A farkas fiú (SeBaek)

3.rész

- Bassza meg .- súgta D.O és nincs időm felfogni a történéseket csak akkor térek észhez amikor már teljes erőnkből rohanunk a fák között. Én megyek elől és kicsivel hátrébb D.O koptatja vadonatúj cipőjét.

-BAEKHYUN!- hátrafordultam és D.O kétségbeesve kalimpált miközben a lábánál fogva behúzzák a sűrűbe. A félelem teljesen eltűnik testemből és újult erővel rohanok D.O után és ahogy sejtettem, a tóparton találtam magam. Barátom kétségbeesve üti és rugdossa a bokáját marcangoló farkast, aki figyelmen kívül hagyva húzza tovább. Egy nagyobb botot felkapva a földről rohanok barátom segítségére ,és ahogy odaérek tiszta erőmből oldalba vágom a farkast aki nyüszítve  hátrébb esik. Ép elég időt töltött a földön ahhoz hogy D.O felálljon .

-Menj mássz fel egy fára!- miközben berohan az erőbe én is követem de sűrűn hátranézek. Nem látom barátomat előttem amikor előre nézek. - Hol vagy?

-IDE!- felnézek és már látom hogy egy fa tetején ül. Én is nekiállok mászni de ép megkapaszkodnék amikor a lábamnál erős fájdalmat érzek, és a következő pillanatban a földön találom magam. - Baekhyun.-D.O kétségbeesett hangját meghalva felállok.

- Maradj fent!-kiabálok rá. Ő már biztonságban van , felesleges lejönnie mert akkor rá is oda kellene figyelnem. A tóparti farkas vicsorogva néz egyenesen a szemebe és a sűrűből még egy elő jön.

-Ott van még egy.-mutat D.O az új jövevényre. Ház ezt beszoptam...nagyon beszoptam. A lábamon végignézve elszörnyedek a sok vért látva. A rövid nadrágom miatt semmi védelmem nem volt így kisebb-nagyobb helyen horzsolások vannak és jó pár helyen véreznek is a sebek. A bokámon ékeskedő harapásból is szivárog a vér. Erősebben megmarkolom a botot és megfeszült izmokkal várom mikor támadnak. A szürke farkassal szemezek de meglepetésemre a másik támad nekem elsőnek is sikerül megütnöm de nem elég erősen így a a vádlimba sikerül beleharapnia. Fájdalmasan felordítok és D.O is felsikít és maradék erőmet összeszedve fejbe vágom a farkast aki elenged és tántorogva arrébb esik. Erősen belerúgok egyet aminek hatására a másik ordítva ront nekem.Nincs elég időm reagálni csak arra hogy összeszorítottam a szemeimet és a várt fájdalom helyet amit a farkas okozna csak a fa törzsét érzem a hátamnak csapódni. Meglepődve nyitom ki szemeimet ,elvégre mindenre számítottam csak erre nem.

-Sehun.- szinte súgtam ezt az egy nevet akinek a tulajdonosa négykézlábra ereszkedve haladt egyre közelebb a farkashoz aki nyugodt állapotban állt. Sehun felém nézet és össze zavarodottságot olvastam ki szemeiből de nem volt időm ezen gondolkodni, mivel egy erős ütést éreztem meg a fejemen és D.O kiabálására emlékszek utoljára.

2 hónapja lakok itt D.O-val a nagyszüleim házában, amit tőlük örököltem.Én egy nyugodt életre vártam távol az emberektől és a modern világtól. Csak pihenni akartam egy kicsit és élvezni a semmit tevést. Ehhez képet most egy vadidegen szobában fekszek bekötözött sebekkel amiket farkasok okoztak. Mit ne mondjak már a tököm is kivan evvel az egésszel. Az órára pillantok és sajnos tudatosul bennem hogy kemény 2 perc telt el mióta megnéztem. A falak fehérre vannak festve és az ágyamon kívül még egy szekrénysor és két szék található a szobában. Az ablakon rácsok vannak így nem tudtam megszokni. Pár szobanővény is díszítik a szobát így kicsit dob a hangulatán.A plafon bámulásából az ajtó nyitódása zavar meg.

-Látom fent vagy.-a fiú mosolyogva lép mellém és a legközelebb lévő székre leteszi a tálcát amin egy tál leves van és egy tál sült hús van rizzsel.

-Ki vagy?-szemeibe meredek de ugyan úgy mosolyog tovább. Maga alá húz egy széket és miután leül sóhajt egy nagyot.

-Suhonak hívnak .Most az én házamban vagy és én láttam el a sebeidet.

-Hogy kerülök ide?-először a sebeim kezelését akartam megköszönni de ez jobban érdekelt.

-Sehunék hoztak ide.

-Sehunék?-szemöldökeimet összeráncolva meredtem a barna fiúra.

