A farkas fiú (SeBaek)

16.rész

-Jól hangzik.-mivel ennyivel nem érte be hozzátettem.-Mikor megyünk?-meglátszik hogy be sem állt a szája az elmúlt két napban.Szinte egy egész könyvet elolvastattam vele hangosan , Suho is alig akarta elhinni milyen gyorsan tanul.

-Holnap!Menjünk holnap!-szorosan átölelt és majd kiszorította belőlem még az életet is.-Délután kettőre eljövök érted jó?

-Jó.-felálltam és kikísértem a ház elé.-Akkor holnap.

-Holnap.-egy pillantást még küldött felém majd ugrándozva,nem túlzok komolya ungrándozva ment vissza a házukhoz.Fejet csóválva mentem vissza a házba.A rossz miatt kaptam valami jót is. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.

-Baek hogy állsz?-lépet be a szobámba D.O

-Szörnyen.Nem tudom mit vegyek fel!-a fele szekrényemet már kipakoltam de semmi kedvemnek vallót nem találtam.

-Az a póló amit múltkor vettünk?

-Az nem jó.Nincs hozzá nadrágom.-barátom megforgatta a szemeit és kiment a szobából és a saját ruháiból hozott át párat.

-Ha bármelyiknek is baja lesz.-mutatott rám.-Meghalsz.-na jó.Most komolyan beszartam,még a levegő is meg fagyot egy pillanatra.Megnéztem a ruhákat és magamat is meglepve hamar döntésre jutottam.

-Ezeket választom.-összeszedte a ruháit D.O és visszavitte a saját szobájába én addig felvettem a ruhákat.Egy sötétebb farmert vettem és egy világoskék pólót és az elmaradhatatlan farmermellény.Mivel a hajamat és az egyéb teendőket már megcsináltam ,leültem a kanapéra és nem tudtam mit tenni csak várni. Semmibe nem kezdtem bele  akkor érkezne meg Sehun ezért inkább D.O-t figyeltem ahogy takarít.

-Hogy-hogy ennyire takarítasz?

-Mert rendet akarok.-rám se nézet csak söprögetett tovább.

-Meg ne egyél.-dörmögtem az orom alatt.Már 10 perce elmúlt kettő de Sehun még nincs sehol.-Hol van már?-idegesen mászkáltam a nappaliban.

-Nyugi biztos mindjárt itt lesz.-csak halványan rámosolyogtam D.O-ra és inkább kimentem a teraszra.Már fél 1....lehet meggondolta magát és nem akar elvinni.Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben és egyre jobban kétségbeestem.

-Nem hiszem el  hol van má-

-Baekhyun.-Sehun széles mosollyal az arcán halad felém és.......narancs.Vagyis narancssárga a haja....MI A FASZ??? Az álltam a padlót verdeste de amikor Kai is feltűnt mögötte, már a föld alatt volt az állam. Raszta.....raszta.

-Megjöttek?-D.O boldogan szökdécselt mellém de ahogy az érkezőkre nézet ő is olyan helyzetbe került mint én.Mosolyuk még szélesebb lett és ahogy elénk értek én nem tudtam hogy nevessek vagy elájuljak.

-Remélem más helyzetekben is ilyen nagyra bírod nyitni a szádat.-füléhez hajolt és kis kihagyás után folytatta.-Szükséged lesz rá.-eléggé sértet amit mondott így sarkam lábujjaira helyezve rátehénkedtem amitől felnyüszített.

-Láttalak már meztelenül.-füléhez hajoltam .-Még egy ilyen megjegyzés és más helyzetekben fogsz így nyüszíteni.-megkukulva jött utánam miután elköszöntünk D.O-éktól .Ezért takarított mint a kis angyal.....kis piszok.-Merre?-fordultam felé ahogy az elágazáshoz értünk.

-Erre.-balra fordultunk és pár perc múlva megérkeztünk az autóhoz.Már ezelőtt láttam ezt az autót a garázsban a másik kettő mellet.Meglepet hogy 3 autójuk is van..bár 12 emberre nem csoda.Ha valahova el akarnak menni nem is elég két autó.

Kinyitotta nekem az ajtót így beszálltam az anyósülésre és miután becsukta az ajtót sietősen szált be a másik oldalon.Figyelmesen néztem ahogy elindítja az autót és eleinte kételkedtem benne hogy tényleg bír vezetni de szerencsére,tényleg tud.

-Mikor tanultál meg vezetni?-lejeb tekertem a magnót mert nem akarok kiabálni.

-19 évesen mentem el az egyik barátunkhoz aki tudja a titkunkat. A többiek is hozzá mentek így természetes hogy nekem is oda kellet.-csak hümmögtem egyet és a figyelmemet visszafordítottam a kövesútra. Meglepődtem amikor egy nagyon ismerős dallamot hallottam meg.

-Csak nem?-elmosolyodtam és hangosabbra véve a magnót boldogan kezdtem el énekelni a dalszöveget.Éreztem magamon Sehun tekintetét de cseppet sem zavart.Régen nagyon sokat hallgattam ezt a dalt és nosztalgikus érzést vált ki belőlem mindig ha meghallom.Nagyapám énekelte nekem ezt kiskoromban.A második világháborúból maradt meg ez a dal. Mindig mesélt történeteket nagyapa a háborúról bár borzalmas volt...mégis mintha boldogsággal mesélte volna mindig.Alap fokon én is tudok magyarul de mivel otthon nem örültek annak annyira, csak nyaranként bírtam kibontakozni tudásomat.Ez a dal is magyarul volt és hát nagyon ritkán szokott más nyelvű zenéket játszani a rádióba.Angolt legfőképpen nem hogy magyart,és nem 60 éves zenét.

-Nem is tudtam hogy tudsz más nyelven.-szemem sarkából ránéztem Sehunra és egy apró mosoly ott húzódott ajkain .

-Ez egy magyar szám volt.A nagyszüleimtől ismerem ezt a dalt.-nagy levegőt vettem és lassan kifújtam...csak meghatódik az ember, hisz ez a dal sok mindent hordoz magában.

-Én nem nagyon ismerem a magyarokat.Még az iskolában hallottam.-értetlenül néztem rá így folytatta.-15 évesen átváltozol és 19-23 éves korodig ember alakban vagy de nem tudsz beszélni.De ebben az időszakban eljárunk iskolába és 6 év alatt érettségit szerzünk.

-Érettségit?De hogy birtok annyit tanulni olyan rövid idő alatt?-elmosolyodik és felém fordítja fejét.

-Úgy hogy kurva okosak vagyunk.-megforgatom szemeimet amitől csak felnevet.

-Csak el ne szállj.