A farkas fiú (SeBaek)

20.rész

Ott maradtunk vacsorára aminek örültem, mivel otthon nincs egy falat kaja se. Suho még mindig bent volt a szobájába és amikor Sehunal felmentünk az emeletre, akkor pillantottuk meg Lay-t ahogy az ajtónak nekidőlve alszik.

-Ébresszük fel.-indult meg Sehun de vállára tettem a kezem.

-Ne,várj!-Óvatosan bekopogtam az ajtón.-Én vagyok az, Baekhyun.-pár pillanat múlva résnyire kinyílt az ajtó majd teljesen kinyitotta, aminek hatására Lay majdnem  eldőlt de időben megtartotta Sehun.-Beszéljétek meg.-Suho csak az alvót nézte majd beharapta alsó ajkát.

-É-én nem me..-

-Suho.-nyöszögte Lay ahogy felnézet az említettre komás fejel .Suho már csukta is volna vissza az ajtót de hárman egyből ugrottunk így nem sikerült neki.-Kérlek.Beszéljük meg.-állt fel a földről Lay. Suho lehajtotta fejét és a földet vizsgálta.

-Jó.-bólintott egy aprót és mielőtt becsukhatta az ajtót Lay után,rám nézet.

-Hajrá.-biztatásomon csak megforgatta a szemeit és erősen becsapta az ajtót. Sehun felkuncogott én pedig szomorkásan lehajtottam a fejem.

-Na.-ölelt át Sehun.-Minden jó lesz.

-Tudom.-mosolyogtam el.-Remélem a holnapi bulin minden jól fog menni.

-Ezt hogy réted?Miért ne menne jól?-csak legyintettem és bevonultunk a szobájába.Bár nem úgy terveztem hogy ott alszunk mégis reggel Sehun ölelésében ébredtem. Nagy nehezen  kimásztam alóla, mivel mindig rajtam fekszik reggele, és lementem a nappaliba.A szokásos reggeli kávé után megreggeliztünk és már mentünk is a nappaliba hogy egy gagyi rajzfilmet megnézhessünk.

-Baekhyun.-a frászt hozta rám Kris. Észre se vettem hogy itt áll mögöttem.-Beszélhetnénk?

-P-persze.-felálltam és csendben követtem a könyves szobába. Krsi becsukta az ajtót majd leült velem szembe.-Valami baj van?

-Tudod.-megköszörülte a torkát és rám szegezte tekintetét.-Gondolom tudod Tao helyzetét.-bólintottam majd folytatta.-Én próbálok neki segíteni de nem mindig mondja el nekem. Luhannak még néha mond el dolgokat de már neki se.És arra gondoltam hogy..hogy te néha elbeszélgethetnél vele mélyebb dolgokról.Ő az első a falkában aki lehet hogy terhes ,és biztos bántja hogy nincs olyan akivel beszélgethetne erről.-nagyon aranyosnak találom hogy így aggódik Tao iránt.-És ha neked se lenne gond ,jó lenne ha segítenél neki.-tarkójára csúsztatta tenyerét és félénken nézet szemeimbe várva a válaszom.

-Persze hogy segítek neki.-kifújta a bent rekedt levegőt és elmosolyodott.-Bár ha nem akarja akkor nem fogom erőltetni hogy mondja el.Remélem nem bánod.-tettem hozzá gyorsan.

-Dehogy nem baj.Köszönöm.-egymásra mosolyodtunk majd kiléptünk a szobából és visszamentünk a nappaliba.

-Nyughass már nem eszi meg!-Chanyeol idegesen jött a lépcsőhöz.-Na itt van!-mutatott rám.-Most már nyughass kölök.-Sehun termet előttem és kicsit dühösen nézet rám.

-Valami baj van?-kérdezte Kris Sehuntol miközben vállamra tette kezét.Ránéztem szemem sarkából és kacsintott nekem egyet így leeset a tantusz.Kicsit húzni akarja Sehun agyát és hát...jól hangzik az ötlet.

-Hol voltatok?-hangja már nyugodt volt de még nem csendet természetesen.

-Csak beszélgettünk.-léptem elé.-Ne aggódj feleslegesen.-sóhajtottam majd helyet foglaltam Xiumin mellet a kanapén. Sehun csendesen ült és cseppet sem zavartatta magát , végig mereven bámult.

-Fejezd be.-szóltam rá halkan de tudtom hogy hallotta.

-Nem.-mérgesen néztem szemeibe de cseppet sem hatotta meg a dolog.Egy fintort vágtam majd felálltam és inkább átmentem a konyhába.Az ablakon kinézve megláttam ahogy Tao a nemrég vett hintaágyon ül.A nappali ablakából Kris nézte párját és arca aggódó volt.Csináltam az enyém mellé még egy limonádét és kimentem barátomhoz.

