A farkas fiú (SeBaek)

50.rész

-Tessék?- szinte én se hallottam az ép ajkaimat elhagyó szavakat. 

- Hagyjuk.- Sehun komoly arccal nézet rám és bár szemei fájdalmasan csillogtak , eltökéltsége szilárd volt. 

- Most...- lassan lehajtottam a fejemet és az ölemben pihenő kezeimre meredtem.- Komolyan gondolod?

- Baekhyun é...-

-BAEKHYUN!- mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket ,ahol megpillantottuk egy hevesen lihegő Krist és egy aggódó Suhot, aki egyből mellém sietett.

-Jól vagy?- arcomat két tenyere közé zárta és alaposan megvizsgálta azt.

-Fogjuk rá.- mosolyogtam rá halványan. 

-Hát ő meg ki?- bökőt Kris a földön fekvő fiúra.

-Oh Sehun!- az ép most érkezett Lay szikrát szóró szemekkel nézet a még mindig ugyanott álló Sehunra, aki továbbra is engem nézet. - Azt hiszem hogy valamit megbeszéltünk! Miért nem bírtál uralkodni magadon?

- Faszom belétek már!- kikerekedett szemekkel néztünk Sehunra aki fényesen vibráló szemekkel és befeszült karokkal toporgott a kanapénál.- Elegem van abból hogy ÉN vagyok a rossz fiú! - mutatott magára ingerülten.- Miközben Ő!- mutatott rám.- Ő rontott el mindent! Ő a hibás mindenért!- 

-Sehun drágám, kérlek nyugodj meg.- Suho meleg mosollyal az arcán lépet Sehun mellé akit nem igazán hatott meg hyungja kedves szavai, mivel azonnal eltaszította az idősebb kezét válláról. Egy utolsó pillantást vetett rám majd kisietett a helységből.

- Utána megyek.- sóhajtott Lay aki párom után sietett. Erőtlenül ültem a földön és bár pár perccel ezelőtt éget bennem a düh, most csak ürességet érzek. Láttam hogy Suho beszél hozzám, hisz gyorsan mozgó ajaki arról bizonyítanak, de nem hallok semmit. Csak lassan a háta mögé tekintek ahol megpillantom az ajtómban heverő csokor virágot. Megtépázva hever ott a földön, senki nem foglalkozik vele. Felálltam és kikerülve a fiúkat, lassan hozzá sétáltam. Felemelve a földről ernyedten csuklott rá karomra és a konyhába vettem az irányt, csend lepte el a házat és éreztem magamon a többiek tekintetét. A szobámból kihozott vázába engedtem vizet és óvva belehelyeztem a virágot.

- Lehet nem olyan szép mint egykor volt, de attól még ugyanolyan értékes.- Suho apró mosollyal arcán lépet mellém.- Ha kitartó vagyok akkor ugyan olyan szép lesz mint régen. - lassan emelem fejemet Suho felé.- Ugye sosincs későn cselekedni? 

- Sosincs késő változtatni a dolgokat Baekhyun. Csak légy elég erős és sikerülni fog.- óvatosan törölte le könnyemet arcomról.

- Te hiszel az életben maradásában? 

-Ha túlélt egy szélvihart, akkor minden képen.

-Igazad lehet. Egy gyerekes,makacs, Oh Sehun nevű szélvihart túlélt már mindenen átmegy. - aprót kuncogtunk majd ismét a virágra néztünk.

-  ,,A viharban nyílt virag a legszebb."

( Sehun)

Nem is igazán emlékszek hogy jutottam ide, csak amire észhez tértem már itt találtam magam a tónál. A földön ülve figyelem a vizet, bár most nem benne csodálkozok ,hanem az ezernyi gondolattal a fejemben vívódok. 

-Szóval itt vagy.- hátra fordulok meghallva a hyungom hangját.- Már mindenhol kerestelek.- lassan mellém sétál és leült mellém. - Elakarsz mondani nekem valamit? - mivel tudtom hogy nem fog addig békén hagyni amíg el nem mondom csak felsóhajtottam.

- Olyan mérges vagyok.- markoltam meg a kezeim alatt lévő fűcsomót. 

- Ő volt az a fiú akivel elment Baekhyun? - bólintottam .- Mit csinált hogy ennyire felbosszantott? Mert tudom hogy azért nem kapott volna ennyit ha csak meglátod. Ahogy visszagondolok arra a mondatra egyből felmegy bennem a pumpa és ez most sincs másképpen. 

