A farkas fiú (SeBaek)

55.rész

-B....Ba....Baekhyun?-nyöszörögve nyitottam ki a szememet. Suho felém hajolva nézte arcomat.- Hogy érzed magad? - tette fel a kérdést majd leült a mellém.

- Fáradtan.-sóhajtottam.-Mi történt?

-Elájultál. Jungkook hozott oda hozzánk, szegény gyerek teljesen be volt pánikolva. Össze -vissza hablatyolt szóval ha már jobban érzet magad, örülnék ha elmondanád mi történt.- bólintottam majd lecsuktam pilláimat. Túl fáradt vagyok ahoz hogy ébren maradjak.

Nagyot sóhajtva ültem fel az ágyon, már nem vagyok annyira álmos mint ezelőtt. Kimásztam az ágyból majd lementem a többiekhez a nappaliba.

-Hogy érzed magad ?-sietett mellém egyből Suho.

-Már jobban vagyok. Hol vannak a többiek?- a nappaliban rajtunk kívül csak  Tao és D.O-volt akik ahogy megláttak magukhoz intettek.

-Gyere ülj ide.- paskolta meg maga mellett a kanapét Tao.- Még pihenned kel, ne erőltesd meg magad.- helyet foglaltam mellette majd ismét Suhora pillantottam aki a velünk szemben lévő fotelben helyezkedett el.

-Jungkook elmondta nagyjából hogy mi történt így a fiúk egyből mentek és utána néztek a dolognak. - ahogy vissza gondoltam a történtekre hirtelen erős fájdalom hasított fejembe, felszisszenve kaptam a fájó részhez kezedet.- Baj van ?

-Nem csak...fáj a fejem.

-Hozok gyógyszert.- pattant fel D.O a kanapéról és a konyhába ment.

-Elmondanád hogy is volt pontosan ez a dolog?-támaszkodott meg Suho térdein.

-Ahogy Jungkookal a fiúk felé tartottunk egy fura érzés kerített hatalmába. Sose jártam arra így meglepett amikor hirtelen tudtam hogy ott van az a tisztás. Nem biztos...de álmaimban jártam már ott.- meglepődve néztek a fiúk miközben meséltem.

-Álmaidban?- kérdezett vissza Tao.

-Igen. Álmaimban már jártam ott. Általában akkor amikor Sehunnal álmodtam.- csak hümmögtek egyet majd látszódott rajtuk hogy erősen gondolkoztam.

-Itt a gyógyszer.-pakolta le elém a dolgokat D.O.

-Köszönöm.- egyből számhoz emeltem a gyógyszert és egy nagy korty vízzel lenyeltem.

-És hogy volt tovább?

-A tisztás közepén volt egy fa,oda sétáltunk. És hirtelen egy férfit vettünk észre aki a tisztás szélén állt. Egyenesen minket nézet.-próbáltam visszaemlékezni a férfi arcára de nem jártam sok sikerrel.- Egyáltalán nem volt ismerős az arca, biztos vagyok benne hogy most láttam először életemben. 

-És csinált valamit az a férfi ?

-Nem, csak állt és nézet minket, vagyis engem. - válaszoltam D.Onak.- De annyira furcsa volt.-meredtem előre.- Ahogy nézett, mintha ő tudta volna hogy én ki vagyok. Annyira érdekes volt a pillantása, de nem tudom ezt az érzést hova tenni.- ajkaimba haraptam ahogy végighaladt testemen a rázkódás, még most is kiráz a hideg a pillantásától. 

-Úgy hallom megjöttek a többiek.- pillantott hátra Tao amennyire tudott. Nem is kellet sokat várni kinyílt a bejárati ajtó és a többiek beözönlöttek a nappaliba. 

-Baekhyun, végre felkeltél!- kiáltott fel Luhan ahogy megpillantott.

-HYUNG!-Jungkook előre túrakódot és egyből rám vetette magát. - Annyira megijedtem amikor össze estél. És az a fura fickó is ott volt végig, még akkor is amikor felkaptalak és elvittelek a többiekhez. -hadarta miközben szorosan ölelt.

-hé,hé ne olyan nagy hévvel öcsi!- emelte le rólam nemes egyszerűséggel a fiút Kris.- Hogy vagy drágám?- simított végig Tao arcán óvatosan.

-Minden a legnagyobb rendben van.- simított végig hasán mosolyogva. - a kicsik is nyugodtabbak már így hogy te is itt vagy.- leguggolt elé Kris és fejét Tao pocakjára hajtotta. Szemeit becsukta majd kis  idő múlva elmosolyodott.

-Hallom, a törpék is jól mulatnak idebent.- nevetve nézet fel szerelmére.

-Az biztos! Nagyon szeretnek rugdosni az egyszer biztos.- húzta el szája szélét.

Lassan mindenki helyet foglalt így már én is átláttam rajtuk.

-Sehun és a többiek merre vannak?-álltam fel helyemről.

-Még egy utolsó kört tesznek a környéken de utána már jönnek is ide.- válaszolt a konyhából Jooheon. Nem bírtam bent várni így kimentem a ház elé és ott vártam a srácokat. 

-Hé, állj csak meg!- fejemet a hang felé kaptam és pár másodperc múlva a nevető társaság elő is bukkant az erő sűrűjéből.

-Baekhyun.- ahogy megpillantottak mindannyian hátra pillantottak a leghátul kullogó Sehunra , aki miután beérte a többieket és megpillantott engem. Egyből fellelkesült és hozzám sietett. 

-Jól vagy?- tette tenyerét arcomra.-Nem kellene még pihenned? Gyere menjünk be a házba.-tiltakozni se volt időm, megragadta karomat és magával húzott a házba. Nem álltunk meg a nappaliban az én legnagyobb meglepetésemre, hanem a Sehun szobájába mentünk. Leültünk agy ágyra ahova egyből magával húzott a másik, így karjaiban feküdve néztem a plafont.- Mégis mi történt ?

-Erre én is kíváncsi vagyok.- fordítottam felé fejemet.- találtatok valamit ? 

-Halványan éreztük a férfi illatát de egy idő után eltűnt így nem tudtuk tovább követni a nyomokat.- sóhajtva simított végig fejemet.- Miért van az hogy velünk mindig történik valami? - mosolygott rám keserűen.

-Nem tudom Sehun. Valamiért ilyen a mi szerencsénk.- átöleltem testét ,majd arcomat testéhez préseltem.- Aludjunk egy kicsit jó?

-Aludj csak nyugodtan.- egy puszit nyomot homlokomra majd fülemhez hajolt.- Ígérem , nem hagyom hogy bántódásod essen. - halványan elmosolyodtam de már nem volt erőm válaszolni neki , magával ragadott az álmok világa.