A farkas fiú (SeBaek)

52.rész

 (Sehun)

Egész este fent voltam, nem bírtam aludni. Így hajnalban lementem a nappaliba és a kanapéra feküdve folytattam azt, amit fent is csináltam a szobámban. Feküdtem és bámultam a plafont, remek elfoglaltság igaz ? Szerencsére hajnali 5-kor már mozgolódást hallottam az emeletről. A lépcső felé fordultam és pár pillanat múlva egy komás Suhot pillantottam meg.

-Hát te ?- lepődőt meg rajtam mivel sose szoktam ilyen korán fent lenni.- Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?

- Úgy hogy le se feküdtem.- mérges pillantást kaptam tőle így gyorsan folytattam.- Nem bírtam aludni.-

- Azt hittem direkt nem feküdtél le, kiskorodban is ezt csináltad.- a konyhába mentünk ahol ő nekiállt a reggeli készítésének, én pedig a székre leülve figyeltem őt. - Mondjuk régen ilyenkor mindig bejöttél hozzám vagy Lay-hez aludni, de mivel sose tudtad el dönteni hogy melyikünkhöz gyere, végül mindig 3-an kelet aludnunk. Én , Lay és te középen.

-Hyung~ elég, kényelmetlenül érzem magam.- Suho csak felnevetett rajtam miközben én még kínosabban éreztem magam. - Meg nem is csak én csináltam ezt!

- A többiek is de ők ritkán. Te mivel rossz alvó voltál sokszor csináltad. Szerencsére kinőtted.

- Érdekes lenne.- nevettem fel.- Ha most is közétek feküdnék.

- Inkább ránk. Túlnőttél már mindkettőnket. - elém tett egy tál krumplit.- Pucold meg kérlek. - a további időt is régi sztorik mesélésével töltöttük el és így gyorsan telt az idő. Ahogy az utolsó tányért is letettem lépteket lehetett hallani a lépcső felől.

- Éhesek vagyuunkk!- ugrott be Chen a sarkában Xiuminnal.

- Jó reggelt!- dörmögte Xiumin, Chenre csimpaszkodva aki mint mindig, reggel is hiperaktív. Ezt nem lehet a már szinte a hátán lévő komás barnaságról elmondani. Nagyon nehéz kelő.

- Üljetek le pár perc és kész lesz.- velem szemben foglaltak helyet a srácok és szerintem fel se tűnt nekik hogy itt vagyok mivel Xiumin vagy 5 perc elteltével nézet rám és ahogy realizálódott benne hogy engem lát ,meglepődve kerekedtek ki szemei.

- Hát te?

- Már előttetek itt voltam. - csak egy halk ,,oh''-val felelt majd Chen mentette meg a helyzetet mielőtt kínos lett volna.

- Mikor mész Baekhyunhoz?- inkább meg se szólalt volna.

- Még nem tudom. - sóhajtottam .- Ma valamikor.

- Jó reggelt.- Lay-re kaptuk a tekintetünket aki már felöltözve, széles mosollyal az arcán ült le közénk.- Felkelthettél volna.- vette el Suho kezéből a tálat és az asztal közepére tette.

- Olyan jól aludtál, nem volt szívem hozzá.- mosolygott rá majd visszafordulva a konyhapult felé folytatta a dolgát.

- Lassan-lassan.- Lay azonnal felpattant és kisietett a konyhából,Tao egyesével lépkedett le a lépcsőfokokon , minden egyes mozdulatot óvakodva tett meg. Kris támaszként jött mellette és ahogy leértek a lépcsőn megkönnyebbülve felsóhajtottak. A lépcsőzés a legnehezebb dolog már egy ideje a mindennapjaikban. Tao hatalmas pocakját két tenyerével simogatta ahogy lépkedtek a konyha felé.

- Jó reggelt.- mosolygott ránk. Minden nap látom Taot de mindig elcsodálkozok, annyira hatalmas a hasa. Jövő héten lép majd az utolsó hónapjába , elképesztő milyen gyorsan repül az idő , mondjuk ezt ők tudják a legjobban.