-Igen. Sehun és a többiek. - felpattantam és az ajtóhoz sietve kinyitottam azt de Suho berúgta az említett tárgyat.- Még ne menj ki.Pár dolgot el kell magyaráznom.- mérgesen fordultam de erősebnek bizonyult nálam így inkább hagytam a szökési kísérletem és visszaültem az ágyra.- Tudod.- kezdte pár perc elmerengés után.- Akik megtámadtak téged azok a barátaim voltak.- felnevettem mondatán de komoly arckifejezését meglátva abbahagytam a nevetést.

-Farkasok támadtak meg.Hogy lehetnének a barátaid?-Tisztán emlékszek mindenre. Sose voltam még ilyen biztos valamiben mint abban,hogy bizony vadállatok támadtak meg minket.

- D.o már elmesélte hogyan találkoztatok Sehunnal.- honnan tudja a nevét? Egyre bizarrabb a helyzet.- Sehun..most egy nehéz időszakban van. Csak most fogja elérni azt a kort hogy megbírjon tanulni beszélni. És ilyenkor amikor változás van a testében ,sokkal erősebbek az ösztönei .- ezeket miért mondja el nekem? Semmi közöm hozzá. Csak megsajnáltuk és adtunk neki kaját..ennyi az egész semmi több.

-Miről beszélsz?- összehúzott szemöldökkel meredtem rá.- Sehun egy felnőtt férfi.23 éves az istenit! Mi az hogy csak most tanul meg beszélni? Meg milyen ösztönökről beszélsz itt nekem?- idegesen felálltam.- Engem ezek nem érdekelnek! - feltéptem az ajtót és sietősen haladtam végig a folyosón ami egy nappaliba vezetett. Ép hogy körülnéztem megpillantottam D.O-t aki pár idegen ember társaságát élvezve ült a kanapén.-D.O megyünk!-karon ragadtam és erőszakosan húzni kezdtem magam után. Nem ellenkezett hanem tempómat felvéve próbált mellém lépni.

-Baekhyun várj! - nem figyeltem rá csak mentem előre , ki a házból. - Azt se tudod merre kel menni!- hátra fordítottam a fejem és láttam hogy Suho a bejárati ajtóban állva néz minket keresztbe font karokkal.-Én nem megyek!Engedj el!- idegesen csenget a hangja és erősen kiráncigálta karját szorításomból.- Mi a fasz bajod van?- meglepődtem rajta mivel nem sűrűn szokott csúnyán beszélni. - Miért rohantál így el? Végighallgattad egyáltalán ?- megráztam a fejemet. Miért érzem az hogy ebben az ügyben NAGYON nem leszünk egy megegyezésen barátommal.

- Ostobaságokat beszélt. Én erre nem vagyok kíváncsi. - lemondóan felsóhajtott Kyungsoo és csípőre tett kezekkel nézet rám...ajaj itt fogok megdögleni.

-Na ide figyelj .- mutató ujjával fenyegetően hadonászott .- Ezek az emberek nagyon kedvesek .És azonnal a segítségünkre jöttek. Sőt! Suho még el is látta a sebeinket és megértenéd miért támadtak meg minket. De te persze nem hallgattad végig őket! Olyan gyerekes vagy Baek.- az agyamban felment a pumpa.

-Gyerekes? Én! Ha nem erősködsz hogy menjünk sétálni semmi nem történt volna és otthon lennénk, nyugiban,békében. Amiért ideköltöztünk! Ehelyett mi van?

-Mi van Baek? Mi?- már mindketten kiabáltunk.

-Az hogy kurvára belekeveredtünk egy olyan dologba amibe semmi közünk! Istenem egy mint tudom én mivel találkoztunk. Sehun megharapót! Érted! Félek tőle! Félek mikor harap meg megint .- szemeimbe könnyek szöktek és erősen küzdöttem velük hogy ne törjenek utat maguknak.- Fáj mindenem és mindjárt szétdurran a fejem annyira lüktet. Csak néz rám?- mutattam végig magamon.- Úgy nézek ki ment egy múmia. Tele vagyok kötözve minden szarral!

-Baekhyun.-D.O hangja lágy lett .- Nem lesz semmi baj.- simított végig karomon.

-D.O..én kurvára szétbasztam Sehun hátán egy felmosót. Azért félt a seprűtől .- számra tapasztottam a kezem.-Istenem. Nekem elegem van.D.O...csak menjünk haza.- barátom tehetetlenül állt mellettem miközben én sírva temettem arcomat tenyereimbe.

- Figyelj- sóhajtott .-Még nem mehetünk haza. Nyugodj meg utána gyere vissza jó?- csak bólogattam és elindultam egy kisebb séta reményében.

Sikeresen abbahagytam a sírást és már nyugodtam állapotban ültem egy kisebb domb tetején amiről tökéletesen rá lehetett látni a házra. Jól eset kiadni magamból a düht..de sajnálom, mert nem D.O-n akartam ezt levezetni. De már mindegy..megtörtént ,nem lehet meg nem történtté tenni. Nem tudom menyi ilyen napot vagyok képes elviselni .Én egyáltalán nem ezt akartam .