- Félék Lay, félek hogy tényleg olyasmit csinált Baekhyunal.- vallottam be végül ami a legjobban dühített. -És azt mondta hogy én nem tudom annyira szeretni Baekhyunt mint ő! Te ezt érted? Ő nem tud semmit, nem tudja hogy mi történt köztünk Baekhyunal, hogy mióta van ez köztünk. Nem tud semmit!- vágtam tenyeremet a földhöz.

-És Baekhyunak elmondtad ezeket?- csak megráztam a fejemet.- Mit csináltál.

-Miután ezeket elmondta, kicsit húztuk egymást. De akkor még tényleg nem akartam megverni! De aztán....aztán megütött.- Lay csak egy hatalmasat sóhajtott.

-Ne is folytasd, innen már magamtól is rájövők a történtekre. - húzta el szája szélét és csak rosszallóan megrázta a fejét. Csendben maradtunk és csak néztük a körülöttünk lévő erdőt.- Még van valami igaz?- döntötte oldalra a fejét és elém hajolt így a tó helyet kíváncsian csillogó szemeivel találtam szembe magam.

-Azt mondtam neki hogy hagyjuk ezt az egészet.- a meleg,óvó ölelés helyet egy hatalmas tockossal jutalmazott meg Lay.

-Mond  te tényleg ennyire hülye vagy kisfiam?- erősen dörzsöltem a tarkómat mivel eléggé erősen vágott oda .- Miért mondtad ezt neki?

-Mert azt mondta miattam mentünk szét! 

-Hát ketten kellettetek a dologhoz.- durcásan néztem Layre aki csak karjait maga elé emelt. - Figyelj. Szerintem ezt az egészet gondold át és próbáld meg Bakehyun szemszögéből nézni a dolgokat. Most pedig gyere.- felállt és felém nyújtotta a kezét amit elfogadtam.- Menjünk haza és majd holnap reggel meglátjuk mi lesz. Már biztos készen vannak a vacsorával a többiek. 

Ahogy a ház elé értünk megpillantottam az udvarra kicsődült tömeget akik sorban, lehajtott fejel állnak a mérgesen magyarázó Suhoval szemben. 

- Itt meg mi történt?- léptem Layal Xiumin mellé aki ép egy poroltóval fúj le vagy 2 serpenyőt.

- Kérdezd az okoskákat.- bökött a háta mögé ahol a többiek álltak.

-De tényleg Luhan ötlete volt!- mentegetőzött Chanyeol.

-De te szetted le  a polcról a gyufát!- vágott vissza Luhan.

- Azért szedtem le mert kényszerítettél! Nem tehetek róla hogy törpe vagy és még székkel sem éred el !

-Elég legyen.- emelte fel Suho a kezét csendre intve a veszekedő párost.- Kai te mit tudsz felhozni mentségként? 

- Éhes voltam.- vonta meg a vállát.

-Éhes voltál.- Suhoból szinte a lelke szált ki az elmúlt percek miatt.- Ha éhes voltál miért nem szóltatok D.O.-nak hogy főzzön nektek?

-Tényleg...ez eszünkbe se jutott.-  Chen félszólalása elég volt ahoz hogy Suho egy hatalmasat ordítva felküldje őket a szobájukba.

- Látom itt is ment az élet tovább, nélkülünk.- Suho csak nyűglődve bujt Lay ölelésébe,aki egy puszit nyomot a másik homlokára. 

-Baekhyun? Ő hol van? -tértem egyből a lényegre.

-D.O-nál tölti a ma estét. Szerintem ma ne menj át. Hagyd őt pihenni és gondolkodni. - csak bólintottam majd bementünk a házba.

(Baekhyun) 

Összedobáltam egy bőröndnyi cuccot ,majd a kocsihoz menve beütünk és hazafelé vettük az irányt.Alaposan kiveséztük a történteket hazafelé menet és jól eset végre kiadni magamból mindent , régóta vágyok erre. Ahogy a ház elé érünk megpillantom D.O-t aki a szennyes kosarat eldobva rohan a kocsi felé, amiből én is hamar kipattanok és gondolkodás nélkül legjobb barátomra ugrok aki nem számítva erre hátra esünk. Nevetve gurulok le róla de továbbra is szorosan ölelem magamhoz.

-Már azt hittem sose tolod ide a képed!- mosolyogva tolt el magától és mos tűnt fel sütisre levágott haja. Mosolyogva piszkáltam meg az előbb említett ,,hajkoronát".- Nagyon hiányoztál.

-Te is nekem Kyungsoo.