Yukino meséi/Befejezett/

Démon szárnyakon...

-Kuro-sama?
-Tessék Kokuto...
-Tudom azt mondta miután elmentek ne zargasam őket...de...most hogy megszületett az a kölyök...
-Azt akarod,hogy visszaküldjelek a pokol mélyére?
-Nem Kuro -sama!Csupán érdekelt volna,hogy mik a tervei és hogy nekem lesz e szerepem bennük?
-Egyelőre várunk!.....Az idő mindenre választ ad majd!

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Az Élők Világában,,,,,,,,,,,,,,,,

-Biztos nem maradsz még egy kicsit Hikari?-kérdem az ajtóban .
-Nem...csak karácsonyra jöttem haza!Valamikor dolgoznom is kell!-válaszolja bőröndjével a kezében.Kioko már várja a taxinál.Nagyon összemelegedtek azota.
-Na igen...vigy-mondanám de hirtelen csörömpölés és kedvenc Arrancarom szitkozodása szakit félbe.Kagee repül karjaimba szélsebesen,majd a Kékség is kivágódik a konyhából.
-Minden rendben?-kérdem.
Grimmjow nem válaszol.Látom tekintetén,hogy magában fortyog de igyekszik lenyelni a dühét és csak annyit présel ki magából hogy hol van az eü doboz.Kezét egy konyharuhába csavarta,asszem megsérült.
-Menj lásd el ezt a szerencsétlent!-mondja szemét forgatva Hikari-Majd hívlak ha oda értem!
-Oké!....Jó utat!-mondom s egy ölelésel el búcsúzunk.Kioko is integet majd kinyitja Hikarinak a kocsi ajtót és beteszi csomagját a csomagtartóba.Nagyot sóhajtok mikor be csukom az ajtót.A kis akumánk már tova röppent.Most valahol máshol vandálkodik.Én meg megyek a szitkozódó Arrancar után.Ha jól sejtem nem megy a sebkötözés.
-Le kéne higgadnod!-mondom s elveszem kezéből a sebfertőtlenítőt.
-Uh... ezt össze kell varrni!
-Remek...akkor jobb ha Ishidahoz megyek!-morogja.
-Maradj veszteg!-parancsolok rá és leültetem a kád szélere.Kitisztitom a sebet és gyors tapasszal összerántom.Mire a nagy macska felbődül.Rosszabb mint egy gyerek.
-Lehetne finomabban!
-Mondtam hogy nyughas!
-Yukino....
-Hm..?
-A kölyök...fel vagyunk mi erre készülve?
-Nem...de senki sem úgy kezdi!Ebbe bele kell tanulni.De ...ő gyorsabban nő mint az ember gyerekek...szóval nem fogunk sokáig szenvedni!-mondom egy félmosolyal.
-Aha...most hol van?
-Remélem még házon belül...
Miutan bekötöttem a Kékség kezét magára kapta kabátját és elment.Mondván kiszelőzteti a fejét.Közben én elő keritettem Kageet és úgy döntöttem egy séta neki is jót fog tenni.Legalabb elfárad.Szóval kabát csizma fel és irány a parkon át a Kurosaki Klinika.Ott majd lenyugszanak az idegeim Orihime babkrémes sütije és egy jó tea mellett.Tudni illik Kagee már egy öt éves gyerek szintjén van.Pedig csak egy év telt el a születése óta.A park gyönyörü a naplementében.A fák már bontogatják virágaikat és a madarak  csicsergése is vidám dallamként jelzi a tavaszt.Kagee -t minden érdekli és mindenre rácsodálkozik.Nagyon élénk kisfiú mint azt láthattátok.A tudást habzsolja szóval amikor épp nem azzal van elfoglalva hogy Grimmjowt leamortizálja akkor tanitom...tanitjuk.Mert hogy lassan több időt töltök Urahara Kisuke boltjában mint otthon.Na ide értünk.
Becsengetek.Orihime nyit ajtót.
-Yukino-chan!Örülök hogy látlak!Gyertek be!
-Üdv Orihime-chan!
-Hime...Hime!-kiabálja Kagee és már nyujtozkodik is hogy felvegye.
-Ichigo-sama?
-Oh neki vissza kellett mennie a Lélek palotába.Dolgoznak valamin a 0. Osztaggal.-válaszolja és kitölt egy kis teát.