-Leülhetek?-nyújtottam felé a poharat.

-Persze!-bár nagyban tombolt a nyár a mai reggel kicsit hűvösebb volt így a magát betakaró takaróból nekem is adott. Összebújva ittuk a poharunkban lévő italt és mindenféle dologról beszélgettünk.A szokottnál is többet beszélt Tao .Persze nem zavart csak hát...lehet Kris úgy értette hogy semennyire nem beszél már a többiekkel?Én azt hittem hogy csak kínosabb témákról nem társalog velük.

- És egyébként.-tettem le a poharat a földre.-Jövőhéten derül ki ügye?-éreztem hogy megfeszül teste a kérdésre majd lassan ellazul.

-Igen.-pusmogta orra alatt.-Félek.-sóhajtott fel.-Mi lesz ha nem is vagyok terhes.-tette kezét hasára és némaság töltötte be a légkört.Halkan szipogni kezdet lehajtott fejjel.

-Tao.-fogtam meg hasán lévő kezét.-Bármi is legyen.Mi mindig itt leszünk neked.És Kris mindennél jobban szeret és ha mégsem vagy terhes.Később még összehozhatjátok, ez nem olyan dolog ami csak egyszer adódik meg az életben.

-Tudom csak.Tegnap este már a neveket sorolta hogy mikre gondol.-csuklott el hangja és arcát nem győzte törölgetni.-M-meg hhogy kislány vagyh kidfiúkh mennyih leszh.-átöleltem és arcát nyakhajlatomba temette és tovább sírdogált.

-Ez nagyon jó dolog Tao.-simogattam hátát.-Erősnek kel lenned most.-csak bólogatott és eltávolodott tőlem annyira hogy megtörölhesse szemeit.Visszaültünk eredeti helyeinkre és gondosan betakartuk magunkat és tovább beszélgettünk semleges dolgokról.Igaza volt Krisnek,Taora tényleg ráfér a beszélgetés.Többször is rá kel majd jobban figyelnem.

Délután már otthon voltunk és D.O kérésére nekiálltunk takarítani.

-Egyébként.-egyenesed ki D.O miután a helyére tette a kanapén lévő párnát.-Nemrég megnéztem a bankszámlánkat és az itthon lévő pénzünket.

-Igen?És valami baj van?-az nem lepet meg hogy megnézte mert ezt sokszor szokta, az lepet meg hogy felhozta a témát.

-Nem lesz hosszútávra megengedett ez a költekezés.-sóhajtott fel és leült a kanapéra.Én is leültem mellé.-A nagyszüleidtől örökölt milliókból sokat elköltöttünk a házra.Mivel én dolgozok még az én fizetésem is belemegy de mivel te nem dolgozol nem engedhetünk meg mindent magunknak.Legalább a meglévő pénzünk felének megkel maradnia a bankban.

-Ezzel arra célzol hogy ideje lenne munkát találnom?-félve néztem D.O-ra aki határozottan bólintott.

-Mivel messze vagyunk a várostól és sokáig tart az utazás.Valami olyan munkát kellene keresned amit itthon is csinálhatsz.-a telefonját már nézegetni is kezdte az állásajánlatokat.

-Akkor az ápolóimmal sokra nem megyek, de a grafikával könnyű lesz találni ilyet.-áldom az eget hogy két  szakmám van.

-Igen, de nem biztos hogy már egyből engedik hogy itthon is dolgoz.-órákat töltöttünk el megfelelő állások keresésével és találtunk is három elég jónak tűnt.

-Holnap reggel egyből felfogom hívni őket.De most menjünk aludni!-már nagyon fáradt voltam és mást nem akartam csak a kényelmes kis ágyamat.

-Rendben.De nem úszod meg.-mutatott rám fenyegetően.Nekem se kellet több egyből felmentem a szobámba és ahogy bedőltem az ágyba úgy aludtam is el.

-Ba...Baek...Baekhyun!-komásan meredtem az engem rázogató Chenre.

-Mi az?-dünnyögtem szemeimet dörzsölgetve.

-MI AZ HOGY MI AZ???-befogtam füleimet Luhan eszméletlen magas hangját meghallva.-Hogy bírtatok elaludni? 1 óra múlva ott kel lennünk!-értetlenül néztem rá miközben szekrényembe merülve durkált.

-Hol kel lennünk 1 óra múlva?-Chen csak felsóhajtott és arcomat tenyerei közé szorította.

-Drága cukorborsó szemem.-gyilkos tekintettel mosolygott rám.- A buli!A buliba baszd meg!