Yukino meséi/Befejezett/

Normális élet?

Lassan kinyitom a szemem.A fény még bántó,de lassan megszokom.Furcsa mód Urahara -san házában ébredek.
"Tehát nem haltam meg!Nem is tudom,hogy örüljek ennek a fejleménynek vagy sem"
Miután körül pillantok Hikarit és Ichigo-samat látom mellettem.

-Ichigo-sama?-kérdezném de csak suttogni tudok,és még az is fájdalmas.
-Ne beszélj!Nem szabad megerőltetned magad!-mondja.

Próbálom elforditani a fejem de éles fájdalom hasit a nyakamba.Hikarit keresem tekintetemmel.És még valakit...de ő nincs a szobában.

-Hi...kari?-próbálkoznék de nem megy a beszéd.
-Nem hallottad?Azt mondta Répafej hogy nem szabad beszélned!Egyébként itt vagyok,ne aggódj!

Megfogja a kezem.Találkozik tekintetünk.Mosolyog,de ez hamis mosoly.

"Ilyen rosszul festenék?
Legutóbb még azt mondta valami plüssbe pakolta a lelkem.De ha abban lennék, akkor nem fájna a nyakam."

-Bocsi!-mondja-Talán kicsit jobban sikerült belédmélyesztenem a karmom!

Összeráncolt szemöldökkel hallgatom.Mást úgy sem tehetek "Szóval ő volt akinek a karmait a nyakamban éreztem.Azt hittem Pantera intézett el így.Megértettem volna azt is."
Sóhajtok majd Ichigo-samara nézek.Tekintetem tele lehet kérdésekkel mert azonnal rákezdi.

-Yukino....öhm...tuďod...nem kell aggodnod!Hikari is ...és mindenki más is jól van!Aizen pedig halott!Ezúttal végleg!De gondolom ez foglalkoztat most a legkevésbé.A helyzet az hogy az eredeti lélektested elpusztúlt!Ha Hikari nem rakja át a lelked egy plüssbe már halott lennél!Minden esetre nagyon megviselt a dolog.Az is csoda hogy a gigai-od befogadott!Tudod ...személyre szabva csinálja Urahara.Nem nagyon értettem amikor magyarázta de nagyjából erről van szó.
-Jézusom Répafej hogy lehetsz ennyire Idiota!-kiált rá Hikari -Majd én elmagyarázom!Tutod az a helyzet,hogy Aizen miatt csaknem eltüntél,magába akart olvasztani!Szóval a lelked nagyon megsérült!És ahogy Répafej mondta a gigaiok személyre szabottan készülnek,a szellemi energiánk mintályát használja fel hogy kompatibilis legyen!De a tiéd elég zavaros volt.Eddig világos?Pislogj ha igen!- Pislogok hogy igen megértettem.-Szóval...el fog tartani egy darabig hogy felgyógyúlj!
-De van más is!-veszi át a szót Ichigo-sama.-A helyzet az...hogy valószínüleg lassanként a megmaradt reiatsud is el fogod veszíteni!-mondja szomorúan.
Én csak sóhajtok majd félrenézek.
"Szóval ezért nem éreztem a jelenlétüket!Végülis...az is csoda hogy élek!De ez azt hiszem más kérdést is megold!"
-Azt azért még el kell mondanom...-kezdi Hikari-szóval gondolkodtam azon amit mondtál.Hogy te meg Grimmjow.Azt hiszem azok után ami történt...nem szivesen de talán ...el...tudom fogadni a dolgot!
Felhúzom szemöldököm majd sóhajtok és jelzem neki hogy valszeg semmi nem lesz abból.Hisz nem érzem s nemsokára látni sem fogom a fickót.Persze ő nem érti mire gondolok.Megforgatom a szemem és ugy döntök hogy talán telepátiára kéne váltani.Talán van még annyi erőm.
"Hikari!Hallasz engem?"
Kikerekedik a szeme.
-I...igen!De...hogyan?
"Ne törődj vele!Zavarjuk le gyorsan míg van hozzá erőm!"
-Oké...hallgatlak!
"Előszőr is köszönöm hogy megmentettél.Másodszor pedig ne aggódj!Nem hiszem hogy lesz bármi is köztünk!Nem sokára már látni sem fogom Grimmjowt.Már nem érzek semmilyen reiatsut.Szóval ha csak gigaiba nem bújik biztos nem találkozom vele többet.Ezen túl valószínüleg egyszerű emberként kell élnem.De legalább nem kell amiatt aggodnom hogy a kettős életem tönkreteszi a kapcsolataimat!"
-Öhm...te így akarod vagy csak az állapotod miatt mondod ezt?
"Miért kérded?"
-Mert amióta ide hoztunk Minden éjjel a szobádban vigyáz rád!
"Minden éjjel?Mégis mennyi idő telt már el azóta?"
-Egy hete történt!
"Basszus! És azt mondod minden éjjel mellettem van?"
-Igen...ezért is mondtam hogy talán elfogadom a dolgot.Ha már miattam feláldoztál mindent!
Felsóhajtok."Mit tegyünk ez van!De ez nem rajtam múlik ezután!"
-És ha mégsem veszited el az erődet?Vegülis nekem is visszatért az erőm!Meg lehet hogy ...te sem veszited el!
"Hát...a remény hal meg utoljára!De kérlek....ne hibáztasd magad!"

Megfájdul a fejem és szédülni kezdek.Megszakad a kapcsolat.

-Yukino mi törtent már nem hallak!
Rápillantok és a fejemhez emelem a kezem.
-Fáj a fejed?-kérdi

Én csak pislogással reagálok.Nem bólintok mert még a nyakam is fáj.Elalszom.Ök pedig kimennek.Még látom Ichigo-sama szomorú tekintetét.Nem tudom mi lett Hikarival hogy bele egyezne egy kapcsolatba a Kékséggel.De talán jobb is lenne ha nem találkoznék vele többé.Örökké csak arra emlékeztetne hogy ki voltam.Azért örülök.Hikari is és ő is jól van.Már csak ezért is megérte!