Yukino meséi/Befejezett/

Karácsonyi depi...

Karácsony van.Át kellene mennem Ichigo-samahoz de most semmi kedvem bulizni meg jópofizni.Tegnap óta a Kékséggel sem beszéltem.A fára meg az ajándékokra meg rá sem bírok nézni.Főztem egy kis teát és vissza vánszorogtam az ágyamba.Nem gondolkodom és nem alszom.Csak bámulom a plafont vagy a hóesést.Tonbo ...Bocs... Inazuma is próbál hivogatni a lebegő szigetek világába de most még arra sem vagyok kíváncsi.Senkivel sem akarok beszélni.Mondjuk ez elég bajos egy zanpakutouval és egy Grimmjowval a fejemben.Próbál beszélni hozzám de nálam "No Signal"van.Igy megy ez már egy ideje.

-Oi Kislány!Kurosaki hiányolt tegnap!
-Hagyj békén!
-Nézd be kellene már ezt fejezned!
-Menj el!
-Yukino...ezzel nem oldasz meg semmit!Kérlek...engedj be!Nyisd ki az ajtót!
-Nem...menj el!
-Most rám is haragszol?
-Nem...
-Akkor miért nem engedsz legalább engem közelebb magadhoz?
-Senkivel nem akarok kommunikálni!Veled sem!
-Na jó...ebből elegem van!-hallom ingerült hangját.

Hasra fordulok s magamra huzom a takaróm."Úgy sem tud mit tenni ha zárva az ajtó."gondoltam magamban.Tévedtem.Nem gondoltam bele hogy nem hallom a gondolatait.Egyszer csak nagy robbanást hallok.Ő meg egy adag hideg vizet zúditott a nyakamba miután lerámtotta rólam a takkarót.

-KJÁÁÁÁÁÁH!

Na ezt még a szomszéd néni is meghallotta pedig nagyot hall.

-Szedd rendbe magad! Már várnak ránk!
-M...mi?-kérdem dideregve.
-Ne kelljen mégégyszer mondanom!-kapom a parancsot és olyan szigorú tekntetet vet rám hogy már abba is beleborzongok.

Nem mintha nem lett volna elég a jeges víz a nyakamba.
Kénytelen kelletlen meg száritkozom s felöltözöm.Majd felkötöm a hajam és kilépek a szobámból....egy nagy lyukon át....Mert mosmár csak egy nagy lyuk tátong az ajtóm helyén.

-Eh?...hova lett az ajtóm?
-Be engedtem magam...
-Így?
-Majd lesz másik...most induljunk!-mondja és felém nyújtja kabátom.Aztán karon fog és magával vonszol.
-Mégis hova megyünk?
-Majd meglátod!
-Nem akarok Ichigo-sama bulijára menni!
-Nem oda megyünk!

Végre oda érünk.A park közepén áll Ulqviorra,Ichigo-sama,Kioko meg egy lány akit még soha nem láttam.

-Üdv Yukino!Látom Grimmjownak sikerült felráznia!
-Jah....egy adag jeges víz megtette a hatását!
-Szia én Lilinen vagyok!Hikari legjobb baratnője vagyok már kiskorunk óta!És...bocsi a jeges víz miatt!-lép hozzám az ismeretlen lány és elkezdi rázni a kezem.
-He?...Jeges víz?-nézek értetlenül.
-Én javasoltam Grimmjownak hogy zúditson nyakon ha nem akarsz felkelni!Hikarinál ez mindig bevált!
-És mond utána a nyakadba ugrott vagy ki akart nyírni?
-Általaban az utóbbi!-mondja nevetve.
-Ha mindenki meg van akkor talán induljunk.-mondja Ulqviorra a maga sajátos poker arcával s unott hangjával.

Megnyit egy pokol kaput.Mind átlépünk rajta és a fekete palotánál lyukadunk ki.
Az épület fele vezető úton valamin összeszólalkozott a két arrancar amit a kapuban is folytattak.Nem nagyon figyeltem mert egyfolytában Lilinen csicsergése töltötte be a füleimet.Hogy ez a lány mennyit tud beszelni!Hirtelen Hikari jelenik meg az ajtóban.Gondolom a nagy zajra lett figyelmes.Akkora szemeket szerintem még életében nem produkált mint akkor.Persze egyből Kioko nyakába vetette magát.Hikaki meg Shiro nyakába.Na bumm!Még hogy nem érdekli a srác!De azért nekünk is örül.Föleg hogy Lilinennel egyszerre tepertük le.Ezen mindenki nevetett.Három hülye liba egyrakáson.Ulqviorra kimondta a varázs szót.

-Boldog Karácsonyt!-mondja mosolyogva.

Na erre mindenki ledöbbent.Ulqviorra mosolyog.Wow!
Beinvitálnak minket és hát az állunk leesik.A fekete falakat gyönyörűen feldobták az ezüst diszek.A fa is szemkápráztató!Khm...valaki le sem birja venni a szemét a csillogó ezüst és arany szinekben pompázó fekete díszekről!Teljesen megbabonázta a látvány.Azért vicces amikor elő jön a macska belőle.Miután felszedtük az állunkat mindenki átadta az ajándékát.Hikari egy fekete virágokkal diszített karkötőtt vett nekem.Én meg egy ugyan olyat csak fehérben neki.Mondjuk azt nem tudom hogy került a kabátom zsebébe...
Hirtelen egy szárnyas alak tünik fel.

-Kész a vacsora meg terítettünk Hikari hime!
-Nagyszerű!Menjünk enni!-mondja Hikari vidáman.

