A farkas fiú (SeBaek)

53.rész

(Baekhyun)

-történt valami? - tette fel a kérdést D.O. Az erdőben történtek után egyből hazajöttem. És bár nem mondtam semmit a fiúknak erről, tisztán érezhető volt az eddig nem látható vidámságomból hogy valami történt.Persze drága barátom nem is hagyta ennyiben a dolgot ,faggatott tovább. - Ne is próbálj tagadni.- tette le az eddig kezében tartott könyvet.- Nem hiszem hogy az egyik perctől a másikra lett ilyen jó kedved. 

- Inkább örülj ennek.- tovább pakolásztam a nappaliban D.O pedig felállt és hozzám lépkedett.

- Nagyon örülök ennek.- tette vállamra kezét.- Már nagyon hiányzott ez a boldog Baekhyun.- szembe fordultam vele és megfogtam kezét.- Remélem most már csak ezt az oldaladat fogod mutatni.

- Én is remélem.

...........................

Ahogy teltek az órák és közeledtünk a 16 óra felé, egyre idegesebb lettem. Most találkozok először a srácokkal amióta a Vernon-os dolog megtörtént. D.O-nak még el se meséltem a reggel történteket. Túlságosan nagy nyomás van rajtam.

-Kész vagy?- kopogott be az ajtómon Kai.

-Igen. - becsuktam az ablakomat majd lementem a nappaliba a többiekhez. Bár eléggé meglepődtem mivel nem csak mi hárman voltunk. Xiumin amikor meglátott széles mosollyal fogadott. 

-Baek!- karjai közé zárt amit csak pár másodperc múlva viszonoztam. Vele ellentétben én nem mosolyogtam, kissé le voltam döbbenve hogy a történtek után.....hogy azok után is még így fogad.De a férfinak nem tűnt fel ez mivel amint elengedett és arcomra nézet, ugyanolyan mosollyal beszélt tovább. 

Lassan haladtunk az ösvényen , én hátul sétáltam de Kai nem engedte hogy idézve őt ,,hátul lógassam az orrom" így belém karolt és előre húzott. Megpillantva a házat egyszerre lettem ideges és izgatott is. Alig vártam már hogy újra lássam a többieket, de féltem is a találkozástól.

- SZIASZTOK!-  a bejárati ajtó felé pillantottam ahol Chen integetett nekünk. 

-MEGJÖTTÜNK!- kiáltott vissza Xiumin és megszaporázva lépéseit húzta maga után D.O-t. A házhoz érve Chen széles mosollyal veregette meg a hátamat. Az előszobában levettük a cipőinket és meg is említettem hogy történt pár változás a házban .

-Hát igen, kicsit újítottunk pár dolgon. De a legtöbbet a nappalin, gyere nézd meg.- az említett helységbe érve meglepődtem. Bár a legtöbb bútor ugyan az, teljesen máshol vannak elhelyezve mint ahogy eddig voltak.  - Jó mi?

-Jól néz ki.- értettem egyet Xiuminnal. 

-Baekhyun?- a konyha ajtó felé néztem.-Te vagy az?

- Menj be . Csak természetesen.- tolt meg Kai. Tao hangja volt kétség kívül, de valahogy mégis más volt, erőtlenebb. Krist pillantottam meg először majd  miután arrébb lépet , megpillantottam Taot. Kikerekedett szemekkel néztem rá és bár az a fiú ült előttem akire emlékeztem. Mégis mintha nem is ő lenne. Hasa kétszer akkora volt mint eddig és sápadt arcán látszódott a fáradság. Mintha beteg lenne.

- Szóval csak te vagy.-mosolygott rám.

- Igen,én vagyok.- könnyes szemekkel léptem elé és ölelésbe vontam vékonyka testét.Sokat fogyott,rengeteget. Ahogy öleltem nem tudtam tovább tartani magam, könnyeim előtörtek és szipogva fúrtam arcomat nyakába.- Annyira sajnálom.- engedtem el lassan és leültem mellé a székbe, de kezét ugyan úgy fogtam.

- Ugyan mit  sajnálsz?- törölte le az ép lecsorduló könnyemet.

-Hogy nem voltam itt neked, hogy nem segítettem, hogy nem álltam melletted. - Tao is meghatódott így neki is csillogni kezdtek szemei.

-Ne mondj ilyen butaságokat mert én is sírni fogok. - és ahogy ezt kimondta le is folyt az első könnycseppje.- Na látod!- törölte meg szemeit kezével.- Megsiratsz itt engem.- elnevettük magunkat majd miután rendbe szedtem magamat Krist is üdvözöltem. A konyhában maradtunk és lassan mindenki megérkezett .

- Ezek a csavargok mikor jönnek már?- lesett ki az ablakon Suho.- Már 1 órája oda vannak, siethetnének. 

- Tudod milyenek.- sóhajtott Lay.- Ha megtehetik a legnagyobb kerülővel jönnek.

- Gyere Baek .-ragadta meg a D.O.- Üdvözöld a többieket.

-V-várj.- ép hogy letettem a kezemben tartott poharat barátom kihúzott a házból. Ahogy kertbe értünk pár másodperc múlva megpillantottuk a fiúkat. Amikor Luhan és Chanyeol megpillantott elkezdtek rohanni felénk.

- Én azt hiszem arrább megyek.- lépdelt el mellölem D.O.

-Mié...Ah!- a két gyagyás hozzám ért és mit sem törődve rám vetették magukat így mindhárman a földre kerültünk.

-Baeeekk!- Luhan szinte már fojtogatott olyan erősen ölelt míg Chanyeol észhez nem tért, és nem húzza le rólam a fiút. Sehun lépet mellénk és felém nyújtotta kezét, övébe csúsztattam sajátomat és finoman bár de határozott mozdulattal felrántott a földről. A lendülettől nem hogy felálltam de még előre  is estem. Biztos hogy direkt csinálta mivel elégedett mosolyát nézve valami ilyesmit akart elérni. Mellhasának dőltem de miután stabilan álltam a talajon ,elléptem tőle. Chan és Luhan sokat sejtően összenéztek  majd egy mosolyt elejtve abba is hagyták egymás rángatását amit eddig csináltak.  I.M-ék is nemsokkal utánunk megérkeztek. Egyből tele is lett a lakás. Ahogy ültem a kanapén és a többieket néztem szörnyen fájt a szívem. Nem is tudom miért tettem azt amit, így visszagondolva rájöttem. Mekkora egy hülye voltam.

-Mi ez a szomorú fej?- ült le mellém Suho.

- Olyan hülye voltam.- súgtam magam elé és könnyes szemel néztem rá.

-Mindenkinek vannak olyan dolgok az életében amiket bán.- sóhajtott.- Ezekből tanulunk. Ne bántsd magad ez mait, mert itt mindenki szeretettel fogad téged. Mivel mi egy család vagyunk.

- Köszönöm.-elöletem meg.

- Ne köszönd.-simított végig hátamon.-Örülök hogy végre hazajöttél.