A farkas fiú (SeBaek)

2.rész

Már rég besötétedett amire egy tisztás féleségre értem. Fájnak a lábaim az összes vizemet megittam és a szendvicseim is elfogytak .Kyungsoo-ék is biztos már hazaértek. De mivel teljesen össze -vissza mentem ,biztos nem fognak egy hamar megtalálni. Mivel nem akartam még jobban eltévedni leültem egy fa tövéhez és pokrócomat elővéve, betakaróztam vele. Nagy nehezen elaludtam mivel bennem volt a félelem hogy nem kelek fel.

Hol vagyok? Érzem hogy ébren vagyok de nem tudom kinyitni a szemeimet.....hideg van. Meghaltam volna?Nem érzek a fájdalmon kívül semmit.Miért nem tudok beszélni,miért nem tudom kinyitni a szemeimet?Miért nem emlékszek?

Ahogy a gondolataimmal voltam elfoglalva észre se vettem hogy kinyitottam a szemeimet. Lassan lenéztem kezeimre bár a fájdalomtól legszívesebben üvöltöttem volna ,de nem jött ki semmilyen hang a torkomon. Ez lenne az én kezem? Az említett testrész teljesen eltért a megszokottnál. Lila és fehér színben pompázott és az erek láthatóak voltak rajta. Most lenne itt a vége? Ennyi lenne az életemnek? Nem gondoltam volna hogy a kihűlés lesz a vesztem. Lassan csuktam le pilláimat és alig érezhetően egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Mocorgásra lettem figyelmes. Most nem nyitottam ki a szemem, se kedvem se energiám nem volt hozzá .Éreztem ahogy felemelnek és hirtelen forróságot érzek magam körül. Kyungsoo,te vagy az?Nem..neki nem ilyen az illata. Kis idő múlva hangoskodás üti meg a fülemet de nem tudok semmi értelmeset kivenni belőlük. És az utolsó emlékem arról a borzasztó éjszakáról.

Valami szőrős és meleg dolog vesz körül.Mi lehet ez? Lassan kinyitottam a szemem és elakad lélegzetem ahogy magam köré nézek. Farkasok fekszenek körülöttem illetve rajtam, mivel a lábaimon ép egy kölyöknek tűnő szürke farkas alszik.Nem merek megmozdulni. Miért vagyok itt? Emlékszek hogy felemeltek, a farkasok maximum húzni bírtak volna a földön. Lépésekre leszek figyelmes és ahogy oldalra fordítom a fejem megláttam a fiút aki kikerekedett szemekkel mered rám majd hirtelen megindul felém én karjaimmal eltakarom az arcom és térdemet felhúzom magzat pózt feléve így a lábamon pihenő farkaskölyök nyüszítve tért magához ahogy a többi farkas is.Hirtelen csapot meg a hideg ily a forróság után így tiszta libabőrös lettem. Ahogy nem történik semmi elveszem arcomból karjaimat és a fiúval találom szembe magam. Egyenesen szemeimbe mered és egyszer se pislogott..csak néz megállás nélkül. Megköszörülöm torkomat és lassan felülök. Ennek következményeképpen a lábamon pihenő kölyök megindul felém de egy időseb rá morog így fülét-farkát behúzva, kullog vissza valószínűleg az anyához. A fiúra nézek.- te hoztál ide? -mindegyik állat összerezzen a hangomtól. Csak bólintok egyet és leült elém.

-Meg mentettél.- csak rám pillantót és közelebb jött egy kicsit. Kezemet felemeltem amire morogni kezdtek a társai de ő csak a szemeimbe nézet. Lassan hajára tettem tenyeremet és párszor végigsimítottam rajta.- Köszönöm.- mosolyogtam rá. Még életemben nem láttam embert így nézni a másikra. Mintha egy olyan érzést érzet volna amit még soha pedig ez csak egy egyszerű gesztus volt....a szeretett.

Kis ideig még ültem és hát a fiú nem elégedett meg azzal a kis simogatással ,így lefeküdt mellém és a combjaimra tette a fejét .Rohadt büdös volt itt bent a barlangba és hát a hányás kerülgetett. A felnőttek is közelebb jöttek hozzám és miután gondolom rájöttek hogy nem fogom bántani őket a kölykök is megrohamoztak. Tépték a ruháimat, rám másztak,haraptak,rajtam keresztül rohangáltak. Bár nagyon aranyosak voltak az egyik kölyök egész erősen harapott meg Így felszisszentem, amitől a fiú felült és rámorgott a könyökre aki nyüszögve ment el. Csak megint végigsimítottam a fején és mosolyogva hajtotta vissza buksiját combjaimra. Bár elég jól éreztem magam elég bizarr volt hogy a farkasok között vagyok és egy félig ember félig farkas fiút simogatok, aki itt olvadozik a combomon .Kyungsoot biztos szétveti az ideg és elég baj lenne ha itt találnának meg.