A farkas fiú (SeBaek)

30.rész

-Te ki vagy?-én is az ajtóhoz mentem és...nem hittem a szememnek.

-BamBam vagyok.Baekhyun barátja.-mosolygott Sehunra, majd ahogy meglátott kiszélesedett a mosolya.-Itt felejtettem a nyakkendőmet.-belépet és a nappaliba menve felemelte a kanapé mellet lévő fekete nyakkendőt.-Itt is van.

-Észre se vettem hogy itt van.-meredtem a földre.-Elég késő van.-néztem ki az ablakon.-Ha gondolod itt maradhatsz.

-Nem hiszem hogy szívesen zavarna minket.Igaz?-nézet Sehun BamBam szemeibe aki csak nagyot nyelt és bólintott.

-Igen.Már haza kellene mennem.-lekísértem és egy ölelés után elköszöntünk másodjára is.Sehun az ablakból figyelt minket.

-Mi lesz még itt?-sóhajtottam miközben felfele mentem az emeltre.

-Mégis mit kereset itt a nyakkendője?Nem azt mondtad hogy nem volt itt senki?-támadt le azonnal ahogy felértem.

-Azért nem mondtam el mert tudtam hogy így fogsz viselkedni!-rúgtam le lábamról a papucsomat

-Hogyan?-tette csípőjére kezeit.

-Féltékeny vagy.De nem értem mire!-fordultam felé idegesen.-Végig se hallgatsz!Csak úgy csinálsz mintha valami kurva lennék aki megcsal a hátad mögött!Tudod menyire szarul esik ez nekem?-ezt nem hiszem el.Nagy levegőt vettem és próbáltam visszafojtani a könnyeimet.

-Nem nézlek kurvának.Ilyen butaságokat ne is mondj.-fogja arcomat két tenyere közé.-Sajnálom..é-én csak.Idegesebb vagyok a kelleténél.-vakarja meg fejét.-Gyere,üljünk le.-kezemet megfogva a kanapéhoz sétáltunk és leülünk egymással szemben.-Már 3 hónapja nem változok át.-harapja be alsó ajkát.-És ez baj Baehyun.Érzem hogy egyre idegesebb leszek és a legapróbb dologért is ölni bírnék.Most is nagyon nehezen bírtam visszafogni magam.

-Sehun?-felemeli fejét és szemeibe nézve egy biztató mosolyt küldök felé.-Nekem mindent elmondhatsz.-szorítom meg kezét.

-Tudom.De ez a baj ..nem tudom mi a baj amit elmondhatnék.-dőlt hátra.-A többiek már nézik a lehetséges okokat de,de Taora jobban odakel figyelni.És neki jobban kel a figyelem és a törődés mint nekem.Hisz én csak egy ember figyelmére vágyok.-mosolyodik el féloldalasan.

-Igen?Ki a szerencsés?-játszom meg a tudatlant de a mosolyom elárul engem.

-Szerintem te is ismered.-nyom egy csókot kézfejemre.-De azért örülnék ha elmondanád mit keresett itt BamBam nyakkendője.

-Levittem a kukát és ő megláttod.Odajöt hozzám én meg felhívtam.Ennyi..semmi több.

-Hiszek neked.-ölel át.

-Még jó hogy!-háborodok fel. Csak felnevet reakciómon és a szobámba menve összebújva aludtunk el.Sokkal jobb így elaludni,hogy mellettem van.Hiába veszekszünk állandóan....nem birok ellenállni.Túlságosan elvetted a fejemet Oh Sehun.

Végre hétvége, Sehun tegnap ment haza.Nem bánom hogy itt volt mert amikor elegem lett a munkából, a karjaiba menekülhettem egy kis vigasztalás reményében.Persze ebből sokszor lett az hogy a kanapéra küldtem aludni mert nem tudja visszafogni magát, de persze pár óra múlva kimentem hogy jöjjön vissza mert nem akarok egyedül aludni.Igen, elég sokszor meghazudtoltam magam amikor Sehunrol van szó.De hát mit tehetnél ha egyszer szeretem?Taoval is beszéltem reggel telefonnal hisz nagyon kíváncsi mikor megyek már végre haza.

-Ebédre már otthon leszek.De most leteszem,nemsoká indulok.-csuktam be az ablakot miközben barátommal beszéltem.

-Oké!Várunk.Ja és Suho üzeni hogy ne egyél semmit mert rengeteg kaját csinált!-elnevetem magam és miután elköszöntünk egymástól , a szobámba megyek hogy átöltözzek. Hisz csak nem pizsamában kellene mennem.Egy szürke farmert és egy piros felsőt vettem fel, a cipőmbe belebújtam és még egy kört mentem a házban, hogy biztos mindent jól ki kapcsoltam-e.Miután letudtam mindent beültem az autóba ,és hazáig meg se álltam.D.O már a ház előtt várt mivel felhívtam amikor az erdőbe értem ,hogy 10 perc és ott vagyok.Dudáltam neki és ahogy kiszálltam a kocsiból megöleltem.-Szia.-engedtem el.

-Szia.Már alig bírtam kivárni hogy ideérj.-mosolygott rám.-Mehetünk a többiekhez?-tartotta felém a kezét.

-Na ná!-karoltam belé és nyugodt léptekkel sétáltunk.A házba belépve egyből letámadtak a többiek és halálra  ölelgettek.Jót nevettem rajtuk, és boldog is voltam hogy hiányoztam nekik.

-Baekhyun.-lépet elém Sehun és egy csókot adott.-Hi..-

-Azt ne mond hogy hiányoztam.-vágtam szavába.-Mert tudom.-mosolyodtam el szélesen.