Az asztal az ebedlőben rogyásig van finomságokkal.Mindenki helyet foglal s neki kezdünk a vacsorának.Én meg azon gondolkodom,hogy csak rosszul hallottam vagy tényleg azt mondta "Hikari Hime!"
Nem akartam ezzel zavarni mert úgy láttam mindenki jó hangulatban van.Szóval ráhagytam.Vacsora után Hikari körbevezetett minket a palotában.Ulqviorra zárta a sort Grimmjowal.Egy nagy terem fele közeledünk s akkor megérzem ugyan azt erőt.Épp olyan sötét és folytogató.Már nem csak a pokol levegője a folytogató ahhoz már egész hozzá szoktam.Amikor belépünk a trón terembe Hikarit úgy fogadja mintha a saját lánya lenne.Méltóság teljes ahogy egy nemeshez illik.És annak ellenére hogy mind ledermedtünk Ichigo-sama nemeshez illő fogadtatást kap.Őt szintén királyhoz méltón köszöntik.Meglepő de az ablakhoz hivja s kedélyesen beszélgetnek.Mint két király.Minket meg a szolgái szórakoztatnak .Egyesek togabitok mások szárnyas démonok.Én meg probálom nyugalmat erőltetni magamra mikor egy idő után egy átriumba vezetnek minket ahhol csodás kert burjánzik.Ott frissítővel kinálnak.Összességében véve akár csak otthon .Bármely más családban.
Egy idő után hozzám lép és én újra ledermedek.

-Hitogake Yukino!Örömömre szólgál ismét látnom Hueco Mundo hercegnőjét!
-Nos ...köszönöm.De nem vagyok hercegnő.Viszont érdekelne hogy Hikari mikor lett a pok
ol hercegnője?
-Oh...abban a pillanatban hogy elfogadta a meghivásomat!
-Meghívás?...Kokuto...
-Ügyes!Sejtettem hogy inteligensebb vagy mint látszik!-mondja nevetve s egy pohár bort kortyolgat.

Nekem meg már szinte eltört a kezemben a pohár nyaka.Alig bírom ki hogy ne roppantsam el.

-Nyugtass meg hogy ez nem valami ördögi terv része hogy csapdába csalj minket!

Felnevet s mindenki felénk fordul.Nekem meg már gombóc van a gyomrom helyén.Hikari hozzánk szalad s vonszolja maga után Kiokot is.

-Kuro-sama ő itt Kioko a srác akiről beszéltem!-mutatja be lelkesen a fiút.
-Örvendek Kioko-kun!

Én meg mű mosolyt villantok és probálom elnyomni a reiatsum nehogy észrevegye a feszültségem.De nem voltam elég ügyes.Valaki más észre vette.

-Minden rendben?-kérdi a pókerarc.
Mély levegő és válaszolok.
-Igen...-préselem ki magamból.
-Kuro-sama nyilván elfeljette elnyomni a reatsuját hogy ilyen állapotba kerültél.
-Igen...biztosan.

Ekkor mindenkit maga köré hív a terem közepére.Olyan mint egy igazi házigazda.Mielött elmegyünk mindenkinek átad egy ajándékot.
Amint kezembe teszi azonnal meglátom.A látomásomban egyedül vagyok egy helyen amit köd borit s három alakot látok közeledni a ködben.Az egyik Kuro a másik egy szárnyas démon s a harmadik...Pantera.Kuro mond valamit de nem emlékszem mi volt az.De arra tisztán emlékszem hogy Pantera nekem ugrik s átjár a fájdalom.Hirtelen újra képbe kerülök.

-Valami baj van Yukino?Talán nem tetszik az ajándékod?-kérdi Hikari.
-Nem...minden rendben!Nagyon szép az ajándék köszönöm!-mondom egy műmosolyal.

S hátat fordítok Kuronak,de még így is érzem átható pillantását.Hallom ahogy Hikari nyafog neki.

-Nem értem miért viselkedik így!Azt hittem örülni fog.
-Ugyan Kedvesem!Yukino csupán bizalmatlan hisz nem volt épp baráti az első találkozásunk!
-Kuro-san!Nem válaszoltál a kérdésemre!
-Igaz is! A válaszom:Nem!

Ekkor látom csak hogy az ajándékom beleég a bőrömbe.Mint valami tetoválás.

-Mi...mi ez?-kérdem elképedve.
-De jó máris megtörtént!Nekem több idő kellett hozzá!Mostmár bármikor eljöhetsz ide!-mondja lelkesen Hikari
-Ez valami kulcs?
-Mivel Ti ketten a Lélek Király leszármazottai vagytok a rokonaim is vagytok!Úgy döntöttem ha már van rá esélyem szeretném minél közelebb tudni magamhoz a rokonaimat!S mivel Hikari lényegében félig lidérc otthon van a palotámban.!-mondja Kuro s átkarolja Hikari vállát.

Nagyot nyelek.Nem tudom mit tervez de nem tetszik az a tekintet ahogy rám néz.

-Ez...nagyszerű!Hikari végre boldog itt és ha ő az akkor én is az vagyok!Örülök,hogy van egy hely ahhol nem érzi magát kivülallónak!-mondom de egy pillanatra sem szakitom meg a szemkontaktust.

Végül egy búcsú ölelés után haza indulunk.A pokol kapuján átlépve mindenki elbúcsuzik és megy a maga dolgára.Kioko és Lilinen visszamennek a Lelkek Világába.A Kékség derekamat átölelve kísér haza s közben felteszi a 10 millió dolláros kérdést:"Mit láttál?"