-Értem...-mondom és elveszem a csészét.
-Kiboritott titeket?
-Grimmjowt szokta leamortizálni...most is bekapott egy sérülést.Nem is értem hogyan?Ha velem van jól viselkedik!Öt percre biztam rá mig kikísértem Hikarit és már össze kellett varrni a kezét!
-Juj!...most jól el van Kazuival!
-Szerintem már fáradt.Urahara alaposan lefárasztja agyilag aztán meg Grimmjown éli ki magát!
-Hát...legalább hamar felnő!Gondolj bele!Nem kellett évekig éjszakáznod sem pelust cserélgetni!És valószinűleg a pubertáson is hamarabb átesik hisz egy év alatt öt évet öregedett.
-Igaz...de én minden nappal közelebb jutok ahhoz amikor vélhetően választás elé kell állitanom.Vagy ha nem én akkor majd megteszi Kuro!És én rettegek attól a naptól.
-Szerintem nem kell aggódnod!Hamarosan úgy is megtudja hogy ki ő addig pedig mind igyekszünk őt a helyes irányba terelni.
-Igaz,de nem tudni mi fejlődik a pici lelkében.Egyenlőre ugyan nincs jele a démoni énjének,de...
-Yukino -chan senki sem születik gonosznak!
-Ichigo-sama is ezt mondta!-mondom mosolyogva.
-Na a kicsik eldőltek!Ideje ágyba dugni őket!
-Sajnálom ...nem akartam ....
-Ugyan!-legyint Orihime-Most senki nincs itthon rajtunk kívűl találunk nektek helyet!Aludj csak nyugodtan itt!
-Köszönöm Orihime -san!Azt hiszem most élek az ajánlatoddal!Rém fáradt vagyok!-mondom s már el is dőltem a kanapén.Megint egy látomás.A Yumizawa parkban vagyunk.Kokutoval harcolunk.Grimmjow is meg Ichigo-sama is.Én Kageet védem.Bár már nagy legény szóval inkább egymást védjük.Egy penge repül felém.De nem engem talál el.Grimmjowt.Verejtékbem úszva s zihálva ,könnyezve ébredek.
-Yukino-chan ébredj fel!-rázogat Orihime.
-Mi törtent?-kérdem kábán.
-Sirni és zihálni kezdtél álmodban!
-Sajnálom hogy rád ilyesztettem Orihime-chan.
-Semmi baj! Igazából nekem kellene elnézést kérnem hisz túlreagáltam.Nem kellett volna felébresztenem téged!Gyere,inkább Yuzu-chan szobájában aludj ott nem zavar senki!Oda vittem Kageet is.
Felmegyünk a lépcsön és megérzem a Kékség reiatsuját".Szóval itt vagy..."
Lefekszem Kagee mellé.De nem tudok vissza aludni.
"Megint látomásod volt?"
"Nem ...dehogy!"
"HAZUDSZ!"
Ekkor a fejemhez kapok.
"NEM KELL KIABÁLNOD!Bele fájdul a fejem..."
"Gyere ki..."
"JÓ...legyen..."
Kinyitom az ablakot s mig Kagee alszik én a tetőre megyek.Még jó hogy tudok repülni.Bajos volna anélkül.
-Szóval mostmár el sem kell hagynod a tested...
-Nem de nagyon megeröltető szóval maradok a régi modszernél.
A Kékség mellé ülök s eggyütt nézzük a csillagokat.Magához von.Rég nem volt lehetősegünk együtt lenni csak így kettesben.Bár a pokolbéli eset óta kerül...inkább csak Kagee miatt jön el hozzám.
-Grimmjow...
-Hm...?
-Miért kerülsz?
-Nem kerüllek!
"HAZUDSZ!"-kiáltok rá gondolatban.
-Oi!...ez tényleg fáj!
-Na ugye...-mondom diadalmasan!
Sóhajt majd finoman magához húz s szemeiben újra az a tűz ég mint régen ha rám nézett.De mást is látok benne.Félt.Épp úgy mint amikor nem volt erőm.
-Félsz hogy megint bántani fogsz?
Lesüti tekintetét inkább elenged de én nem hagyom.Kabátjánál fogva rántom vissza s csókot nyomok vagyis csak nyomnék a szájára ha hagyná.Megragadja vállaim s visszatart.
-Emberként még mindig erősebb vagyok nálad!
