A farkas fiú (SeBaek)

40.rész

-Nem.Nem az.-köszörültem meg a torkomat.-Miért hívtál ide?-arckifejezése megváltozott és egy pillanatra mintha teljesen más ember lett volna.

-Tudod...eléggé felkeltetted a figyelmemet.-kezei egy másodperc alatt siklottak át az asztal felett és kezemre tette őket.-Meg szeretnélek ismerni.

Lesokkolva meredtem a velem szemben ülő férfira.Ebbe meg mi ütött?Komolyan gondolta?Próbálok valamit kivenni arckifejezéséből de nem könnyíti meg a helyzetemet az hogy mint általában most is az a széles mosoly van az arcán.

-Nem értelek egészen.-húzom el kezeimet és inkább a combomra helyezem őket,az övétől távol.Most jól gondolom azt hogy kikezdett velem? Vagy csak túlgondolom az egészet,valószínűleg.De nem bírtam sokat gondolkodni rajta mivel kérdésemre egyből érkezett a válasz.

-Nem lepődtem meg.-kuncogott fel és még szélesebben mosolygott.-Jól szórakoztam amikor veled voltam és hát ...ha jól sejtem.-felhúztam egyik szemöldökömet ahogy sejtelmes tekintetével találkoztam.-Meleg vagy?

Eltátottam számat és egyből vágtam volna rá hogy nem , de egy hang se hagyja el ajkaimat.Próbáltam kerülni a tekintetét de nehéz volt főleg úgy hogy a kávézó ahol voltunk elég sokan voltak,ezt úgy értem hogy minden asztalnál ült legalább egy ember.Így elkerülhetetlen volt hogy ne tűnjön úgy mintha valakit bámulnék,így inkább az asztal gesztenyebarna lapjára meredtem .Éreztem tekintetét magamon és akaratom ellenére elkezdett forrósodni az arcom. Byun Baekhyun te meg mégis mit csinálsz?! Gondolatban arcon basztam magam és egy mély levegővétel után felemeltem fejemet és megráztam a fejem.

-Ó, nem vagy? Én pedig azt hittem egy hajóban evezünk.-nevetett fel kínosan.-És akkor hát,van barátnőd?-támaszkodott meg az asztalon kissé előre dőlve.

-Igen.-halk hangomon én is meglepődtem de jobbnak találtam ha nem nagyon mélyülünk bele ebbe a dologba.

-Biztos az a szép lány akivel fotózáson is voltál.-elsőre nem nagyon értettem kire céloz de ahogy beugrott fogyatékos barátnőm arca majdnem elnevettem magam.

-Igen ő az.-biztos kifog akadni Choa ha ezt elmondom neki, de nem jutott jobb ötlet az eszembe.És szerintem jobb így ha egy közeli barátomra fogom rá hogy a barátnőm mint egy idegen lányra.

-Á tudtam!-hangoskodására páran felénk kapták a fejüket de inkább nem szóltam rá,hagy örüljön a feje.Halvány mosoly ült ki ajkaimra ahogy örömködő fejét figyeltem.Nem is olyan rossz arc ez a Vernon. Mondjuk olyan mintha skizofrén lenne,de hát a pasim és annak a családja fér farkas .Szerintem ennél furább már nem is lehetne.Felsóhajtottam ahogy rájöttem cseppnyire sincs normális életem,de hát mit tehetne ellene az ember el kel fogadni és ennyi.

-Valami baj van?-összerezzentem ahogy feleszméltem bámulásomból.Megráztam egy csöppet a fejem és bocsánatkérően néztem Vernonra aki csak legyintett egyet kezével.-Már jól besötétedett.-meglepetten fordítottam oldalra a fejem és ahogy megláttam hogy már ilyen sötét van eltátottam a fejem.Basszus a srácok.

-Bocsánat de nekem mennem kel.-álltam fel hirtelen és a pénztárcámat elő véve kapkodva vettem ki belőle egy,hát fogalmam sincs mennyi pénz mivel nem volt időm megállni számolgatni.

-Hagyd csak.Én fizetem.-bólintottam egyet és egy rövid köszönés után már rohantam is ki a kávézóból. Vagyis rohantam VOLNA! Ha nem kapja el a karomat Vernon az épület előtt.-Haza viszlek.-bökött a kocsija felé.

