőjét és bement a nappaliba.

-Nem érek erre rá Sehun.-fontam össze kezeimet.-Menj haza.

-Nem.-hangja fagyos volt és elnézést nem tűrő.-Itt maradok egész hétvégén.Kíváncsi vagyok valamire!-nem nézet rám hanem a helységet pásztázta.-Ki volt ott?

-Senki.Ki lett volna!-tártam szét a karomat idegesen.-Sehun kérlek ezt ne csináld.Tudod mennyire elfoglalt vagyok.Meg holnap úgy is hazamegyek.Kibírhattad volna ezt az egy napot.-ültem le a fotelba.

-Miért zavar hogy itt vagyok?-meredt rám felhúzott szemöldökkel.

-Miket mondasz!Sehun ugyan már!-léptem elé.-Tudod jól hogy én csak téged szeretlek.-ültem le mellé.-Ne csináld ezt kérlek.Ne nehezítsd meg a dolgomat.-simítottam végig karján.

-Nagyon aggódtam.-hangja nyugodt volt,mégis fájdalmasan csenget.-Azt hittem valami bajod eset.-simított végig arcomon.-Majd megörültem a gondolattól.-hajolt közel ajkam hoz.-Hogy valami rossz dologban van részed.-összeérintette ajkainkat és engedtem had mélyítse el a csókunkat,átkaroltam a nyakát és hajába túrtam.

-Hiányoztál.-vallottam be miközben lefektetett a kanapéra.

-Te is nekem.-csókolt államra majd egyre lentebb haladt egészen pólóm nyakáig.Onnan visszajött ajkaimhoz és nyelveink észvesztő táncot kezdtek el járni.Szétrebbentünk ahogy meghallottam a csengőt.Sóhajtva szált le rólam Sehun és sietve ment az ajtóhoz.

-Te ki vagy?-én is az ajtóhoz mentem és...nem hittem a szememnek.