-Tudod attol még nem fogsz bántani hogy megcsókolsz és ami azt illeti nem is engedhetjük meg magunknak azt a luxust hogy kerüljük egymást!
Felvonja szemöldökét.
-Megint láttál valamit?
-Öhm...nem...erre gondoltam.
-Szóval igen...
"Bakker!"
-Hiába probálkozol,nem tudsz hazudni!A reiatsud ...mindig elárul.Megaztán a múltkor is így viselkedtél.
-Nézd én nem....nem akarlak elvesziteni!Bármilyen hihetetlen is pont egy magad fajta arogáns alakba sikerült beleszeretnem.Ami azt illeti egyáltalán nem haragszom rád amiatt ami történt.Az nem a te hibádból történt.Talán ha akkor elmondom amit láttam nem történik meg,de akkor most Kagee sem lenne!
-Yukino...-mondja szeliden-mond el mit láttál...kérlek!
-Ha elmondom...megigéred hogy nem fogsz többet kerülni?Szeretnék veled tölteni minden percet ami még megadatott!
Egy pillanatig hallgat. Kikerekedik  a szeme.Aztán folytatja.
-Szóval azt láttad...Hm...Nem félek a haláltól!Nem kell aggódnod!
-HÜLYE!Már hogy ne aggódnék!Te talán nem aggódsz miattam?
Elmosolyodik.Már megint olyan hülye pofát vág!Gyülölöm amikor ezt csinálja!
-Ne vágj ilyen Idióta pofát!Nem vagy halhatatlan tudod?-mondom s elcsuklik hangom.Megütöm s ő megilletödve néz rám.Ellágyul könnyeim láttán.Hosszú ideje elöször enged közel magához.De csak egy óvatos csókot kapok.Mégis valahogy olyan bennsőséges ez az apró csók is hogy beleremeg a lelkem is.
-Tudod Kislány hogy én egy Arrankar vagyok!Katonának teremtettek...nem tudok mást csak ölni én ehhez értek..legalábbis sokáig igy hittem!Amíg téged meg nem ismertelek!
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Sokáig úgy gondoltam csak azért védelek mert parancsot teljesitek.Ayame -sama parancsát!Aztán elkezdtem érezni irántad valamit amit addig nem ismertem!Igazából akkor tudtam meg mi az amikor Hueco Mundoban ragadtam.Addig csak az ösztöneimnek tudtam be a vonzódást.
-Vegülis a testiséghez nem kell szeretni a másikat....
-Urahara is ezt mondta....de Nel...elmagyarázta hogy amit érzek az valójában nem ösztön hanem a...szívem.
-A szíved?-kérdem kisé hitetlenül.Elvileg nekik olyan nincs.
-Én is legalább ennyire nem hittem el amit mondott.Mi lidércekből lettünk! A lidérceknek pedig nincs lelkük nincs szívük!
-Ichigo-sama egyszer azt mondta ti...mások vagytok!Nektek van szívetek!Ezért van az hogy tudtok érezni mint az emberek.
-Igen...Nel is ezt mondta...igazából azt hiszem hálás vagyok neked!
-Hálás?-kérdem totál megsemmisülve.De mit is vártam,hogy majd szerelmet vall?Idióta vagyok erre már rég rájöhettem volna.
-Yukino...megmutadtad nekem hogy tudok szeretni...ezért vagyok hálás!
-Huh?-már csak ennyit tudok kinyögni mivel ajkaink összeforrnak ....hosszú percekre.Időm sincs magamhoz térni.Hirtelen azon kapom magam hogy repülök....Repülünk.
-Mi...ezt meg hogy?-kérdem értetlenül.
-Ebben a világban nem kell megeröltetned magad!
-De hogy kerültünk ide?
-Én hoztalak ide titeket!
-T..tonbo...
-Ne magyaráz annyit csak élvezzétek egymást amig még lehet!Az a kölyök nem alszik örökké!-mondja s eltűnik én meg döbbenten állok a pagoda elött.Belépek s már megint döbbenet ül ki arcomra.Mintha egy másik világ volna a pagodán belül.A kékség is eléggé meg van illetődve.De nem sokat bámészkodik.
-V..várj...időt kérek!-mondom s próbálnám eltolni magamtól.De ő szoros ölelésbe von.
-Nem hallottad azt a libát?Azt mondta nincs sok időnk...
Asszem megint végem van....