-Köszönöm de nemsokára indul a villamosom.-nem tudom miért hazudtam.Hisz pont ebben a percben ment el a utolsó villamos is így taxit kellene hívnom.

-Ugyan ennyi belefér.Gyere.-kezemet megfogva elkezdet húzni és bár ellene voltam,mégis utána mentem és hamar bepattantam a kocsi anyósülésére.Csendben telt az út és csak akkor szólaltam meg amikor mondtam neki hogy merre menjen,és bár nem beszélgettünk cseppet sem volt kínos a hangulat.Jól éreztem magam.

-Hát itt lennénk.-egy pillantást vetettem a házra majd Vernon felé fordultam.

-Jól éreztem magam ma.-mosolyogtam rá amit viszonzott.Nem igazán tudom hogy mit kellene most tennem,kicsit hasonlít egy első randi fillingre, mondjunk Sehunal az első randinkon már rég ismertük egymást.Milyen jó is volt,emlékszek hogy akkor még alig bírt beszélni és nagyon zavarban voltunk.Elmosolyodtam az emléktől és fel sem tűnt hogy már percek óta csak ülünk a kocsiban.-I-ideje mennem.-köszörültem meg a torkomat és sietősen kiszálltam a járműből.-Akkor hát....szia.

-Szia.-megvárta amíg az ajtóhoz értem majd dudált egyet és elhajtott a ház elöl.Sietősen felmentem a lakásomba és egyből bekapcsoltam a telefonomat.Ahogy sejtettem,rengeteg hívásom volt.

-Basszus.-sóhajtottam és mielőtt visszahívtam volna Sehunt,a konyhába mentem és ittam egy jó nagy pohár kávét.Bár elhatároztam magamban hogy igenis felhívom Sehunt,lassan már fél órája fekszek a tv előtt és valamelyik idióta műsort bámulom.Igazából nem szeretném egy jó kiadós veszekedéssel zárni a napot , mert ez az igazság.Ha nem válaszolok egyből a hívásaira már azt hiszi hogy világ vége van.Ahogy a régebbi veszekedéseinkre gondoltam ideges lettem és szomorú.Valamennyire az én hibáim is voltak de főként Sehun tett rá a dolgokra.Elmerengésemből a telefon csörgése zavart meg,ahogy gondoltam Sehun hív.

-Szia.-próbáltam boldog hangon beleszólni a telefonba és meglepetésemre sikerült is!

-Miért nem vetted fel a telefont?-elhúztam számat és egy nagyot sóhajtottam.

-Jól vagyok ,köszi.És te?

-Ne csináld ezt Baekyhun.-hangján hallatszik hogy nincs ép a legjobb passzban, így inkább nem ,,vicceltem" el a dolgot.

-Mondtam hogy ma dolgozok.-köszörültem meg a torkomat és már én sem törekedtem avval hogy gondtalan hangszínt erőltessek magamra.

-Értem ,de attól még felhívhattál volna.-és persze,minden kezdődik újból.

-Sehun kérlek ne kezdjük el megint.-vágtam rá egyből.-Eddig nagyon jó napom volt és nem szeretnék most veszekedni.

-Szóval ezért nem vetted fel a telefont.

-N-nem úgy go...

-Te azért nem hívtál vissza.Szóval te úgy gondolod hogy csak veszekedni tudsz velem.Hát ez kurva jó.

-Kérlek ne kiabálj.-halkan szóltam bele a telefonba.

-Ne kiabáljak?Baekhyun térj már észhez!

-Én?Én térjek észhez?-két dolgot utálok, ha kihasználnak és ha hülyének néznek.-Igen azért nem hívtalak fel mert te csak veszekszel velem.Önző vagy Sehun!Nagyon önző mert nem érdekel az téged hogy velem mi van,csak azzal hogy neked mi a jó!Én szerinted nem vagyok fáradt,nem szeretnék haza menni és veletek lenni?Mert hidd el . Kurva rossz egyedül lenni itt!!-teljesen elveszítettem a fejemet és éreztem hogy ha most nem adom ki magamból. akkor máskor nem lesz rá alkalmam.

-É-én..én nem tudtam hogy te így gondolod.-motyogta a telefonba.

-Persze.Honnan is tudjad.-förmedtem bele a telefonba.

-Sajnálom.

-Ezzel már elkéstél.-suttogtam a telefonba és bontottam a hívást,hisz ha tovább beszéltünk volna akkor már nem bírtam volna visszafogni a könnyeimet