A farkas fiú (SeBaek)

5.rész +16?

-A másik falka.Átjöttek a túloldalról.Nem akarnak harcolni a srácok de azok a fiúk igen.A kicsiket elkel rejteni valahova.-aggódóan néztem a teraszra ahova mutatott Luhan és jó pár csöppség ült ott.-Kérlek titeket!Had legyenek nálatok.

-Rendben.De most gyere ülj be és részletesen mesélj el mindent.-ragadtam meg karját.

-Nem Baekhyun. Nincs idő erre.Vissza kel sietnem.-már ment is volna de D.O megragadta a karját.

-Szerintem meg leülsz a seggedre és szépen elkezdesz mesélni.-megszeppenve nézet barátomra majd sietve a házba mentünk.Én a kicsikhez ültem mivel engem ismernek a barlangos incidenst követően.

-Kevés falka van már koreában .10 létszámot meghaladóak csak mi vagyunk és a másik banda akik most átjöttek.-kezdet bele a mesélésbe és a kicsik is leültek egy kupacba.Mintha esti mesét mondanának nekik...túl cukik!- Suho már régebbről ismeri őket és eddig minden rendben volt.De most mégis akarnak valamit tőlünk. Területet nem hiszem mert nekik nagyon szép territóriumuk van.-halványan elmosolyodott.-Sehun is feltűnt pont akkor a határnál amikor odaértünk.Ő már harcolt és meg is sérült.-felkaptam a fejemet és ijedten néztem Luhanra.-De nem annyira súlyosan.-szánta nekem nyugtatás képen ,ami nem igazán vált be.-Suho azt mondta hogy megpróbál beszélni velük.De nem hiszem hogy beszélgetni jöttek át.-megremegett a hangja majd folytatta.-Nekem mennem kel.Ha megtudok valamit egyből jövök vissza és elmondom nektek.-bólintottunk majd sok sikert kívántunk neki. Eltűnt az erdő sűrűjében, mi meg fénysebességgel kipakoltunk a kocsiból és bezárkóztunk a házba.Én pokrócokat terítettem le a földre a kicsiknek, hogy oda feküdjenek le ne a fehér szőnyegre. Inni és enni tettem le nekik és alomként is kerestem egy kartonpapírt.

-Na gyerekek.-tapsoltam egyet amire abbahagyták a birkózást és rám néztek.-Ti itt maradtok.-mutattam a lepedőkre.-És nincs össze-vissza járkálás, világos?-mintha bólintottak volna egyet a kis fejükkel, majd játszottak tovább.

D.O állandóan az ablakon bámul ki amióta elment Luhan. Hajnali 3 óra van, lent maradtunk a kicsikkel mert amikor felmentem aludni .Nyüszögni kezdtek így visszajöttem.Lefeküdtem a földre és elaludtam, de ahogy most felkeltem az összes kölyök rajtam illetve körülöttem feküdt.Nehezen kikecmeregtem közülük és akkor pillantottam meg D.O-t az ablaknál.

-Menj aludni.-fogtam meg vállát.Hátra fordította a fejét és halványan elmosolyodott.

-Nem tudok. Próbáltam.-sóhajtott és vissza fordította a  fejét az ablak irányába.

-Csinálok kávét.-a konyhába mentem ahol az ablakon érdekes csillogást vettem észre. Az űvegen keresztül meredtem a hátsókertbe. Az a fényesség nem akart eltűnni sőt,mintha közelebb jött volna.Megdörzsöltem a szemeimet és amire visszanéztem eltűnt a fény.-Francba.-leoltottam a villanyt és visszarohantam D.O-hoz.

-Itt vannak.-D.O halk hangja rekedtes volt és ahogy lassan felém fordult ,a hold tökéletesen megvilágította fekete hajét.Magával ragadott a látvány és félelmetesnek, mégis gyönyörűnek találtam. Bámészkodásomból egy könyök zavart meg ,aki lábamhoz dörgölte magát. A kölyök felébredtek és látszódott rajtuk hogy félnek.

-Toljuk valamit az ajtóhoz!-a kanapét teljes erőből tolni kezdtük és ahogy az ajtónak ütközött mentünk a többi ajtóhoz is amik elé bútorokat toltunk.

-Szerinted bebírnak jönni?-kérdeztem halkan D.O-tol ahogy a nappali egyik sarkában ültünk a kölykökkel mellettünk.

-Nem tudom.Reméljük hogy nem.-dörömbölés hallottunk a bejárati ajtónál.-Még jó hogy rábírtuk tenni a rácsokat az ablakokra.-húzta el szája szélét.