A farkas fiú (SeBaek)

49.rész

Tisztán emlékszek arra a napra amikor én és Kris utolsóként sétáltunk a hazafelé vezető ösvényen, míg a többiek előttünk rohangáltak. A magasabbik le se vette a szemét a hasát fogó szőkeségről, ki oly óva simogatta pocakját és mosolyogva nézte a szaladgáló fiúkat. 

- Olyan gyönyörű .- meglepődve néztem rá  a mellettem állóra ,aki miután rájött hogy hangosan mondta ki az előbbi szavakat. Enyhe pír terült el arcán majd egy kínos nevetés után rendezte vonásait.

- Ne szégyelld hogy szereted.- motyogtam az orrom alatt. -Élvezd ki hogy itt van veled. 

-Jaj Sehun!- tette vállamra kezét.- Ne légy ennyire búval baszott! Baekhyun szeret téged hidd el! Csak....csak kel egy kis szünet nektek. - csak bólogattam majd csendben folytattuk az utat.- Sehun.

-Hum?- már a ház elé értünk és igazat megvallva, rohadtul mentem volna már aludni.Így már kissé nyűgösen   szenteltem  a figyelmemet az idősebbnek.

- Mi azért vagyunk a párjainknak hogy megvédjük és szeressük őket. - határozott és kimérten ejtette ki a szavakat ajkain.- Mit tennél ha valaki bántaná Baekhyunt?

- Megölném.

Hiába próbáltam visszagondolni az oly sokszor hallott szövegre, amit az évek alatt belém gyömöszöltek . Semmit nem értek most. Ahogy szembe kerültem könnyes szemeivel és széles mosolya helyet kétségbeesett arckifejezésével, nem számítottak többé a fiúkkal alkotott szabályok, melyeket oly szigorúan betartottunk. Egészen eddig.

-S-sehun. - dadogva ejtette ki a nevemet és talán a remény apró szikráját láttam felcsillanni szemeiben. Apró sóhaj hagyta el ajkait a szobában lévő másik férfinak, aki az én Baekhyunom felet uralkodott. 

-Te.- lassan szűrtem ki fogaim között a szót és bár lassan kezdtem el sétálni feléjük, belül egyáltalán nem voltam olyan nyugodt amilyenek kívülről tűntem.

- Szóval te vagy az a bizonyos Sehun.- mosolyogva emelkedett fel Bakehyunról, majd álló helyzetbe tornázta magát. - Vernon vagyok.

- Pont nem érdekel ki vagy, tőlem az amerikai nagykövet is lehetsz.- megragadtam fedetlen nyakát és a falnak nyomva emeltem fel , így lábai már nem érték a talajt. Baekhyun lesokkolva nézet minket és lefagyva ült egy helyben.- Nem változtat a tényen hogy hozzányúltál egy olyan dologhoz.- prüszkölve ragadta meg azt a karomat kezeivel ,amivel nyakát szorítottam egyre erősebben és erősebben. - Amihez nem volt jogod. 

- Sehun úr isten megfojtod! Enged el! - Baekhyun sietve lépet mellém és szabad karomnál fogva próbált meg elhúzni Vernontól. De ebben a helyzetben nem sok mindent ért el vele. 

- Nem egy dolog.- nyögte halkan a szavakat. - Én szeretni bírnám őt .nem úgy mint te. 

- Baekhyun az enyém!

-Igen? Akkor ezt közöld vele is.-lassan előrébb hajolt.- A teste már az enyém.- oldalra fordítottam a fejemet így rálátásom nyílt az előbb említettre .

-Ez igaz?- felkapta  fejét kérdésemre és elsápadva rázni kezdte a fejét.

-É-én nem, Sehun esküszöm. Én nem akartam, nem úgy..- 

Fejem éles sípolásba kezdet és bár fülemre tapasztottam tenyeremet nem értem el vele sok mindent, a fájdalomtól nyögve engedtem el Vernont aki a helyzetet kihasználva ellökőt magától és az ajtó felé vette az irányt. Persze én ezt nem hagytam. Megragadtam karjánál fogva és visszahúztam, és nemtetszését egy bal egyenessel jelezte felém ami után nyeltem egy nagyot é kuncogva néztem rá.

- Megöllek. 

( Baekhyun) 

Remegve álltam egy helyben és a történteket nézve próbáltam valami megoldást keresni, valami kibúvót! Hogy ne történjen meg az amitől félek. De miután Vernon megütötte Sehunt,tudtam hogy ennek itt a vége. Sietve  kaptam fel a telefonomat és egy esemest küldtem Taonak hogy S.O.S-van és siessenek. Bár így is késő már, elkerülhetetlen a baj. 

-Megöllek.- kikerekedett szemekkel néztem Sehunra aki felmordulva ugrott neki Veronak aki bár hátrányban volt erő téren, próbálta állni a sarat. 

-Sehun kérlek hagyd abba! Nem hallod!- sietve próbáltam valamit kezdeni a helyzettel de mivel szétszedni nem tudnám őket, és a kiabálásomtól nem fogják abba hagyni, a felül kerekedet Sehunoz léptem aki sárgán izzó szemekkel ,kegyelem nélkül , tiszta erőből mért le ütéseket az alatta lévő fiú arcára aki már tiszta vérben ázva próbált bármiféle védekezést bevetni. -Kérlek ne..- elcsuklott hangom a kitörő könnyeimtől. Bár az lett volna  a legjobb ha hagyom Sehunt hagy verje meg Vernont, de már nem tudtam nézni ezt tovább! Nem bánt velem rosszul Vernon, a mostani eset volt a legdurvább és bár tudom hogy megerőszakolt volna ha nem érkezik Sehun. De semelyik ember nem érdemli meg ezt, vagyis akinek csak ennyi bűne van. Ennyit nem érdemel! -Elég!!- ordításomra megtorpant egy pillanatra és én ezt kihasználva hátra löktem és Vernonhoz kerülve elhúztam a magatehetetlen fiút Sehuntol aki az átváltozás küszöbén állt. 

- Baekhyun. - 

- Úr isten.- suttogtam ahogy közelebbről is megnéztem Vernon arcát, ez biztos maradandó lesz. De hát modell! Akkor már nem maradhat ebben az iparban. A sok gondolat cikázott a fejemben és szívem két felé húzott így tehetetlenül ültem a földön. 

- Baekhyun. 

-Hallgass! Miért nem tudtad kontrollálni  magad? Tönkretetted az életét!- kétségbeesve túrtam hajamba.

-Mert ő nem? Tönkretette a kapcsolatunkat!- mutatott a földön fekvő fiúra.

-Semmi köze ehhez.- felálltam és egy párnát megragadva Vernon feje alá tettem. 

-Akkor kinek van?

- TE BASZTAD SZÉT! - ordítva vágtam hozzá a legközelebb lévő dolgot Sehunhoz ami egy szürke díszpárna volt.- Állandóan féltékeny voltál. Sehun fuldokoltam ! Érted?Úgy éreztem hogy megfojtasz.- mondandóm végére elhalkult a hangom és erőtlenül fújtam ki a levegőt. 

- Fejezzük be ezt.- 

- Tessék?

- Fejezzük ezt be. Mostantól lépj ki az életemből Byun Baekhyun. Nem szeretném hogy továbbra és az életem része legyél.