A farkas fiú (SeBaek)

59.rész

( Baekhyun) 

A függönyt arrább húzva kukucskáltam ki az ablakon.

-Mit csinálnak már eddig ?- fújtattam idegesen.

- Na ne aggódj, biztos nem harapják le egymás fejét.- próbált nyugtatni barátom.

-Én nem vennék rá mérget.- kuncogott fel Kai ,akinek karjára csapott az ölében ülő D.O .

- Köszi, ez nagyon megnyugtató volt.- gúnyosan mosolyogtam rá amit ő csak hangos nevetéssel fogadott.

-Már jönnek, ne aggódj.- motyogta miközben D.O nyakába fúrta arcát. Gyorsan ismét az erdő felé fordultam ahol megpillantottam   a két alakot akik a ház felé tartottak. Mivel nem akarom hogy meglássák hogy itt kukkolom őket ,a kanapéhoz siettem és leültem .  Tao és Kris kimentek hátra a kertbe, Tao már nagyon unja hogy a négy fal közé van zárva így amikor lehet kint akar lenni . Meg is értem, teljes fordulatot vett az élete amióta tudomást szereztek a kicsikről. 

Ahogy kinyílt az ajtó , pár pillanat múlva Sehun pattant le mellém a kanapéra. Bácsikám csak rám mosolygott majd Suho kíséretével felmentek az emeletre Layhez. I.M-éknek lassan ide kell érniük, Luhan már ki is ment eléjük.  

- Nem nézzük meg Kriséket ?- tette fel hirtelen Sehun a kérdést.

-De, persze menjünk.- a hátsó ajtón kilépve a zöld rengeteg terült szemeink elé, csodálatos még midig bár nem bírom figyelmen kívül hagyni a hintaágyról jövő cuppogásokat. 

-Hát itt meg mi folyik ?- ugortunk eléjük Sehunnal.  Úgy rebbentek szét mint két tini akikre rányitottak a szülök.

-Jézusom, ne ijesztgessetek !- Tao piros arccal pillantott ránk. Kris csak ,, remek időzítés barmok " fejjel nézet ránk.

-Bocsika ,nem akartunk megzavarni titeket.- mosolyogtam rájuk engesztelés képen. 

-Már mindegy...-morogta Kris és csak egy sóhajt ejtve karolta át ismét szerelmét.- a fiúk nem értek még ide ?

-Bármelyik percben megérkezhetnek .- ahogy ezt kimondta Sehun a távolból hangzavar hallatszott ,majd pár perc múlva meg is pillantottuk a fiúkat.

-Na menjünk oda mi is!- Kris egyből felpattant és segített Taonak felállnia.-Ha be mernek menni mielőtt oda érek..megverem őket.- fújtatott ahogy haladtunk a ház elé. Csak felkuncogtunk , hát hiába nem a gyorsaság az erőssége mostanában.  

- Sziasztok !- ahogy megpillantottak minket a fiúk mosolyogva köszöntek vissza. Miután letudtuk az üdvözlést mindenki bement a házba.

- Hogy érzed magad ?- SeokJin egyből Tao mellet teremt aki meleg mosollyal fogadta a fiút.

- Fáradtan, de megvagyunk.- pillantott a mellette álló magas fiúra.- A picik már nagyon sokat mocorognak, ők is érzik hogy lassan kicsi lesz  már nekik idebent.- simít végig pocakján.

-Hát azt elhiszem !- nevetett fel SeokJin.- Már nem sokáig kel bent lennetek, csak nekem nehogy hirtelen induljatok meg kifelé rendben ?- hajolt előre így arca a nagy pocakkal volt egy vonalban.-  Jaj drágám ! -karolta át Namjoon karját aki csak mosolyogva húzta magához szerelmét.- Remélem minden a legnagyobb rendben lesz.

-Persze drágám, hisz te itt vagy nekünk.- egy puszit nyomot a fiú hajába.

- Á, szóval ide értetek.- Lay sietett le a lépcsőn és egyből kezelt a fiúkkal.- Gondolom már nagyjából tudtok a dolgokról, de azért beszéljük át még egyszer. YunHo gyere le kérlek!- az említett lassú léptekkel battyogott le hozzánk. A fiúk egyből morogni kezdtek de a többiek egyből jeleztek nekik hogy ne aggódjanak, nem jelent veszélyt. Hiába tudják hogy itt lesz, az idegen illata miatt nem bírnak nyugodtak maradni.

- Örvendek a találkozásnak, Byun YunHo vagyok.- hajolt meg feléjük. Bár nehézkesen de a fiúk is viszonozták a meghajlást. 

