A farkas fiú (SeBaek)

61.rész

- Ti ismeritek egymást ?- kérdezte Zelo, de továbbra is a földre szorította a megszeppent fiút.

-Igen, engedd el .- a fiú tette is amit mondtam neki. Ahogy az eddig földön fekvő fiú felkelt, egyből hozzám rohant és mögém bújva próbált védelmet szerezni magának.

- M-megörültél ? Ki az a bolond aki a földhöz vág egy idegent ?- magyarázott hátam mögül, és ahogy egy lépést felénk tett zelo, éreztem hogy ő is hátra húz egy lépéssel. 

- Mégis mit keresel itt ?- fordultam vele szemben.

- Nem válaszoltál a hívásaimra .- mutatta fel telefonja kijelzőjét, a híváslista szerepelt rajta és tényleg egy csomószor hívott.- Teljesen eltűntél amióta eljöttél a városból, azt hittem valami baj történt veled. Így össze pakoltam és én magam jöttem el hozzád!- mosolygott szélesen. Ezt nem hiszem el. Hatalmasat sóhajtottam és vállaira tettem kezeim.

-Figyelj Bambam. Sajnálom, tényleg! De neked most azonnal el kel innen menned,vissza a városba !- karjánál fogva lelkeztem húzni az ajtó felé, de ő a kanapéba kapaszkodott és hevesen rázta a fejét .

- Nem ,biztos nem ! Most értem ide . Tudod mennyi ideig kerestem ezt az átkozott házat ?  Biztos nem fogom ma haza menni !- ahogy elengedtem lehuppant a kanapéra és keresztbe font karokkal nézet durcásan szemeimbe. Bármennyire is el kellene   mennie, tényleg nem küldhetem el most így este. Főleg hogy róla van szó , biztos 100 eltévedne !

- Rendben.- sóhajtottam.- Aludj itt este.

-Mi?- förmedt rám egyből Zelo.- Nem lehet itt, azonnal el kel mennie!

- Nem tehetjük csak úgy ki.-szólt közbe Tao.- Ne aggódj, maradj csak itt nyugodtan. Holnap majd haza mész.- mosolygott  a fiúra, aki ahogy meglátta a támogatót Taoban egyből mellé ült.

-Köszönöm,köszönöm!- ölelte magához a fiút.- én csak fejemet rázva néztem őket. Valószínűleg őt hallottuk ezelőtt, és feleslegesen ment el Suho. De hát jobb félni mint megijedni. 

- Szóval ti itt laktok ?- tette fel vagy az ezredik kérdést , miközben a kakaóját kortyolgatta. Reménykedtünk ha kaját és inni adunk neki hátha leköti egy ideig te tévedtünk. Sose áll be a szája .

- Én nem, de a többiek igen.- apropó többiek, nem tudom merre lehetnek . De amire haza érnek valamit ki kellene találunk hogy mégis miért csücsül itt Bambam. Ép ezen törtem a fejem amikor farkas vonyítás ütötte meg a fülemet.  Basszus, a többiek nem tudják hogy itt van ! -Zelo!- a fiú egyből értette a dolgot és szélsebesen kiment a házból, szólni a többieknek hogy még az erdőben változzanak vissza.

- Ez meg mi volt ?- ugrik fel egyből a kanapéról.- Jézusom itt vannak farkasok ?- nézet ránk ijed fejjel. - ez tényleg a vadon. Ugye nem fognak megenni ?

-Hát..reménykedjünk hogy nem.- húzta el száját Tao. Az ablakon kipillantva láttam hogy emberi alakúkban közelednek a ház felé. 

-Bambam most bemutatlak a többieknek is.- léptem az említetthez.- Maradj csendben oké ? De tényleg, kicsit fogd vissza magad.- válaszát meg se várva mentem az ajtóhoz amit kinyitva már be is léptek  a fiúk.

-Ő meg ki ?- torpant meg Chanyeol ahogy meglátta a kanapén ülő fiút. A többiek is hasonlóan cselekedtek. 

-Fiúk, a Bambam a városban barátkoztam össze vele.- kezdtem neki a dolognak. 

-És mit keres itt ?- cseppet sem kedvesen bökőt a fiú felé akinek kezdett kényelmetlen lenni ez a légkör.

- Hirtelen betoppant ide. És mivel már késő van, felajánlottam neki hogy aludjon ma este itt.- nem nagyon szóltak ehez semmit a fiúk csak immáron a jövevényt kezdték el figyelni.