- Igaz ? Tényleg a nyakunkra hoztad az északiakat?- Suga szokásához híven nem kertelt. 

- Nem épp így fogalmaznák, de lényegében igen.

-Remek, már rég szétakartam verni azoknak a köcsögöknek az arcát.- ütötte össze ökleit Wonho. 

- Nem lesz itt semmilyen harc, a cél hogy békésen megtudjuk oldani .- I.M csendre intette őket.- Akkor hát, hallgatunk titeket.- fordult felém.

Mindent elmondtunk nekik mint ahogy ezelőtt a többieknek is. 

- Segítünk nektek.- adta meg a választ I.M. Megkönnyebbülve fujtam ki az eddig magamban tartott levegőt.- De.- vonta fel ismét magára a figyelmet.- Ha harcra kerül a sor, nem kockáztatom a családom életét.

-Persze, ezt nem is kérem tőletek ! Reménykedünk hogy harc nélkül eltudjuk rendezni a dolgot.- Lay kijelentésére bácsikám felhorkant.

-Nem akarok elkeseríteni senkit, de biztos hogy nem csak beszélgetni ugranak majd le hozzánk.- bár nem tetszett a többieknek z a dolog, lassan kezdték belátni hogy igaza van. 

Késő estig maradtak a fiúk, de mivel nem tudtuk itt marasztalni őket haza indultak.

-Akkor mihamarabb újra átjövünk majd.Fiúk!- I.M után mindenki elköszönt tőlünk és a vezetőjük után mentek. De egy ember ott maradt, és egyenesen minket nézett.A menta hajú elém sétált és csak félmosolyra húzta az ajkat.

- Még mindig nem hagytad abba a baj csinálást ügye ? - csak elnevettem magam és megráztam a fejem.

-Tudod te erre a választ a nélkül is hogy válaszolnék.- az ő ajkai is felfelé görbültek.

-Vigyáz erre a bolondra.- hátat fordítva nekünk a többiek után sietett.

- Ez természetes.- válaszolt Sehun miközben a lassan eltűnő fiút bámulta. 

Nagyon örülök neki hogy megszűnt a feszültség köztünk, a legelején nem éppen a legjobban kezdtük ezt az egészet Sugával. De ahogy telt az idő úgy jöttek rendbe a dolgok is maguktól, így ma már szinte baráti viszonynak is mondhatjuk a kapcsolatunkat a menta hajúval. 

Mivel már nem kellett bujkálnia a többiek elől bácsikámnak velünk együtt jött haza és nálunk aludt. Igazából egy ideig hozzánk költözött úgymond, hisz más hova nem nagyon tud menni és a helyzet miatt ez a legjobb megoldás hogy a közelünkben van. 

-Jól sikerült a mai nap.- csak egyetértően bólintottam .- nem volt annyira kínos mint ahogy gondoltam. 

-Hála istennek nem!- D.O a ruhákat hajtogatta össze, ki tudja hány nap után ismét elváltak egymástól Kaival egy éjszakára. Teljesen össze vannak nőve.

- Tudod min gondolkodtam.- tette le a kezében lévő ruhát és rám emelte hatalmas szemeit.

-Na mire?- a kanapén végig hasalva támasztottam meg fejemet kezeimmel és így néztem barátomat.

- Hogy mi lenne most ha nem költözünk volna anno ide. - meglepetten néztem rá. Egyáltalán nem ilyesfajta dologra számítottam.

- Hát..én ezen nem is gondolkoztam még.- vallódtam be az igazat. 

- Én igen, nagyon sokszor. - ismét a ruhát kezdte el hajtogatni de nem hagyta abba.- Én valószínűleg még mindig két állásban güriznék hogy legyen elég pénzem a lakbérre. Te pedig ugyan így egy végnél dolgoznál. De tudod nem is a sok munka miatt lenne rossz, hanem az mait hogy egyedül lennénk.- erős fájdalom hatolt szívembe miközben hallgattam a D.O-tol nem megszokott beszédét.- nem találkoztunk volna a többiekkel, nem találkoztam volna Kaival.

-Igen, nagyon magányosak lennénk.- mosolyogtam rá halványan. 

-Baekhyun...én.- ajkai harapott majd egy nagy levegőt vett.- Baekhyun én össze akarok költözni Kaival.- kissé meglepetten néztem rá de hamar hatalmas mosoly jelent meg arcomon.

-Ez remek D.O. De miért vágsz most ilyen arcot, eddig is sokszor aludt itt Kai meg..-

-Nem Baek.-szakított félbe .- Mi...Ah az istenit!- vágta földhöz erősen a kezében tartott pólót.- Mi el akarunk költözni Kaial a fenébe is !